Hernádi: Köszönjük, jól vagyunk

Beszél németül?

Ja, ich spreche auch deutsch.

Számít arra, hogy a jövőben gyakrabban kell használnia ezt a nyelvet?

Ha a kérdés arra irányul, hogy az OMV miatt kellene, akkor nem. De amúgy sem, hiszen amikor a Takarékbankot megvették a németek, az angol lett a hivatalos munkanyelv. A Molban most is az. A feljegyzések, belső anyagok, előterjesztések angolul készülnek.

Kell számítani arra, hogy az OMV konkrét ajánlatot tesz?

A megkeresés, amit az OMV-től kaptunk, jogi értelemben nem minősült ajánlatnak. A Mol igazgatósága az OMV kérése ellenére úgy döntött, nyilvánosságra hozza a benne foglaltak lényegét, mert a megkeresésből kiderült: az osztrákoknak esetleg lehet később ilyen szándékuk, és úgy gondoltuk, erről tudniuk kell a részvényeseknek. Mi azt mondtuk, ezt a megkeresést az igazgatóság egyhangúlag elutasítja.

Azóta a Mol több száz milliárd forintot költött saját részvényeinek vásárlására. Az értékelések szerint a menedzsment a részvények közel 40 százalékát kontrollálja már. Ezek után van még tere, értelme egy osztrák próbálkozásnak?

Csapdát sejtek a kérdés mögött. A Mol saját, tehát szavazásra nem jogosító részvényei mintegy 4,6 százalékot tesznek ki. Nincs több saját részvény a Molnál. Azt, hogy mi az OMV szándéka, csak Bécsben tudják. Mi is zavarban vagyunk szándékaik értelmezésekor. Az OMV kommunikációjában rendszeresek az ellentmondások.

A saját részvények vásárlása nem védekezés?

Nem. Nem is azért kezdődött.

A vásárlást a piac már akkor ellenséges felvásárlás elleni védekezésként értékelte, amikor elkezdték, egy munkanappal azelőtt, hogy az OMV bejelentette, 10-ről 18,6 százalékra növelte részesedését. De az sem védekezés, hogy olyan ütemben folytatták a vásárlást, hogy két tízszázalékos pakkot is kölcsön kellett adniuk?

A Molnak megvolt a részvényeseknek bemutatott tőkeszerkezete, eladósodottsági mutatója. Mi a stratégiai tervünkben foglaltak megvalósulása kapcsán közgyűlések között is körbejárjuk a befektetőinket, bemutatva, hogy jó irányba haladunk. Korábban mindig pozitív válaszokat, értékeléseket kaptunk. A Mol szállította, amit megígért. Most volt először olyan helyzet, hogy az áprilisi közgyűlés előtt a befektetőinket végigjárva a részvényesek azt mondták, van egy kis gond, fiúk.

Túl sok volt a készpénz?

Azt mondták, egy energiavállalat ne bankban tartsa a pénzüket. Adott egy vállalat, amelynek elvárt hozama 20 százalék felett van, de hosszabb távon is 15 fölé várják. Egy ilyen cég ne 2-3 százalékos kamatra pihentesse a bankban, amije van. Sőt: vegyen fel hitelt néhány százalékos kamatra, és azt is fektesse be – ezt várják a részvényesek, a befektetők. Mi nem azt mondjuk, hogy nem tudtuk ezt korábban, de rengeteg projekt várt megvalósításra, amelyek szükségessé tették, hogy legyen mozgósítható tőkénk. De az utóbbi hónapokban olyan masszív üzenet jött a befektetőink többségétől, hogy az igazgatóságtól megkaptuk a jóváhagyást a tőkeoptimalizálási program elindítására. Ennek van egy előkészítési ideje, ezután hirdettük meg a vásárlást június 22-én, teljesen függetlenül az OMV 25-én bejelentett tulajdonszerzésétől.

Csakhogy van a gt-ben egy korlátozás, amit a Mol-közgyűlés külön is megszabott: egyidejűleg nem lehet tíz százalék feletti saját részvény a vállalatnál.

Nem is volt soha.

Mert amit megvettek, azt kölcsön is adták: előbb az OTP-nek, majd az MFB-nek. Ezeket a részvénycsomagokat sorolja most a piac a menedzsment által kontrollált portfolióba.

