További Magyar cikkek
Munkabér-biztosítás: garanciaalap most is van
A már évek óta működő bérgarancia-alap kiterjesztéseként értelmezhető az a kormányfői ígéret, amely szerint ha egy munkahelyet felszámolnak, a végkielégítést az állam fizeti, és ezt később megpróbálja behajtani a csőd- vagy felszámolási eljárás alá került munkáltatótól. A működő bérgarancia alap ugyanilyen helyzetekben az elmaradt bérek kifizetésére szolgál.
Arra vonatkozó számítással, hogy ez milyen kiadásokkal járhat, egyelőre a munkaügyi minisztérium sem tudott szolgálni (holott erről elvileg már döntött a kormány). Nehezítheti a számításokat, hogy voltaképpen "a ténylegesen megszűnő munkahelyek számáról nem rendelkezünk adatokkal" - derült ki a Foglalkoztatási Hivatal válaszából.
A munkaügyi központoknak ugyanis csak a törvényben meghatározott létszámot elérő leépítéseket kell jelezni, azaz például egy néhány főt foglalkoztató vállalkozás csődje révén megszűnő munkahely megszűnése nem is kerül bele ilyen módon a statisztikába. Ráadásul a bejelentett elbocsátások, leépítések egy része nem is valósul meg: mivel a munkáltató az előzetes bejelentést meghaladó mértékben nem bocsáthat el dolgozókat, gyakran a biztonság kedvéért inkább nagyobb számot mondanak be, és a tényleges leépítésnél derül ki, hányan is kerültek végül utcára. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az új ígéret nem az egyszerű, hanem csak a felszámoláshoz, azaz a munkáltató megszűnéséhez kapcsolódó munkahelymegszűnésre vonatkozik.
A tervezett intézkedés költségeit illetően így a nagyságrendet mutathatja a hasonló esetekben a bérelmaradást pótló bérgarancia-alap költségvetése. Ebből az utolsó lezárt évben, 2004-ben 3,665 milliárd forintot fizettek ki. Bár ez esetben is él, hogy az állam csak hitelez, a későbbi felszámolások során a kifizetések alig egyötödét sikerült behajtani.
Tavaly mintegy hat százalékkal nőtt, és elérte a nyolcezret a fizetésképtelenné vált cégek száma. Az utolsó negyedévben 310 ezer munkanélküli volt, 47 ezerrel több, mint egy évvel korábban.
Sztrádadíj: csalóka összehasonlítás
A pályadíjak csökkentésére ugyan konkrét ígéret nem hangzott el, szentesi beszédében Orbán Viktor azt mondta, csökkentené az autóval munkába járás költségeit, valamint ugyanitt, majd az évértékelő beszédben összehasonlította a magyarországi autópályák használatának díját a közeli országokéval.
Az ellenzéki pártelnök természetesen némileg megtévesztő módon csak olyan országokat választott ki, ahol a személyautókkal olcsóbban használható az autópálya, mint hazánkban. Ausztriában 19 000, Svájcban 6500, Szlovákiában 8000 forintba kerül a személyautók éves sztrádahasználata, nálunk viszont 35 000 forint az éves matrica - mondta Orbán (ebben egyébként tévedett, valójában 37 000). Nem tette azonban hozzá: az alpesi országokban gyakori, hogy az alagutak és a hágók használatáért külön kell fizetni. Ausztriában például hét alagút és öt hágó használata kerül pluszpénzbe, esetenként egy-egy útra 1100-14 500 forintba. Nehezíti az összehasonlítást az is, hogy Ausztriában a legrövidebb matricás időszak tíz nap: ennek 2049 forintos ára ugyan kedvezőbb, mint a hazai tíznapos matricáé (2300 forint), itthon azonban a legtöbbször a négynapos matricát veszik az autósok, ami csak 1520 forint, télen pedig még olcsóbb, idén 1170 forintért lesz kapható.
Arról sem beszélt a pártelnök, hogy azokban az országokban, ahol kapus rendszerű az autópálya-hálózat (így egyebek mellett Francia-, Olasz- és Horvátországban) jóval többe kerülhet egy év alatt a sztrádahasználat, mint nálunk. Például a magyar határtól Splitig egy útra durván 7000 forintnyi kunába kerül a sztrádahasználat, az országban emellett egyes alagutak használatáért további 400-900 forintot elkérnek - szintén egy útra. Más kérdés, hogy a kapus rendszert üzemeltető országok egy részében ugyancsak létezik egyfajta előre megváltható, jelentős kedvezménnyel járó bérlet.
Tízmilliárdos kiesés is lehet
Bár Orbán nem említette, mennyivel lenne olcsóbb a matrica, ha például 10 százalékkal csökkenthetik a pályadíjakat, akkor megközelítőleg 10 százalékkal csökkenek a matricabevételek is. (Azért nem pontosan, mert az olcsóbb sztrádákat talán némileg többen használnák.) Ez az idénre várt 30 milliárdos bevétellel kalkulálva 3 milliárd forint mínuszt is jelenthetne.
A kép azonban nem ilyen egyszerű: egyrészt a motorizáció fejlődésével, az egyre több autóval, továbbá a sztrádahálózat bővülésével, azaz új régiók bekapcsolódásával folyamatosan nő a sztrádákért fizetők száma. Ezt az is mutatja, hogy miközben tavaly 15, az idén 5 százalékkal emelkedtek átlagosan a díjak, a bevételek ennél nagyobb arányban nőttek: 2004-ben még alig 20, míg tavaly (a végső összegzés hiányában csak várhatóan) 26 milliárd forint folyt be a kasszába.
