Furfangos a PM, de átlátni rajta

A kommunikációs szempontok maguk alá gyűrték a szakmai megfontolásokat a költségvetési előrejelzés-készítésnél a Pénzügyminisztériumban - ezt mutatják a több évre visszatekintő adatsorok. A számokból arra lehet következtetni, hogy a szaktárcánál épp két éve határoztak úgy, a havonta nyilvánosságra hozott államháztartási egyenlegprognózisokat úgy kezdik számolni, hogy az nekik legyen jó.

2005 közepétől tart a csoda

Az Index 2004 elejétől kezdve megvizsgálta, mennyire váltak be a József nádor téren született havi egyenleg-előrejelzések. Egészen 2005 júniusáig vegyes mérleget mondhat magáénak a PM. A másfél tucat havi becslésből 11 bizonyult konvervatívnak, vagyis a minisztérium ennyi esetben vetített előre nagyobb havi deficitet, illetve kisebb szufficitet, mint ahogyan végül is lett. Hét ízben azonban alaptalanul optimistának találtatott a becslés, mivel a büdzsé nagyobb hiányt produkált a prognosztizáltnál.

Két esztendeje azonban látványos fordulat következett be. A 2005 júliusától eltelt 24 hónapból mindössze egyetlen alkalommal zárt rosszabb szaldóval az államháztartás, mint ahogyan azt a nyilvánosságra hozott prognózis valószínűsítette. (Az ominózus hónap 2006 márciusa volt, amikor is a választási költekezésnek köszönhetően az utóbbi évek rekordhiányát sikerült összehoznia a kormányzatnak, de erről a közvélemény hivatalosan csak a voksolás első fordulójának másnapján értesülhetett.) Az összes többi előrejelzés alaptalanul borúlátónak bizonyult, így a PM büszkén írhatta le azt a büdzsé alakulásáról szóló gyorsjelentésében (és teszi ezt a mai napig), hogy az egyenleg jobb lett, mint ahogy várták.

A számok nyelvén ez a második időszak a következőképpen néz ki. A havi előrevetített egyenlegeket összeadva arra juthatunk, hogy 2005 második felében - kerekítve - 247 milliárd forintos deficitnek kellett volna összejönnie, ám ehelyett 4 milliárdos szufficit halmozódott fel a hat hónap alatt. Ez valamivel több, mint 250 milliárd forintos tévedés. Tavaly majdnem ugyanekkora hibát követett el a tárca, 245 milliárd forinttal kellett volna nagyobbnak lennie a hiánynak, mint ahogyan azt az intézménynél gondolták. Idén az első fél évben eddig 131 milliárd forinttal "számolta el" magát a PM.

 

Havi egyenlegprognózisok 2005 2006 2007 várt tény várt tény várt tény január -176,1 -140,4 -224,6 -196,1 február -297,6 -295,1 -251,2 -216,9 március -262,5 -353,7 -373,1 -349,3 április -159,2 -115 9 17,1 május -110,5 -76,8 -41,1 -7,5 június -337,3 -303,9 -253,6 -250,7 július -4,3 51,7 7,8 33 augusztus -99,8 -60 -167,1 -134,9 szeptember -93,1 -63 -142,7 -70,2 október -46 -2,1 -62,8 -52,4 november -179,5 -135,5 -230,4 -191,5 december 175,8 212,7 -340 -332,8 Összesen -246,9 3,8 -2278,4 -2033,7 -1134,6 -1003,4 Tévedés 250,7 244,7 131,2 (milliárd forint, központi kormányzat, PM-előrejelzés, a negatív szám hiányt jelent)

Az egyoldalú tévedéssorozat azért is gyanús, mert az adott hónapra vonatkozó előrejelzéseket ugyanannak a hónapnak a 15. és 20. napja között teszik közzé. Azt tehát, hogy júliusban milyen szaldóra számítanak, július 19-én hozzák nyilvánosságra. Elvileg elvárható lenne a szaktárcától, hogy a hónap vége előtt 10-15 nappal elég nagy pontosságú prognózisokat készítsen - még ha a legnagyobb adóbevételt jelentő áfa befizetésének határideje a hónap 20. napja is -, vagy ha téved, az ne legyen szisztematikus, az előrevetített szám ne mindig ugyanabba az irányba térjen el a véglegestől.

