Kivárt a jegybank, maradt a kamat

A piaci várakozásoknak megfelelően a harmadik egymást követő hónapban hagyta változatlanul a jegybank monetáris tanácsa a májusig több lépésben 8,5 százalékosra emelt alapkamatot. A múlt héten a Reuters, a Napi és a Portfolio.hu által megkérdezett elemzők mindegyike változatlan kamatszintet jósolt.

Az elemzői felmérések szerint folytatódott az elmúlt hónapok fokozatos eltolódása a várakozásokban a jegybanki szigorítástól a lazítás irányába. Májusban a szigorító ciklust lezáró kamatemelésre számítottak, júniusban sötétebbé vált a kép és még két emelést prognosztizált a többség, a júliusi felmérés 23 résztvevője közül azonban már csak négyen vélték úgy, hogy az MNB következő kamatlépése emelés lesz. A legutóbbi megkérdezés alkalmából azonban - mint említettük - senki sem számított szigorításra.

A döntés indoklásában a Monetáris Tanács kifejtette, hogy véleményük szerint a jegybank ma nyilvánosságra hozott inflációs jelentésével összhangban 2010-ig a magyar gazdaságot visszafogott növekedés és az infláció lassú csökkenése fogja jellemezni. A prognózis szerint az infláció - a hazai és nemzetközi eredetű költségsokkok hatására - változatlan monetáris kondíciók mellett 2009-ben meghaladhatja, 2010-ben viszont elérheti a 3 százalékos célt. A monetáris politika számára releváns horizonton a gazdaság kibocsátása előreláthatóan végig elmarad a potenciális kibocsátási szinttől, ami elősegíti az infláció mérséklődését.

A globális eredetű tényezők jelentős szerepet játszottak abban, hogy az infláció 2008 második negyedévében is jelentősen meghaladta a középtávú célt. A monetáris kondíciók szigorodása részben ellensúlyozta a magasabb nemzetközi inflációs környezet hatását, de összességében az importált termékek ára forintban kifejezve tovább emelkedett. Az elmúlt hónapokban a globális konjunktúrával kapcsolatban kedvezőtlen hírek láttak napvilágot. A globális konjunktúra vártnál nagyobb lassulása hozzájárulhat a nemzetközi nyersanyag és energiaárak mérséklődéséhez, ezáltal pedig a hazai dezinflációhoz is.

Az MNB továbbra is kiemelt feladatának tekinti annak megakadályozását, hogy az inflációs várakozások magas szinten rögzüljenek. Amennyiben ugyanis a gazdasági szereplők az árazási és bérezési döntéseikben az alappályában feltételezettnél erősebben támaszkodnának a múltban tapasztalt inflációra, akkor a dezinfláció lassabb lenne, és nagyobb reálgazdasági költségekkel is járna. Ezért a szigorú monetáris kondíciók fenntartását mindaddig indokoltnak tartják, míg a nemzetközi és hazai folyamatok nem jelzik egyértelműen a felfelé mutató inflációs kockázatok tartós csökkenését.

Új megállapodás az inflációs célról

Ma új megállapodást kötött a jegybank és kormány, amelyben közösen 3 százalékos inflációs célt tűztek ki 2009 mellett 2010-re és 2011-re vonatkozóan is. Az inflációs cél tehát továbbra is 3 százalék és továbbra is pontcélja van a jegybanknak. Kamatdöntéseinél úgy kell tehát eljárnia, hogy azokkal a 3 százalékos infláció megvalósulását segítse elő 5-8 hónapos időtávban. Ám utólag, az inflációs cél teljesülésének vizsgálatakor figyelembe lehet venni egy +/-1 százalékpontos toleranciasávot, éppen azért, mivel a tényleges inflációs a céltól eltérítő váratlan hatásokra a monetáris politikának nem célszerű reagálnia.

A megállapodásban kormány vállalta, hogy a költségvetés hiányának és eladósodottságának csökkentése, az adópolitikának, a kormányzati hatáskörben meghatározott béreknek és szabályozott áraknak az inflációs céllal összhangban történő alakítása révén segíti mérsékelni az árstabilitás elérésének és fenntartásának reálgazdasági költségeit. Az MNB pedig kiszámítható, átlátható módon megvalósított és kommunikált monetáris politikát ígért, hogy a középtávú inflációs célt a reálgazdasági folyamatok szükségtelenül nagy ingadozását elkerülve érjék el.

Kicsit szigorú

Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője szerint az MNB döntése és az azt indokló közlemény összességében megfelelt a várakozásoknak, talán kicsit szigorúbb, mivel nem utal az esetleges kamatcsökkentésre. A jegybank vélhetően marad a semleges állásponton, amíg a maginfláció és a bérkiáramlás dinamikája számottevően nem mérséklődik.

A maginflációs kilátások a növekedési előrejelzések mérséklődésével valamivel lejjebb kerültek. Maga az inflációs célban szereplő fogyasztói árindex várakozás nem változott, sőt 2009-re a korábbinál kicsivel magasabb szintet jósolnak. Az infláció mérséklésének gyenge pontja továbbra is a dinamikus bérkiáramlás, míg az olajár mostani csökkenése ugyanúgy egyszeri hatás lehet, mint a korábban történt megugrása, ezért erre a monetáris politikának nem kell reagálnia. Új elem, hogy az ERM II. rendszerhez történő esetleges csatlakozás esetén az inflációs cél felülvizsgálandó, mivel az az eurózónában a 3 százalékos szint helyett 2 százalék, amelyhez Magyarországnak is igazodnia kell.