Az igazgatóságnak három eszköze van, ha túl sok a pénz. Az egyik, hogy vásárolunk, bármi áron. Méretet növelünk anélkül, hogy figyelembe vennénk, illeszkedik-e az akvizíció a meglévő eszközeinkhez. Ezt nem tartjuk követendő útnak. A másik a rendkívüli osztalék kifizetése. A véleményünk az volt, hogy ez ugyan lehetséges, de ha később egy jó és értelmes beruházáshoz kellene majd tőke, akkor újra a részvényesekhez kell fordulni, Marad tehát a sajátrészvény-vásárlás. Ráadásul saját részvénnyel tudunk jól fizetni is. Például a Slovnaft esetében is ez történt, ez gyorsította meg a tranzakciót. A saját részvények vásárlása így biztosít is flexibilitást, amíg a közgyűlés nem dönt a visszavonásról, ugyanakkor értéknövelő a részvényesek számára. Az árfolyam nőtt, aki most ad el, magasabb árat kap, aki tartja a papírt, ha a közgyűlés tavasszal bevonásról dönt, azután könyvelhet el további értéknövekedést.

De azzal, hogy megvettek, majd kölcsönadtak 20 százaléknyi részvényt, hol teremtenek profitot a befeketőknek?

A részvényen keletkező haszon a Molt illeti meg.

Akkor miért van értelme kölcsönvenni?

A kölcsönadó az értékpapírpiacon tudja likviditását növelni.

Az MFB azt mondta, garantált nyeresége van az ügyleten, csak így volt mód a szerződés megkötésére. A részvények kölcsönadása tényleg olyan ügylet, amivel mindkét fél jól jár?

Olyan. És nem is szokatlan a tőkepiacon.

Ha így folytatják a vásárlásokat, hamarosan újabb kölcsönvevő után kell nézniük. Meddig vesznek még saját részvényt?

Ez a cash flow tervünkön múlik, amit nem fogunk nyilvánossá tenni. Folyamatosan nézzük, hogy állunk készpénzzel, a tervezett beruházásokkal, az eladósodottsággal. Ez lesz meghatározó arra is, milyen javaslatot tesz az igazgatóság a közgyűlésnek a részvénybevonásra.

Keres a Mol olyan partnert, akinek még kölcsönadhat?

Nem.

Nem várható, hogy szükség lesz rá?

Nem ezt mondtam. De aktívan nem keresünk.

Van potenciális partner?

Biztosan, hiszen ez létező üzletág.

Nincs szükség komoly bizalomra?

Azt kell tudnom, ehhez persze beminősítés is szükséges, hogy a szerződés szerint a kölcsönvevő tényleg vissza tudja-e adni az adott részvénymennyiséget.

Addig odaadhatják akár az OMV-nek is. Ilyen értelemben nem kell bizalom?

Miért, mi van, ha odaadják?

Ha az OTP és az MFB is így döntene, az osztrákok részesedése felugrana 38 százalékra.

És akkor? Nyilvános ajánlatot kell tenniük, betartva a jogszabályokat. És továbbra is csak tízszázaléknyi részvénnyel szavazhatnak.

Azért meglepné, ha eddig partnerei az OMV mellé állnának?

Iszom egy kortyot.

Az OMV részaránya a várható részvénybevonással is nő.

Boldog vagyok, ha az OMV boldog részvényesem. Nőjön, ez a dolgok menete. Nekem ezzel nincs bajom. Azzal van, amilyen struktúrát ajánlottak, vagyis a teljes felvásárlási megkereséssel, mert az nem jó a részvényeseknek, nem teremt értéket, nem hatékony, és nem jó az érintett felek számára sem.

Szemben például az orosz partnerekkel, ahogy nyilatkozta is.

Ez kiragadott értelmezés. Arról van szó, hogy a Mol, ha partnert keres, nagyon jó lehetőségei vannak. Olyan együttműködések, amelyekben tényleges előnyök lépnek fel. Egyes eszközökre ilyen partner akár az OMV-vel is lehetne, pályáztunk is együtt a cseh Unipetrolra. Adott esetben egyes eszközöket lehet partnerként üzemeltetni, sok példa akad ilyenre. Pakisztánban például csak 10 százalékos a részesedésünk egy kitermelési projektben, amelyet több partnerrel üzemeltetünk, operátorként mégis rendkívül megbecsültek vagyunk. A Gazprommal pedig egy hazai kereskedelmi gáztározó terveit készítjük elő. De az OMV az összes eszközt akarta közösen üzemeltetni, ami nem fog menni.

Van olyan, akivel elképzelhető az összes eszköz közös üzemeltetése, azaz a felvásárlás vagy fúzió?

Ilyen partner nem jelentkezett.

És lehet ilyen orosz partner?

Az igazgatóság kizárólagos joga és kötelessége bármilyen ajánlatot mérlegelni. Én nem minősíthetek előre semmit.