Mindebből az következik, hogy a pályadíj csökkentése nem feltétlenül jelentené azt, hogy összegszerűen a korábbi évekhez képest csökkenne a matricabevétel, elképzelhető, hogy pusztán a várt bővülés maradna el. Az államnak azonban ezt az összeget is ki kellene pótolnia, ha elfogadja, hogy a bevételek az úthálózat karbantartására, a régebbi szakaszok felújítására mennek el. Ez utóbbiaknak (és persze nagy mértékben az új szakaszoknak) is köszönhető, hogy míg a hazai sztrádahálózat burkolatának átlagéletkora 2000-ben még tíz év volt, mára ez négy évre csökkent.
A visszapótlás ugyanakkor azt jelentené, hogy nem kizárólag a sztrádát használók, hanem minden adófizető fizet a sztrádák karbantartásáért - a visszapótlás elmaradása pedig az úthálózat minőségének gyorsabb ütemű romlásához vezet. A legjobb megoldást az egyre több uniós ország által preferált, használatarányos fizetési rendszer kialakítása jelenti: ilyet vezettek be a teherforgalomra Ausztriában is, ahol a személyautók pályadíja valóban olcsóbb, mint Magyarországon, a többi kategóriáé viszont lényegesen magasabb.
Családi adózás gazdagoknak és adócsalóknak
A hétvégén az adórendszerhez is hozzányúlt a Fidesz - szóban legalábbis. Pokorni Zoltán egyrészt megerősítette a párt korábban többször hangoztatott álláspontját, hogy visszahoznák a személyi jövedelemadózásba a családi adókedvezmény rendszerét. Ezt éppen ettől az évtől szüntette meg - illetve a nagycsaládosoknál korlátozta - a kormány, bár ezzel egyidejűleg a duplájára emelte a családi pótlékot.
Tavaly mintegy 63 milliárd forintba került a családi adókedvezmény - legalábbis ennyi szerepelt erre a célra a büdzsében -, ez idén a kedvezmény szűkítése és megvonása miatt 11 milliárdra csökken. Vagyis ha a családi pótlék "visszafelezése" nélkül térne vissza a teljes körű családi adókedvezmény, az több mint ötvenmilliárddal növelné a költségvetés kiadásait.
Már a családi adókedvezmények visszaállítása is elsősorban a jómódúaknak kedvezne, a családi (valójában házastársi) adózás bevezetése viszont egyértelműen azoknak a nagyon gazdag pároknak kedvezne, ahol az egyik házastárs már azt is megengedheti magának, hogy ne dolgozzon. (Azokban a nyugat-európai országokban, ahol ilyen rendszer működik, sokszor a "nagysasszonyok" kedvezményeként emlegetik.) Az évi több (tíz)milliós jövedelem alsó adókulcsra jutó része ugyanis így megduplázható. A családi (házastársi) adózás emellett azoknak a házaspároknak lehet még kedvező, akiknél az egyik fél papíron minimálbéren van bejelentve - ami az esetek többségében adóelkerülést jelent -, míg a másik jól keres.
A családi adózás választása is okozhat jelentős költségvetési kiesést, bár pontosan senki nem tudja megmondani, hány háztartás járna jobban a családinak mondott adózással. A 2001-es népszámlálás szerint 2,8 millió házaspár él az országban, ha két százalékuk, nagyjából ötvenezer pár családonként havi húszezer forintnyi adómegtakarítást érne el, ennek hatása a költségvetésre tizenhárommilliárd forint lenne.
A számla már 1500 milliárdos
A hétvégi ígéretek - ha valamennyit betartanák - a legrosszabb forgatókönyvek megvalósulása esetén 65-70 milliárd forintjába kerülnének az adófizetőknek. Az elmúlt hetekben a választási kampányát erőteljes ígéretdömpinggel kezdő Fidesz ennél már nagyságrendekkel több pénzt "költött el" - legalábbis szóban.
Ebből a két legnagyobb tétel a tb-járulék csökkentése és az egészségügyi kiadások növelése. Előbbi, ha valóban egy lépésben változtatnák 29-ről 19 százalékra, éves szinten 671 milliárd forintos kiesést jelentene. Ha igazak is a Fidesz számításai, hogy ezzel 60 ezer ember munkába állását segítenék, ez nagyjából 300-330 milliárd forintnyi GDP-növekedést jelentene (most 3,9 millió foglalkoztatott állítja elő a 22 000 milliárdos GDP-t). Ebből ötven százalékos állami elvonással számolva csak 150-165 milliárd folyna be az államkasszába, vagyis a mínusz még így is meghaladja az 500 milliárdot.
Ha pedig komolyan vesszük azt az ígéretet, hogy a Fidesz a GDP 4,5 százalékáról 7 százalékra emelné az egészségügyre fordított juttatásokat, az - idei értéken számolva - további 521 milliárd forintot jelentene. Emellett szó volt az alsó szja-kulcs 13, valamint a felső kulcs 15-20 százalék közötti szintre csökkentéséről, ami további 200-220 milliárdos költségvetési kiesést jelent, ha egy lépésben valósítják meg (attól függően, hogy mit kezdenek a kedvezményekkel). A 14. havi nyugdíj 165-170 milliárd forintot vinne el, a lakástámogatási rendszer visszaállítása 150-170 milliárdot, így a többi kisebb tétellel együtt a számla már 1500 milliárd körül jár.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
