Kár, hogy nem kapunk 1000 milliárdot

A döntés a két évvel korábbi fejlemények fényében meglepetésnek számíthatna, ám az egy esztendővel ezelőtt történteket alapul véve várható volt.

Szemüket az irapra vetették

A hipaügy előzménye a magyar adófajtára nagyon hasonlító olasz adó, az irap esete. Két évvel ezelőtt két főtanácsnok (a főtanácsnok az Európai Bíróság munkáját könnyíti, a bírósági ítélet előtt hozza nyilvánosságra állásfoglalását) is azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a talján sarc ellentétes az uniós joggal, sőt Kovács László adóügyi biztos is - az Európai Bizottság álláspontját tolmácsolva - közösségi jogot sértőnek titulálta. Ezek annak az esélyét növelték, hogy az irapra hasonlító magyar helyi iparűzési adó is uniós jogot sérthet.

Egy évvel ezelőtt azonban a bíróság sokak megrökönyödésére nem szüntette meg az irapot, mondván, az nem ütközik az EU vonatkozó irányelvébe, nem minősül forgalmi típusú adónak. (Ha annak minősült volna, el kellett volna törölni, mivel ilyenből csak egyet tarthat fenn egy uniós tagállam. Ez nálunk az áfa.)

Az ítélet láttán aztán már azok a szakértők is a vállalkozások számára kedvezőtlen döntést várták a helyi iparűzési adó ügyében - vagyis annak kimondását valószínűsítették, hogy nem ellentétes az uniós joggal -, akik korábban az adónem közösségi jogot sértő mivoltát hangsúlyozták. Kovács László egyébként az irapügyben hozott bírósági döntés után már úgy nyilatkozott, az Európai Bizottság szerint nem ellentétes az uniós joggal a magyar iparűzési adó.

Nem állnak fenn a kritériumok

Mai ítéletében aztán semmilyen kifogást nem talált a helyi iparűzési adóval szemben az Európai Bíróság. Három érvet hozott fel a döntése mellett. Az áfa arányos a termék árával, de a hipa nem, mivel az iparűzési adót egy év árbevétele alapján számítják ki, és "ezért nem lehet pontosan megállapítani azt az adóösszeget, amelyet az egyes termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások alkalmával adott esetben az ügyfélre hárítanak. Úgyhogy nem teljesül az a feltétel, miszerint ezen összegnek az adóalany által bevételezett vételárral kell arányosnak lennie." Csak hogy lássuk: az iparűzési adót a megelőző év korrigált nettó árbevétele után kell fizetni, vagyis az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével és az anyagköltséggel csökkentett, termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származó árbevétel legfeljebb 2 százaléka a hipa. 

A bíróság szerint azt a kritériumot sem teljesíti, hogy az áru forgalmazásának minden szakaszában felszámítják, és annak a feltételnek sem felel meg, hogy ezt az adóterhet mindig a végső fogyasztóra hárítsák át teljesen.

Az Európai Bíróság roppant szélesen, megengedően értelmezte az uniós jogszabályokat - kommentálta a döntést Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója, aki azt a véleményt képviselte, hogy a teher uniós jogot sért. Hozzátette: az ítélet lényegében azt engedélyezi az EU-tagállamok számára, hogy az áfa mellett bármilyen típusú forgalmi adót bevezessenek vagy fenntartsanak. Ezt a vélekedést azzal indokolta, hogy ha olyan adót vezet be egy ország a forgalmi adó mellett, ami attól - kis túlzással - csak formailag különbözik, akkor az új adó a mostani ítélet fényében összeegyeztethetőnek minősül a közösségi joggal.