A miniszterelnök felkérésére törvényjavaslat készül a stratégiai ágazatokban működő cégek védelmére. Ez kizárná az olyan vevőket, amelyek tulajdonosai között más államok vannak. Emellett a diverzifikáció, a beszerzések megosztásának szándéka is az oroszok ellen szól. A nem orosz multik közül ki érdeklődhet a Mol után?

Miért kell nekünk ebben gondolkodni? Kezdem a kérdések alapján úgy érezni, mintha a Mol egy hihetetlen problémás vállalat lenne, amelyiknek mindenképpen szüksége van partnerre. Köszönjük, jól vagyunk.

Az OMV állítása szerint elkerülhetetlen a piaci konszolidáció a régióban. Éppen ezért akarnak a Mollal erősíteni.

Miért lenne elkerülhetetlen a konszolidáció? Ezt miért nem kérdezi meg senki az OMV-től? Mi történne, ha az OMV és a Mol együtt menne tovább? Megmondom: a már sokszor említett versenyjogi, kényszerű eszközeladásokhoz vezető értékrombolás mellett két különböző stílusú vállalatot kéne összeilleszteni. Az OMV megszokta, hogy két, összhangban lévő nagytulajdonos és végsősoron két állam által irányított cég, nekünk viszont a teljes befektetői piacnak kell megfelelnünk. A Mol vállalatirányítása nyolcas osztályzattal bír egy erre szakosodott nagy minősítőnél a tízes skálán. Ezzel messze az uniós vállalatok átlaga felett vagyunk. Ehhez az 1999-ben kezdett, sikeres kultúraváltás kellett, ami az OMV-nél mind a mai napig nem történt meg. S bár finomítókat könnyebb üzemeltetni, mint az embereket irányítani, de mondjuk azt, hogy még ez is rendben van.

De akkor mégis mi történik, ha összetesszük a két vállalatot? Leegyszerűsítve mondjuk azt, hogy a most két 15-15 milliárd eurós cégből lesz egy 30 milliárd eurós. Ettől jobban kinyílnak olyan kapuk, amelyek eddig nem? Hogy mást ne mondjak, a Mol nem pénzügyi okokból bukta el az Udmurtnyefty-projektet. A készletek 85 százaléka állami vállalatok kezén van szerte a világon, amelyek nem szeretik – vagy esetleg nem piaci alapon szeretik – ezt megosztani.

Menjünk tovább: bekerülnénk ezzel az olajiparban egy másik ligába? Ha keletre nézünk, az orosz cégek között százmilliárdos nagyságú a Rosznyefty vagy a Lukoil. Ha nyugatra, az Eni 170, a Total 200 milliárdos, a BP és a Shell még nagyobb. Előrébb lépnénk közöttük? Persze, hogy nem, sőt mértékváltozásról sem beszélhetnénk iparági szinten. Ezért mondom, mi csak egyet tehetünk, amit eddig is csináltunk: hogy megpróbálunk a legjobbnak lenni. Ma Európában senki sem tudja úgy működtetni a finomítókat, akkora hatékonysággal, mint a Mol. És nekünk a legnagyobb kitermelési hozamunk is.

Értem. De mondhatjuk, ezért értékes a Mol. Ezért mondja az OMV: azzal készül arra, ha egy nagyobb cég meg akarja venni őt, hogy vásárol.

Mármint megvenni az OMV-t? Azt nem lehet.

A tulajdonosi szerkezet miatt?

Igen. Ezért kettős beszéd az, amit ők csinálnak. Mondják, hogy konszolidáció, de közben két állam, Ausztria és Abu Dhabi közel ötvenszázalékos tulajdonos. És miközben a Világbank és mindenki privatizációt sürget Kelet-Közép-Európában, ahol negyven év szocializmus, a tőkefelhalmozás hiánya és az állami költségvetések sebezhetősége miatt ez egyfajta kényszer is volt, eközben senki nem gondolja, hogy a nyugati államok feladnák az energetikai cégekben a tulajdonukat. Így ki akarna vásárolni?

Azért az OMV sem lehet könnyű helyzetben. Hogy érzékelik, mekkora nyomás az osztrák cégvezetésen? Belebuknak, ha sikertelen lesz a Mol megvásárlására tett kísérletük?

Nem akarunk ezzel foglalkozni, ez legyen az ő gondjuk. Az OMV alig egy éve kudarcot vallott az osztrák energiapiacon a Verbund megszerzésére tett kísérletével. A részvényárfolyamok nagyot estek, a kudarc sosem jó. De az elején kell átgondolni a dolgokat. Meg kell nézni, történt-e valaha ellenséges felvásárlás az olajiparban. Nem történt. Nem tudom, miért gondolták, hogy ez most sikerülne.

