További Magyar cikkek
Célegyenesben: Magyarország sikeres integrációja. Ez volt a címe 2003-ban a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2003-as országjelentésének. Egy évvel késõbb kritikusabb volt a cím (Egy versenyképes Magyarországért a versenyképes Európában), 2005-ben már érzõdött, hogy az euróbevezetés távolabb kerül (Út az euróhoz), tavaly pedig elfogyott a türelem, és az Itt a cselekvés ideje címmel jelent meg az idén összességében a GDP közel 20 százalékának megfelelõ, több mint 5000 milliárd forintos nettó árbevételt felmutató multinacionális vállalatokat tömörítõ csoport jelentése.
"Jelentem, belevágtunk" – válaszolta a Közös felelõsség címmel megjelent 2007-es értékelés bemutatásán Kóka János gazdasági miniszter az üzletembereknek. Hangsúlyozta: a kormány és a HEBC célja közös, Magyarország versenyképességének helyreállítása, márpedig a konvergenciaprogram és a júniusban a reformokról elfogadott koalíciós program éppen ezt szolgálja.
Kóka vs. valóság
A miniszter optimizmusa és elégedettsége azonban nyomokban is nehezen fedezhetõ fel a multik véleményét összegzõ jelentésben. A HEBC több helyütt is emlékeztet: az idén is zömmel olyan javaslatokat kellett megfogalmazniuk, amelyek már szerepeltek a korábbi évek anyagában is.
A kulcsmondat: a magyar állam pénzügyi helyzete a megszorító intézkedések ellenére is fenntarthatatlan úton halad. A multik úgy vélik, bár érthetõ a bevételek növelésének szándéka a kormány részérõl, kiemelten fontos az állami kiadások csökkentése is. Az értékelés szerint a tavalyi stabilizációs intézkedések megakadályozták az azonnali pénzügyi válság kialakulását, de az intézkedések nem megoldást jelentettek, hanem csak idõt adtak a megoldás kitalálásához. A válsághoz vezetõ folyamatok közül jó pár még most is jelen van – szögezik le az üzletemberek. Sürgetik, hogy a konvergenciaprogram mellett szülessen olyan terv is, amely a következõ két évre a gazdasági teljesítmény növekedését irányozza elõ. Az elmúlt két évtizedben gazdasági válságon keresztülment országok kilábalásának egyik fontos tapasztalata éppen az, hogy a kivezetõ út egyik pillére a növekedés, a gazdaság fejlõdési ritmusának növelése.
Kiszámíthatatlan, rossz adórendszer
A jelentés szerint Magyarországon a közkiadások a GDP-hez mérten túl magasak. Ekkora forrásmegvonás még optimális adórendszer mellett is komoly hatékonyságvesztést idézne elõ – hívják fel a figyelmet a nagyvállalatok vezetõi. A magyar adórendszer távolról sem optimális, a jelentésben instabil, kiszámíthatatlan és messzemenõen nem versenyképest minõsítéseket kapott. A befektetések megadóztatásának káros hatásai és a magas járulékok mellett a jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy továbbra is jelentõs, becslések szerint a GDP 15-20 százalékát kitevõ méretû a fekete- és a szürkegazdaság, azaz szükségesnek látják az adóterhek szélesebb terítését.
A HEBC jelzi: miközben számos multinacionális vállalat egyfajta kiindulópontként tekint Magyarországra keleti és déli irányú terjeszkedéshez, a rossz hazai adórendszer miatt esetleg innen elért új célpontjaikon jobban érzik magukat, és így Magyarország jelentõs mûködõtõke-befektetéstõl esik el.
A vállalkozások számára az adórendszer csak az egyik lényeges szempont: az üzleti környezetet számos egyéb tényezõ, egyebek között az intézmény- és a jogrendszer is meghatározóan befolyásolja. A HEBC szerint a magyar államigazgatás továbbra is bonyolult, költséges és nem hatékony. Az önkormányzati rendszer drága és túlméretezett. Bár üdvözlik a cégbejegyzési idõ csökkentésére hozott kormányzati intézkedéseket, kiemelik: a még így is hosszú jogi eljárások, a jogszabályok nem egységes értelmezése a hatóságok részérõl hátrányt jelent más európai országokkal szemben Magyarországnak. Sok befektetõ nincs felkészülve arra, hogy akár éveket várjon, ügyvédeket hosszú távon fizessen, amíg egy jogi folyamat elrendezõdik - vetik fel
Hiába mondják, hogy munkás kell
A HEBC számos költségevetési területet érintõen fogalmazott meg részben új javaslatokat. Az oktatásban továbbra is sürgetik a technikusképzést. Miközben Magyarországon jelentõs a munkanélküliség, számos állásra nem találnak megfelelõen képzett embereket – mondják a multik, hangsúlyozva, a magasabban kvalifikált munkaerõvel viszont jól áll az ország.
Az egészségügyet és a nyugdíjrendszert illetõen a HEBC üdvözli a reformintézkedések elsõ látható lépéseit, amelyek egyidejûleg fájdalmasak a lakosság számára, de indokoltak és elkerülhetetlenek. Hiányolják viszont a kidolgozott, konszenzuson alapuló hosszú távú stratégiát, amelynek az eddigi lépések csak elemeit képezhetik.
Nemzeti konszenzust teremtenének
A HEBC egyebek közöttt Tajvant, Szingapúrt, vagy éppen a 90-es évek elejének Svédországát állítják példaként: az országokban az alapvetõ célokat illetõen egyetértésre jutottak a politikai és gazdasági szereplõk, ennek köszönhetõen sikerült a felemelkedést hosszú távon megalapozó programokat hozni.
A HEBC kész a pártok közötti közvetítésre is, noha a konszenzuson a politikai szereplõkön túl a gazdasági és a civil szféra egyetértését is értik – mondta az Indexnek Takács János, az üzleti fórum elnöke, az Electrolux-Lehel vezetõje. Ugyanakkor úgy látják, a politika az, ahol a pártok szembenállása miatt a konszenzusra való nyitottság a leginkább hiányzik, és ezen a területen kell elõször feloldani a problémát. A HEBC eljutattja jelentését a pártokhoz, és ahogy tavaly, az idén is megbeszélést kezdeményez a miniszterelnökkel, a parlamenti bizottságokkal és a pártok gazdasági kabinetjével is – mondta Takács, elismerve, tavalyi fellépésüknek, nem saját hibájukból, kevés eredménye volt. A HEBC szerint a mindenkori kormányzó erõk felelõssége nagyobb a konszenzus megteremtéséért, de ehhez a másik oldalon is nyitottságra van szükség.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
