Feléli nem várt eredményeit a kormány

A kormány a tavalyi államháztartási hiánycél ügyében (kommunikációs) sikert tudott felmutatni (a 10,1 százalékos GDP-arányos tervet a 9,2 százalékos ténnyel jócskán alullőtte) és erre készül idén is: 6,8 százalékos, a konvergenciaprogramban szereplő terv helyett legfeljebb 6,4 százalék lesz a hiány az uniós módszertan szerint. A probléma ugyanakkor az, hogy a szigorú fiskális gazdálkodás tavalyi tapasztalatainak, illetve többek között a gazdaság kifehérítésének várt feletti költségvetési sikeréből idénre jóval alacsonyabb deficitszám is kijöhetne, ahogy ezt már egy fél éve rebesgetik az elemzők.

Az elmúlt években a legpontosabb államháztartási hiányprognózisokat adó jegybanki stáb a májusi inflációs jelentésben idénre 6 százalékos, jövőre 4 százalékos előrejelzést adott. Más elemzők még ennél is optimistábbnak tűnő kimenetelt láttak: április végén például Samu János, a Concorde elemzője 5,5 százalékos, illetve 3,9 százalékos hiányprognózist fogalmazott meg. A brókercég egyébként mostanra 6 és 4,1 százalékra emelte vissza "jóslatát". Ez azt az általunk is osztott aggodalmat tükrözi, hogy a vártnál kedvezőbb bevételi oldali eredményeket a költekezés fokozására használja fel a kormány.

Ennek egyik ékes példája az egy hónappal ezelőtti államháztartási sajtótájékoztató volt. Ott amellett, hogy a Pénzügyminisztérium bejelentette: mintegy 186 milliárd forint lesz a többletbevétel a tervezettnél magasabb infláció és a feketegazdaság elleni hatékonyabb küzdelem nyomán, rögtön megjelölte azt is, hogy mire költik el a GDP arányában mintegy 0,7 százaléknyi forrást. (Érdekesség, hogy amellett, hogy a kormányfő egy nappal korábban az oktatási és az egészségügyi kiadások fokozását ígérte, lényegében teljesen más célokra jut a pénzből.) Meg kell jegyezni, hogy ezen kiadások egy részét előbb-utóbb úgyis meg kellett volna lépni, de az intézkedések mégsem az államháztartási fegyelem irányába mutatnak. A MÁV kistafírozása például szemlátomást nem jár együtt a hatékonyság fokozásával, ami a jövőbeli kiadási determináció szempontjából kifejezetten rossz hír.

Ez nem szigor

A fentieknek fényében látható, hogy jövőre is csak látszólag tartja a kormány a pénzügyi szigort. Egyrészt azért, mert a költségvetés gyakorlatilag arra a hiánycélra van komponálva, ami egy éve is élt már, vagyis az azóta felmerült bevételi többletet teljesen elnyeli a büdzsé. (A 4,3, illetve a 4,1 százalék közötti különbség kizárólag a kamatkiadások csökkenésére vezethető vissza.) Másrészt a jövő évi deficitszám jelentős csökkenésének döntő részben az az oka, hogy olyan egyszeri tételektől mentesül a büdzsé (pl. MÁV-tőkeemelés, Gripen-bérlés költsége, visszafogott autópálya-kiadások), amelyek idén még felmerülnek.

"Minek jobbat (alacsonyabb hiányszámokat - a szerk.) elérni, ha ezt (a konvergenciaprogramban szereplőt) ígértük, úgyis nagy a népszerűségvesztés" - élte bele magát a kormányoldal helyzetébe Bebesy Dániel, a CIB Bank elemzője. Õ egyébként éppen emiatt csak lényegében a kormányzati prognózissal egyező deficitelőrejelzéseket fogalmaz meg idénre és jövőre.

További adalék arra, hogy a kormányzat a többletbevételeket kiadásnövelésre fordítja: a PM által most frissített 2009-2011 közötti nominális GDP-prognózisok 4-500 milliárd forinttal emelkedtek a költségvetési törvényjavaslatban a három héttel ezelőttihez képest, miközben a deficitprognózisok nem változnak. (Igaz, ez nem jelentős tétel, de némi puffert azonban ez is jelenthet a többletköltekezésre.)

Mindenki lazítana

Mutatja a lazítás irányába történő gondolkodást az is, hogy tegnap (Matolcsy György, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere mellett) több szocialista képviselő is a fiskális szigor eltúlzottságára utalt finoman. Göndör István például úgy fogalmazott, nem biztos, hogy osztályelsőnek kell lennünk a konvergenciaprogram teljesítésében. (Megjegyezzük, hogy az elmúlt évek teljesítményének fényében osztályelsőségről beszélni aligha életszerű.)

A kiadások belehízása a többletbevételek adta mozgástérbe több szempontból is a legrosszabb kimenet. Az állam súlya a gazdaságban tovább emelkedik, ennek pedig a növekedésre vonatkoztatva kedvezőtlen hatása van, így hosszabb távon a konszolidáció tartósságát veszélyezteti. A terv feletti államháztartási bevételeket például arra fordíthaná a kormány, hogy ezzel 2008-2009 során a strukturális reformok (elsősorban nyugdíj, önkormányzatok, oktatás, szociálpolitika) kockázataira képezzenek ellensúlyt, illetve az adóreform keretében meg lehetne kezdeni az (óvatos!) köztehermérséklést.

Úszhat, amit eddig elértek

Alternatív megoldásként ott van a deficitpálya realitásokhoz igazítása is, ami meredekebb hiánycsökkentést, így gyorsabban csökkenő adósságterhet jelentene - ez a gazdaságpolitika (nem túl erős) hitelességének építését is szolgálhatná.

Amint azt számos elemző és a hitelminősítő intézetek is jelezték, a 2009-es és 2010-es európai és magyar parlamenti választásokkal kapcsolatos költekezési kockázatok továbbra is jelen vannak, amelyek 4 százalék körüli szinten megakaszthatják a deficitcsökkentési pályát, vagy meg is fordíthatják. Egyes nem publikus elemzői kommentárok már utalnak arra a lehetőségre, hogy 2009-től újra növekedésnek indul a deficit, különösképp akkor, ha a kiigazítás szerkezeti hibáit nem korrigálja a kormány, és tartósan alacsony növekedésen reked meg a magyar gazdaság.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!