Maradjunk annyiban, hogy a Mol a következő években önálló marad?

Nem ezt mondtam, csak azt, hogy az OMV megkeresését minősítettük, és túlléptünk rajta. Hogy öt év múlva mi lesz, a Mol önálló lesz-e, vagy sem, nem tudom. Nem tudom, a törvény, amelyet a miniszterelnök kérésére elkezdtek kidolgozni, milyen lesz. Ez a jövő dolga. Nekünk most kell értéket növelni.

Erre született az új stratégia, amit viszont a piac nem fogadott túl jól.

Ahogy vesszük. Egyrészt ez nem új stratégia. Hanem a meglevő stratégia organikus, tehát rajtunk múló részének az aktualizálásáról van szó. Egy ötéves stratégiánál az ember számít nagy akvizíciókra, és ezek a számok benne vannak a programban. Félidőnél elkezdenek aggódni a befektetők, és bár mi dolgozunk, hogy mégis megtörténjenek a tervezett akvizíciók, de van egy elvárás, hogy nézzük meg, mi van, ha mégsem. A 2006-os adatok alapján frissítettük a céget, ezeket az elemzők még nem vitték át a modelljeikbe. Ilyen a dízel-előállításunkat ugrásszerűen, a kihozatalt ötven százalékra növelő, Százhalombattán 2011-ben üzembe álló hidrokrakkoló. Mindez egy olyan régióban, ahol benzinből túlkínálat van, dízelből viszont épp fordítva, nagyobb a kereslet a kínálatnál. Mi átvezettük ezeket a számokat, és megmutattuk, hogy az akvizíciók nélküli belső növekedésünk is impozáns. Ez egy új stratégia, mondják. Nem az. Csak átvezettük a számokat a jelenlegi tudásunk alapján. Túl ambiciózusak a számok? Én eddig is megkaptam ezt mindig, aztán jött az, hogy szép volt, fiúk.

Az egyik menetrend szerinti akvizíció az INA többségi részesedésének megszerzése lenne. Hogy állnak?

Az egyetlen, ami negatívumként értékelhető a folyamatban, hogy a privatizációs törvényben lefektetett időpontokhoz képest csúszás van. Amúgy minden a törvény szerint történik. Egy lépés van hátra, a dolgozói részvénycsomag átadása. Utána nyilván újból le fogunk ülni a horvát kormánnyal. Az biztos, hogy nem adunk egyeztetés nélkül nyilvános ajánlatot a horvát tőzsdén, noha megtehetnénk.

Az olasz IES megvétele csúszott az OMV miatt?

Az olasz vállalatot egy közel fél éve kezdődött versenytárgyalás során szereztük meg. Az IES megvásárlása annyiban függ össze az OMV-sztorival, hogy megmutattuk, egymáshoz illeszkedő, egymást kiegészítő piacokon érdemes terjeszkedni. Nem pedig egymást átfedő piacokon, az egyetlen valódi versenytárs kiiktatásának szándékéval.

Visszatérve a stratégiára: az elemzők miért látják másképp?

Összecsúszott több dolog, elég szerencsétlenül. A sajátrészvény-vásárlás, az OMV lépései, a stratégiai felülvizsgálat. Az elemzők sem tudják kivonni magukat az alól, hogy több egy időben bekövetkező dolgot ne próbáljanak egyben is értékelni. És az elemzők számára pillanatnyilag érdekesebb és fontosabb, hogy ha lenne egy felvásárlási ajánlat az OMV-től, az milyen árfolyamon lenne, mint az, hogy milyen lesz a Mol eredménye három év múlva.

Mikor és mivel fog véget érni az, hogy bármi is történik, azt mindenki az OMV-felvásárlás ügyén keresztül nézi?

Többféleképpen lehet vége ennek. Lehet, hogy jön tényleg egy felvásárlási ajánlat. És akkor meg kell várni a részvényesi reakciókat. Vége lehet úgy is, hogy jön egy bejelentés, miszerint az OMV azt mondja, köszöni szépen, ennyi volt. Lehet, hogy a tőkepiac nyomást gyakorol a két cégre, hogy rendezni kell a helyzetet. Lehet, hogy jön a törvény, és egyértelműsít egy helyzetet. Az biztos, hogy ez a mostani, mindenben mást láttató szituáció és bizonytalanság nem jó a Molnak sem. Ha venni akarunk, az eladóban felmerülhet, hogy velünk tárgyaljon, vagy nem. Ilyen helyzet persze még nincs. De lehet.