Rákosinak sikerült az, ami Gyurcsánynak nem

Az államadósság korántsem új keletű probléma a magyar gazdaság- és pénzügypolitikában. Hogy mennyire nem, arról az 1867. évi XV. törvénycikk tanúskodik, amely "az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulék" kérdését szabályozta.

A törvény szerint a magyar korona országainak 1868-tól évi 29 188 forintot kellett fizetniük az államadósság kamatainak fedezésére. További 1,15 millió forintot az adósságok tőkéjének törlesztése vitt el. A törvény kitért arra is, hogy a pénzügyi kormányzat "vezérelvét" 1869. január 1-jétől kezdve "a bevételek és szükségletek közti egyensúly helyreállításának kellend képeznie".

Egyensúly adóemelésekkel: régi recept

Az egyensúly megteremtését az akkori miniszterelnök, Andrássy Gyula is úgy képzelte el, mint 139 évvel későbbi utóda: a bevételek növelésével, új adókkal és adóemelésekkel. A következő évben már a második törvény a cukor és az égetett szeszes italok fogyasztási adójáról szólt. Törvényt alkottak a só-, a dohány- és a lottójövedékről, a házadóról, a személyes és kereseti adóról, a földadóról, a jövedelemadóról és a söradóról is 1868-ban.

A söradó például akónként és cukorfokonként 10 krajcár volt, a házadó - valójában házbéradó - Budapesten 24, vidéken 16-20 százalékos volt. A jövedelemadó évi 100 forintos kereset esetén mindössze 1, évi 6000 forint esetén már 300 forint volt.

Az első egyensúly: a századforduló

Az 1868-as költségvetés így is mínuszos volt, akárcsak 1890-ig mindegyik. A deficit 1887-ig hektikusan alakult - már 1872-ben 44 millió forint volt, meghaladta az összes bevétel 17 százalékát -, akkortól dinamikusan csökkent: 1890-ben már csak félmilliós mínuszban zárt a büdzsé.

A költségvetés 1892-től 1914-ig kisebb megszakításokkal folyamatosan pluszban zárt, bár ennek mértéke általában csak néhány ezer vagy tízezer forint - később korona - volt. Kiugróan jó év volt 1893, amikor 425 ezer forintos pluszt hozott a költségvetés, valamint 1903 és 1904, előbbi évben 2,2 millió, utóbbiban csaknem 527 ezer korona volt a többlet.

Ebből az időszakból a miniszterelnökök közül elsősorban Wekerle Sándor nevét lehet megemlíteni. Ő két évszázadban is vezette a kormányt - előbb 1892 és 1895, majd 1906 és 1910 között -, és mindkét kormányzását a pozitív szaldójú egyenlegek jellemezték (kivéve a 33 ezres mínuszt hozó 1909-es büdzsét).

Az első világháború éveiből és 1919-ből nincsenek költségvetések, a közterhekről és állami kiadásokról általában arra hatalmazták fel a minisztériumot, hogy az addig meglévő törvények fenntartásával rendelkezzen a már korábban meglévő és az újonnan felmerülő - például hadiárváknak kifizetendő - kiadásokról.

Bethlen a büdzsét is konszolidálta

Az első világháború utáni Magyarország első költségvetése arányaiban egyből a legnagyobb deficitet hozta: 1920-ban mindössze 10,5 milliárd koronás bevételhez 20,2 milliárd koronás kiadás tartozott. A hiány tehát 9,7 milliárd korona volt, 92 százaléka a bevételeknek.

Bethlen István kormányfőnek a deficitet 1927-re, pontosabban 1927/1928-ra sikerült 600 ezer pengőre lefaragnia (egy 1925-ös törvény értelmében 1927-től tértek át a pengőre koronáról, miután az olyan mértékben inflálódott, hogy 1925-ben már 13,7 billió koronás volt a büdzsé). Ezt követően 1928/29-től az 1931/32-es költségvetésig ismét szufficites volt a büdzsé; a többlet 1930-ban elérte a bevételek egy százalékát.

A háború elvitte a pénzt

Ekkortól 1947-ig - az 1938/39-es, 103 ezres pluszt hozó évet nem számítva - folyamatosan veszteséges volt a költségvetés. A deficit főleg a háborús években szaladt el: 1941-ben még csak 48 millió pengő volt a hiány, 1944-ben már 280 millió pengő, míg az 1946/47-es költségvetésben már 374,6 millió pengőre (az összes bevétel csaknem 10 százalékára) emelkedett.

Igen, megcsinálták

Rákosinak és Kádárnak 1948 és 1967 között sikerült, ami addig és azóta sem senkinek. Gúsz éven át folyamatosan szufficites volt a költségvetés (formálisan persze nemcsak kettejüknek, hanem az ebben az időszakban kormányfői tisztet betöltő többi politikusnak, Dobi Istvánnak, Nagy Imrének, Hegedűs Andrásnak, Münnich Ferencnek és Kállai Gyulának). Igaz, az ötvenes években a gazdaság érdemi fejlődése nélkül, elsősorban a diktatorikus intézkedéseknek volt köszönhető a pozitív egyenleg.

