Auguszta
-3 °C
2 °C

Szemétlerakó a védtelen tokaji kultúrtáj közepén

2006.11.15. 00:14
Hulladéktároló éktelenkedik a világörökségi besorolású tokaj-hegyaljai lankák között. Egy főút mellett, Bodrogkeresztúr közelében fekszik a szeméttelep, az üzemeltetői szerint az egyetlen helyen, ahová Zemplénben telepíteni lehetett ilyet. A borászok szerint viszont a "butaság nagyon magas foka" volt a legjobb hegyaljai dűlők közé telepíteni a hulladéklerakót.

Kőhajításnyira a 37-es úttól, Bodrogkeresztúr szomszédságában, a neves hegyaljai dűlők között valami bűzlik. A legszebb szőlősorok közt szeméttelep működik, konstatáltuk a messziről jött ember legnagyobb megdöbbenésével ottjártunkkor. A délutáni órákban jól érezhető szemétbűz ülte meg az egyébként gyönyörű kultúrtájat, az aszúsodó szőlőfürtök közt penetráns szag terjengett. Feljebb kaptatva az őszi színekben pompázó domboldalra, letekintve a Bodrog irányába, tökéletes - és egyben elkeserítő - kilátás nyílik a táj fekélyes sebére.

A félmilliárd forintért megépített hulladéktároló létrehozását az Európai Unió is támogatta. Ami azonban a beruházót, az engedélyező hatóságokat és a brüsszeli kassza őrét nem zavarta, a helyieket annál inkább kétségbeejti. A környéken élő és dolgozó borászok, a borturizmus fellendítésében hívők és a világörökséggel foglalkozó szakemberek azonban - úgy tűnik - nem tehetnek semmit.


A lankák között, egy régi tufabánya helyén a környező települések hulladékát gyűjti a néhány éve működő szemétlerakó. A létesítmény közelségét elszenvedő szőlősgazdák több dologra is panaszkodnak. Amiben mindenki egyetért, az az, hogy a szag és a látvány egyáltalán nem való a világörökségi borvidék egyik legszebb részének kellős közepébe. A szélcsendesebb órákban fojtogatja a környéket a bűz, hiába a kifogástalan üzemeltetés, a gondos szigetelés, a szag ellen nem véd a kerítés és az előírásnak megfelelő erdősáv.

A borturizmus éke

Az erre vetődő kirándulók, valamint a borászatok ide csábított, élményekre fogékony vendégei egyaránt felvonják a szemöldöküket: hogyan lehetett pont ide rakni egy ekkora szeméttelepet? A domboldalról remekül belátni a telepre, lefóliázott lerakóhely, nagy kupac autógumi, kiszolgáló épületek és különféle járművek képezik a tájkép részét ebben az irányban.

Amiben szintén egyetértenek a megkérdezett gazdák, az az, hogy a telep engedélyeztetése csendben, "suttyomban" történt. Azt elismerik ugyan, hogy feltehetőleg minden az érvényes jogszabályoknak megfelelően zajlott le, és most korrekten működtetik a telepet, azt viszont kifogásolják - botrányosnak tartják -, hogy annak idején nem értesítették a környéken szőlőt művelő gazdákat a tervezett szemétudvarról.

"A butaság nagyon magas foka, hogy pont a szőlők közepébe telepítették a lerakót" - fogalmazott az egyik környékbeli pincészet munkatársa. A magukat tehetetlennek érző gazdák közt állandó téma a szeméttelep és annak estleges elköltöztetése vagy idő előtti bezáratása, bár akadnak köztük olyanok, akik szerint vannak súlyosabb környezeti gondjaik is: a 37-es utat terhelő kamionforgalom, az állandó por, a zaj, az út menti épületek károsodása is sürgető megoldást kívánna.

A szőlősgazdák finom ízlése

A jelek szerint a helyiek érdekérvényesítő képessége is megkopott az elmúlt évtizedben, hiszen a kilencvenes évek közepén még sikerrel léptek fel a legnevesebb termelőket tömörítő Tokaj Renaissance Egyesület civiljei a környékre tervezett akkumulátorbontó létesítése ellen. Ám ha össze is fognak a szeméttelep ellen, akkor sem valószínű, hogy a közeljövőben sor kerül a létesítmény bezárására, vélekedik Lengyel Attila, a szeméttelepet üzemeltető Zempléni ZHK Hulladékkezelési Közszolgáltató Kft. környezetvédelmi főmérnöke.


A 2001-ben létesített hulladékudvarnak 2024-ig van engedélye, de azt meg is lehet hosszabbítani, tudjuk meg a főmérnöktől. Lengyel Attila azt mondja, gondos felmérés előzte meg a lerakóhely kiválasztását, a szakértői megállapítások értelmében a Zemplén területén ez volt az egyetlen hely, ahova telepíthették; minden más szóba jöhető hely vagy tájvédelmi körzetben, vagy árterületen feküdt. A szakember álláspontja szerint nincs összefüggésben a világörökségi területtel a lerakó, annak szomszédságában van ugyan, de nem művelés alatt lévő földterületen, sőt az előírásoknak megfelelően egy kilométeren belül lakott terület sincs.

