Bár Magyarországon az a közvélekedés, hogy jövedelemegyenlőtlenségek igen nagyok, ez nem igaz. Ahogy korábban számos más tanulmány is, ezúttal a Tárki által készített Európai társadalmi jelentés is arra a következtetésre jutott, hogy a különbségek európai összevetésben legfeljebb átlagosnak mondhatók. Többnyire ide tartoznak a régió más országai is, a baltiak pedig a magas jövedelemegyenlőtlenségűek közé tartoznak.
Ezzel együtt a jövedelmek természetesen - az ország fejlettségéből következően - még alacsonyak, csupán a felső 10 százalék él a nyugat-európai középosztály szintjén.
A beszélgetés során Simor András jegybankelnök azt a kérdést igyekezte megválaszolni, hogy mitől növekedhet ez az arány. A kilátások rosszak, mert nem egyszerűen gazdasági lassulás jellemzi az országot, hanem a potenciális növekedés is egyre alacsonyabb. Ennek oka, hogy a foglalkoztatottság bővülése gyakorlatilag egyáltalán nem járul hozzá a növekedéshez, mivel az több éve stagnál. A jelenség mögött többek között a magas adóék és a minimálbér-emelés áll, de a jóléti rendszerünk sem ösztönzi a munkába állást. Rossz az alacsony végzettségűek foglalkoztathatósága, e tekintetben különösen 40 év felett lesz egyre látványosabb a helyzet. Megfigyelhető egyfajta képzettségi rés (gap) is: a technológiai intenzív növekedéssel nem tartott lépést a képzettség fejlődése, és most nagy a lemaradás.
Még Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára is arra hívta fel a figyelmet, hogy a magas elsődleges kiadási szint mögött a magas szociális védelem áll, aminek a trendje ráadásul emelkedő volt 2006-ig. Ugyanakkor Kovács nem beszél ezek leépítéséről, csupán átstrukturálásáról, az ösztönzők erősítéséről. Hasonlóképpen gondolja Vértes András, a GKI elnöke is, aki szerint nem lehet átcsoportosítani az inaktívaktól az aktívak felé jövedelmet, ehelyett csupán az adózás átalakítása jöhet szóba az ösztönzés terén.
Ezzel sem Simor, sem Palócz Éva a Kopint-Tárki vezérigazgatója nem értett egyet, és az erőteljesebb átalakítás mellett foglaltak állást.