Ki hisz még a hitelminősítőnek?

A világon három nagy hitelminősítő intézet működik: a Moody's, a Standard & Poors's és a Fitch ítélete az elmúlt években is sokszor közvetlenül kihatott a forint vagy éppen a magyar részvények árfolyamára. Persze: a minősítés már csak következménye volt a magyar gazdaságpolitikának, mégis, néha akár csak az úgynevezett negatív figyelőlistára helyezés, a kilátásrontás, mint a várható leminősítés előszelei önmagukban elegek voltak ahhoz, hogy a befektetők adni kezdjék a magyar eszközöket.

A hitelminősítők, ahogy a nevük is mutatja, voltaképpen ugyanazt teszik, mint a bank, amikor az ügyfél valamilyen hitelt kér: a rendelkezésre álló információk, mint pl. jövedelem, eladósodottság mértéke, stb. besorolják az országokat, vállalatokat, adott esetben egy ország teljes szektorát (pl. bankszektort) egy adott kockázati kategóriába. Ilyen módon irányt mutatnak a befektetőknek: ha ezt vagy azt az állampapírt veszed meg, mennyi az esélye annak, hogy egy állam nem tud fizetni. A besorolás persze általános kockázati faktort is jelent, így kihat a tőzsdei vagy egyéb befektetésekre.

Kísért a múlt

A hitelminősítők a múltbeli információk alapján állítanak fel becsléseket, függvényeket, modellezik, hogy egy adott intézmény adósságállománya, finanszírozási igénye hogyan alakulhat a jövőben. Az a baj, hogy egy olyan változásban, mint amiben a világ most van, mindez szinte semmit nem ér, az alapfeltételezések, a modellek egyszerűen nem teljesülnek; mondja Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline vezető elemzője, aki szerint kérdés az is, bírják-e erőforrással a gyorsan változó körülményekhez való alkalmazkodást és a több száz eszközre vonatkozó ajánláshoz szükséges háttérmunkát. Magyarul van-e elég alkalmazottjuk és rendelkezésükre áll-e minden szükséges információ. Mindenesetre az eredmény az, hogy mire a minősítők észreveszik, hogy baj van, és jeleznek, addigra e jelzés minden preventív jellegét elveszítette: nem figyelmeztetnek, hogy valahol valami nem stimmel, hanem amikor már egyértelműen bekövetkezett baj, mintegy megerősítik azt, amivel ráadásul még rá is erősíthetnek a pánikra.

Sarkadi Szabó Kornél szerint ennek is köszönhető, hogy a magyar piacok már nem reagáltak érdemben arra, hogy előbb Moody's, majd a Fitch is leminősítette Magyarországot. Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója hasonlóan látja: az a befektető, aki el akart már menni, elment, nem voltak olyan pozíciók a piacon, amire igazán hathattak volna leminősítések.

Sarkadi Szabó Kornél szerint mára inkább az lett a helyzet, hogy a minősítők, akik korábban egyes pénzpiaci termékeknek, intézeteknek adott jó besorolásukkal tevékenyen közreműködtek az utóbb bedőlt konstrukciók miatt kialakult válságban, "nem nyújtanak hozzáadott értéket". Átváltoztak egyfajta bürokratikus intézménnyé, a csődött mondott rendszer maradványaivá.

Nincs más, csak ők

Duronelly Péter viszont úgy látja: bár a hitelminősítők követtek hibákat, bizonyos új pénzügyi termékekkel nem, vagy rosszul foglalkoztak, egyelőre nincs olyan metódus, ami kiválthatná a munkájukat, amire pedig szükség van. A befektetési igazgató szerint a válság azt bizonyította be, hogy objektív hitelminősítés, illetve objektív kockázatértékelés gyakorlatilag nem létezik. Ugyanannak a dolognak, országnak az értékelése merőben más egy megfelelő gazdasági növekedési és hitelezési helyzetben, mint egy recessziós, forrásszűke jellemezte helyzetben. A hitelminősítők rendszerszintű kockázatokkal nem tudnak számolni. És az is világos, hogy miközben két országot vagy két vállalatot egymással összetudnak hasonlítani, egy adott szereplőre vonatkoztatott abszolút kockázatot nem tudnak mérni.

Bár a Moody's és a Fitch leminősítése lényegében nyom nélkül maradt Magyarországon, mindkét szakember úgy látja, hogy a nagy intézetek szava azért továbbra is piacbefolyásoló lehet: ennek egyik oka azonban az, hogy számos alap belső szabályozásában rögzíti, hogy egy adott besorolású országban lehet-e és mennyi pénzt befektetni. Sarkadi Szabó Kornél szerint ugyanakkor bár most minden piaci szereplő nagymértékben rá van utalva a triumvirátusra, akár az is elképzelhető, hogy a válság nyomán az irányukba legalábbis megingott bizalom új, jelenleg kisebb szereplőket hoz felszínre, de egy új szabályozás - a válság tüneti kezelése - után biztosan érik tevékenységükkel, összeférhetetlenségükkel kapcsolatban.