A befektetők és az utca embere

Tudni érdemes a jelenség megítéléséhez, hogy ezek a számok az úgynevezett pénzforgalmi számbavételű költségvetési egyenlegre vonatkoznak, az adott hónap első és utolsó napja között a kincstári számlára beérkező bevételek és az onnan származó kiadások különbségét takarják. Ennek a módszertannak a sajátosságát használta ki előszeretettel a kabinet több ízben, többek között a visszajáró áfa visszautalásának 2004. őszi visszatartásával, hogy a havi és egész éves szaldót szépítse. Az Európai Unió által megkövetelt metódus ettől eltér, az eredményszemléletű számbavételt nem lehet a fentihez hasonló trükkökkel kozmetikázni, mivel az az adott időszakra vonatkozó, de nem feltétlenül akkor befolyó bevételeket és felmerült kiadásokat veszi figyelembe. Vagyis hiába kell befizetni a 2005. decemberi bérek utáni a személyi jövedelemadót 2006. januárban, az összeget az eredményszemléletű elszámolásnál a 2005. évi egyenleghez számítják. (A pénzforgalminál már a 2006. évihez.) Éppen ezért van az, hogy a befektetők is az így számolt költségvetési egyenleget figyelik, az euróátvételt illetően pedig szintén az eredményszemléletű módszer szerint adódó államháztartási egyenlegre vonatkozóan fogalmaztak meg kritériumot.

Szempontunkból ez annyiban releváns, hogy mind tavalyelőtt, mind tavaly - ahogy az akkori négyéves ciklus minden évében - a felelőtlen fiskális politika miatt lényegesen nagyobb lett az eredményszemléletű hiány az eredetileg kitűzött célnál. A 2005-ös deficittel az EU fekete báránya lett Magyarország, a tavalyi hiány pedig világviszonylatban is a második legnagyobb. Ezek miatt is vesztette akkor hitelét a kormány költségvetési politikája.

A havi prognózisokkal való játék mögött vélhetően az a megfontolás húzódott meg, hogy az ideges befektetőknek és a hazai közvéleménynek igyekeztek szebb képet mutatni a valóságosnál. A havi szaldókat értelemszerűen minden hónap elején tették közzé, a még nem végleges eredményszemléletű deficitszám pedig csak a következő év áprilisában született meg.

Folyt. köv.

Idén is folytatódik az egyoldalú tévedéssorozat, ám némiképp más háttérrel. Sok év óta először 2007-ben az a helyzet, hogy az eredményszemléletű hiánycél tartható, sőt a szaldó minden elemző, befektető, gazdaságkutató intézet vagy az EU szerint még kedvezőbb is lehet a tervnél. A kabinetnek azonban továbbra is jól jön az elvesztett hitelesség visszaszerzésében, hogy óvatosságból inkább magasabb hiányt prognosztizál, hogy aztán pár nap múlva kisebb deficitről adhasson számot.

Ezzel támogatta meg azt a lépéssorozatát, miszerint az idén már harmadszor szállította lejjebb a fontosabb, eredményszemléletű hiánycélját, amely jelenleg a GDP 6,4 százalékán áll. Az elemzői konszenzus ennél hajszálnyival moderáltabb deficitet valószínűsít, azonban vannak szakértők, akik 6 százalék alatti hiányt is elképzelhetőnek tartanak. Így nagy a sansz arra, hogy a kabinet az év hátralevő részében a kommunikációs hasznot maximálisan kiaknázva fokozatosan viszi lejjebb a célt, és továbbra is a prognózisnál jobban alakuló havi szaldóról érkeznek hírek a József nádor térről.