Másképp gondolja Gombkötő Bálint, a KPMG szenior menedzsere, aki szerint az eddigi esetjog alapján kristálytiszta volt a helyi iparűzési adó ügye. Az uniós esetjog azt valószínűsítette, hogy a bíróság összeegyeztethetőnek mondja ki az irányelvvel az adónemet, ahogyan azt végül is tette. A közel húsz esetben, amikor egy adó közösségi jogba ütköző mivoltát akarták bizonyítani, kimondatni az adózók az EU történetében, csupán egyetlen alkalommal adott helyt kérelmüknek a bíróság: a kilencvenes évek elején egy dán adófajta akadt fenn a rostán. Az második forgalmi adó volt Dániában, csak a nevében különbözött a két teher. Az esetjog alapján ha a forgalmi adóhoz (áfához) nem közel azonos adófajtáról van szó, akkor szinte egyáltalán nincs sansz arra, hogy uniós jogot sértő verdikt szülessen - összegzi Gombkötő.

Vonják vissza a kérelmet, vagy korrigáljanak

Mivel nagy volt az ügy tétje, hiszen évente 300-350 milliárd forintot szednek be az önkormányzatok iparűzési adóból, sok vállalkozás lépéseket tett annak érdekében, hogy egy esetleges törlés esetén az uniós csatlakozás időpontjáig visszamenőleg visszakapják a már befizetett összeget. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke az MTI kérdésére elmondta, 1000 milliárd forintot követelnek vissza nyolcvan perben az adóalanyok.

Nem mindegy azonban, hogy konkrétan milyen lépéseket tettek. A KPMG eleve azt javasolta ügyfeleinek, hogy mivel a fenntartást valószínűsítette, ne adjanak be semmilyen kérelmet.

A Deloitte-nál azt tanácsolták, hogy adják be az adóbevallást, fizessék is be az adót, de támadják meg a közigazgatási hatóság fizetési meghagyását. Ezzel a megoldással azt akarták elérni, hogy ha a hipa eltörlésére kötelezte volna a bíróság az államot, akkor az érintettek azt később visszakövetelhessék, de felesleges kockázatot ne vállaljanak az akcióval. Vagyis most nem kell attól tartaniuk, hogy adóbírságot vagy bármi más büntetést szab ki rájuk a helyi adóhatóság, hiszen az adóbevallást benyújtották és megfizették az adót. Míg ha másként jártak volna el, ahogyan azt egyébként egyes cégek tették - hogy van nem fizették be a terhet, vagy nem készítettek adóbevallást -, akkor bizony szankcióknak nézhetnek elébe.

Az ítélet után Oszkó szerint egyértelmű, mit tegyenek, akik eddig lépéseket tettek. Akik az előbbi szerinti jártak el, azoknak nincs más dolguk, mint hogy mihamarabb vonják vissza a bírósági kérelmet. Ezzel a perköltséget bukják. Akik nem fizették be az adót, vagy nem készítettek adóbevallást, azok korrigálják ezeket, például önellenőrzéssel.

Vagy marad, vagy nem

A döntés nyomán Veres János pénzügyminiszter megkönnyebbülhet, hiszen nem kell azon törnie a fejét, hogy mivel pótolja ki az önkormányzatok pénztárcáját hízlaló 350 milliárd forintot, vagy ennél is többet. Veres egy mai konferencián ennek megfelelően nyilatkozott, amikor az MTI szerint elmondta, Magyarország nincs rákényszerítve arra, hogy az iparűzési adón gyorsan változtasson, és ez azzal jár, hogy a sarc továbbra is jelentős bevétele lesz a helyhatóságoknak.

Ez az, ami a tanácsadóknak a legjobban fáj. A Deloitte és a KPMG szakértője egyaránt - ahogyan a másik két nagy tanácsadó cég, a vállalkozások érdekképviseletei és független szakértők is mondják - hazánk versenyképessége szempontjából az egyik legkártékonyabb adónak titulálja az iparűzési adót. Igaz, Veres miniszter politikusi nyilatkozatával meghagyta a kiskaput is, amikor úgy fogalmazott: a 2008-as adórendszerbeli változtatások az adózás egyszerűsítését és egységesítését szolgálják, átfogóbb adóreformra azonban csak 2009-től lehet számítani.