Az egyenleg abszolút értékben és arányaiban is folyamatosan nőtt 1954-ig. Az 1947/48-as büdzsé 22 milliójáról 1,87 milliárd forintra emelkedett a többlet, ez utóbbi már a bevételek 3,75 százaléka volt. 1949-től - ekkor szerepeltek először a büdzsében az állami cégek - 1962-ig hektikusan alakult - 263 millió és másfél milliárd forint között változott -, de végig pluszban volt az egyenleg.

A költségvetések alkotásakor Rákosiék kezét is tervek vezették, akárcsak Gyurcsányékét. Csakhogy akkor nem konvergencia-, hanem három- és ötéves tervek készültek, ahogyan arról az 1950-es költségvetési törvény bevezetője is árulkodik: "Az 1950. évi állami költségvetés a hároméves terv eredményeire és az ötéves terv irányszámaira épül. Túlsúlyba kerültek a népgazdaság fejlesztésére, népünk szociális és kulturális felemelkedésére szolgáló kiadások."

Az idők nem változnak túl gyorsan: az 1984-es törvény úgy fogalmaz, "a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1-1,5 százalékkal emelkedik. Javulnak a lakosság életkörülményei, és biztosítható a szocialista szektor beruházásainak előző évi színvonala", míg 2006-ban, a konvergenciatervben azt látjuk: a cél az "egyensúlyon alapuló növekedés feltételeinek megteremtésével a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartósan és gyorsuló ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához".

Kibillent egyensúly

Az egyensúlyromlás 1962-ben kezdődött, akkortól 1972-ig évről évre romlott a mérleg. Az utolsó szufficites év 1967 volt, de akkor már csak 49 millió forint volt a többlet, míg a következőben már elérte az 1,486 milliárdot a hiány. A deficit ekkortól 1981-ig 5 milliárd forint alatt maradt - a bevételek 0,9-1,5 százalékára rúgott -, majd 1982-ben és 1983-ban átlépte a tízmilliárd forintot (előbbi évben 15, utóbbiban 10,2 milliárd volt).

A hiány 1986-ban már több mint húsz-, egy évvel később több mint negyvenmilliárd forint volt. Utóbbi a bevételek 7 százalékára rúgott, aminél rosszabb egyenlege korábban csak 1947-ben, 1924-ben és 1920-ban volt a költségvetésnek. Ami húsz évvel ezelőtt mélypont volt, mára már vágyálom: a deficit azóta 1996 kivételével csak magasabb volt ennél az aránynál.

Nem csoda, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításának igénye évről évre felmerült, már az 1984-es büdzséről szóló törvényben ez szerepel: "Az 1984. évi állami költségvetési előirányzatai... gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását, a költségvetési egyensúly javítását, a takarékosság követelményének érvényesítését segítik."

Társadalompolitikai eszközök forever

A nyolcvanas évekbeli törvények indoklásából az is kiderül, hogy a költségvetés már akkor is több volt, mint pénzügyi keretterv. A 87-es költségvetési törvény bevezetője szerint a büdzsé előirányzatai "hozzá kívánnak járulni az elmúlt időszakban megnyilvánuló kedvezőtlen folyamatok megállapításához, a kül- és belföldi egyensúlyviszonyok kedvező irányú változásának elősegítéséhez, az állami feladatok színvonalas ellátásához."

"A fő törekvés az, hogy az állami költségvetés a pénzügypolitika többi eszközével együtt számottevően javítsa a gazdasági egyensúlyt, a társadalmi és gazdasági kibontakozás lehetőségeit" - olvasható az 1988-as költségvetésről szóló törvényben. Ettől alig tér el az az elvárás, hogy "a költségvetésnek már tükröznie kell a társadalompolitika és a költségvetési érdekek egyensúlyát" - kár, hogy ez utóbbi Hiller István a 2005-ös költségvetésről mondta 2004 októberében.

Egyensúly: még mindig helyre kellend állítani

Egyensúly viszont továbbra sincs, nemcsak a költségvetési érdekek és a társadalompolitikai célok, hanem a bevételek és a kiadások között sem. A deficit 1994-ben már elérte a bevételek 25 százalékát, bár jórészt a Bokros-csomag hatására ez a mutató 1996-ra 7 százalék alá csökkent. A modern közgazdaságtanban használt mutatóval számolva a GDP-arányos hiány 1994-ben 8,4 százalék volt, ami 1996-ra 3 százalékra csökkent, és kisebb kilengések után 2001-ben is ezen a szinten volt.

A deficit 2002-ben szaladt el ismét, részben az Orbán-kormány alatt nem az államháztartásban elkönyvelt tételek átcsoportosítása, részben a Medgyessy-kormány költekezése miatt a hiány a GDP 10 százaléka lett. A hiány 2004-ig 6,6 százalékra csökkent, de tavaly már ismét 7,5 százalék volt, míg idén várhatóan 10 százalék körül lesz.

Pedig a költségvetés-készítést most ismét tervhez, a már említett konvergenciaprogramhoz szabják. Ennek értelmében a parlamentnek kedden benyújtandó költségvetés 2007-re 1718 milliárd forintos, a GDP 6,8, a bevételek 14,8 százalékára rúgó hiánnyal számol. A konvergenciaterv értelmében ez 2009-re csökkenhet 3 százalék körüli szintre, de 2009-ben is több mint 2 százalékos lesz.