Az üzemeltetők megértik a szőlősgazdák aggodalmait, és elismerik, "finom ízlésüket" zavarhatja a lerakó, azonban szerintük mindenki belátta, hogy szükség van rá. "Ha nem lenne, több mint száz illegális szemétlerakó lenne helyette a környéken" - magyarázza a főmérnök, hozzátéve, ha megszűnne ez a közmegelégedéssel működő lerakó, azzal a lakosság környezeti terhei többszörösére nőnének.

5970 hektárról nem látható

A lerakó mellett szól még több érv is: a telep központi eleme a helyi hulladékkezelő rendszernek, és a helyén amúgy is csúnya kőbánya volt. Az egykori bánya szavatolja a biztonságot is: a szeméttelep jól szigetelő vízzáró rétegen helyezkedik el, így minimális az esélye, hogy a hulladék megfertőzze a környékbeli földeket. A telepen látható gumiabroncsok is a szigetelés műszaki védelmét biztosítják, magyarázta a főmérnök felvetésünkre, miszerint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter ez évi rendelete tiltja a gumiabroncs lerakását.

A vizuális panaszok kapcsán Lengyel Attila úgy érvel, sokkal nagyobb Tokaj-Hegyaljának az a része, ahonnan nem látszik a lerakóhely: 6000 hektárból 5970 hektárról észrevétlen a telep. A bűzhatást illetően tény viszont, hogy nem lehet hermetikusan lezárni a telepet, ismerte el a főmérnök, aki ellenben rámutatott, hogy minden más tekintetben remekül működik a lerakóhely. A szél nem viszi szét a szemetet, és egyéb környezetszennyezési vészhelyzet sem volt még.

Védtelen kultúrtáj

Jarecsni János, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkára azzal egyetért, hogy jó és üdvözlendő dolog az illegális szemétlerakók megszűnése, de szerinte sem szerencsés dolog, hogy a hulladéklerakó pont a legjobb tokaji dűlők szomszédságában van, a világörökségi területbe ékelődve, nemzeti kincsnek számító területek közt. Jarecsni is kifogásolja, hogy az illetékesek a tervezés idején nem kértek véleményt a tanácstól. Szerinte ha hamarabb világörökségi területté nyilvánították volna a borvidéket, a szakhatóságok biztos nem járultak volna hozzá a telep megnyitásához.


A bodrogkeresztúri hulladéktároló nem a hivatalosan Tokaj történelmi borvidék elnevezésű világörökségi terület területén, az úgynevezett védőzónában működik - hívták fel a figyelmet a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság titkárságán. Magyarországon azonban a világörökségi minősítés nem jelent valódi, jogi értelemben vett védettséget. Ha a világörökség természeti érték, akkor nemzeti parkká nyilvánítással, ha kulturális, műemlékké nyilvánítással kaphat jogi védettséget. A Tokaji borvidék azonban nem élvez sem műemléki, sem természeti védettséget, világörökségi felterjesztésének az alapja ugyanis az erről nem rendelkező 1997-es bortörvény volt.

A területen szinte lehetetlen a kulturális és a természeti értékek szétválasztása, ez kiderül az UNESCO-nak készített felterjesztésből is. Ebben az szerepel, hogy a borvidék négy világörökségi kritériumnak felel meg, így kivételes kulturális hagyományról tanúskodik, kimagasló példája egy kultúrát döntően meghatározó földhasználatnak, valamint olyan szervesen alakult táj, amely "a természeti környezettel kölcsönhatásban nyerte el mai formáját".

Marad, ahol van

A természeti vagy kulturális örökség védelmére a bizottságnak ennek ellenére nincsenek jogi eszközei. A titkárságon megerősítették: csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg, a beruházók az egyes építkezések előtt nem is kötelesek kikérni a véleményüket. A területre vonatkozó úgynevezett világörökségi kezelési terv a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében szintén csupán a tulajdonosok, a közösségek saját elhatározására és önkorlátozására támaszkodhat, senkit nem kötelezhet semmire.

A telep tehát a jelek szerint marad, ahol van. A bűz dolgában egyébként komoly előrelépés lehet, ha megépül a térség biogázerőműve, tudjuk meg Lengyel Attilától. Ugyanis a tervek szerint három-négy év múlva már a Szerencsen vagy Sárospatakon létesülő erőműbe kerülnek a gyorsan bomló, bűzös, főként szerves alapú hulladékok. Ebbe a regionális lerakóba csak a máshogy már fel nem dolgozható maradékot helyezik majd.