A blöff, az APEH és a behajtóemberek

Több megoldást alkalmazunk attól függően, hogy milyen fizetési hajlandóságot mutat a partner – vázolja a kiinduló helyzetet a cégvezető. Lejárt tartozás esetén az első körben az udvarias telefonhívásoké a főszerep: "nyilvántartásunk szerint az alábbi nyitott tételek szerepelnek" vagy "kérjük nézzenek utána, hogy az Önök rendszerében hogyan áll az ügy". Az jó jel, ha azonnal utánanéz, vagy rövid időn belül visszahív.

Ha ez utóbbi nem történik meg, újra telefonálni kell, megemlítve, hogy visszahívást ígért, vártuk is és kérjük, segítsen. "Amíg látok fizetési hajlandóságot, udvarias hangnemben próbálok az ügyintéző főnökével egyeztetni, illetve újra és újra telefonálni. Ha nincs ilyen szándék, vagy esetleg időhúzásra, sumákolásra gyanakszom, levélben megy a fizetési felszólítás" – fogalmaz a cégtulajdonos. Ettől kezdve többfelé is futhat tovább az ügy.

A megkerülős trükk

Az egyik megrendelő például átvette ugyan az árut, ám a lebélyegzés elmaradt, s azt állították – a bíróság felé is –, hogy az átvétel nem történt meg, nincs is tartozásuk. A mátrixba viszont hiba került, hősünk ugyanis trükkhöz folyamodott: az adós cég pénzügyi osztályának írt levélben közölte, hogy az időközi mérleghez szükségük van a kinnlevőségek besorolására (melyik milyen régen járt le), s kérte az ügyintézőt, az előre kitöltött (számlaszám, összeg) papíron jelölje be, hogy milyen kategóriába tartozik a követelés. Miután sok helyen a könyvelés nem tud a "nemfizetünk-policyről", az iktatott számla alapján simán visszaigazolják, azaz lényegében elismerik a tartozást, ami után már kénytelen fizetni a cég.

Olyan is van, hogy az áru átvételét elismerik, de mégsem akarnak fizetni. Az esetek egy részében célravezető lehet a folyamatos telefonálgatás, akár napi 20-30 hívással, amiből néhány késő estére is juthat. Ha kikapcsolja a mobilt, személyesen is lehet jelezni, hogy ez nem korrekt, majd egy olyan megoldást javasolni, ami senkinek sem kellemetlen. Ez általában részletfizetést jelent, ahol az lehet a bökkenő, hogy az első egy-két tétel után megint alábbhagy az utalási kedv.

Behajtóember, mint válságmenedzser

Ha az előbbi esetben a személyes találkozó nem vezet eredményre, akár a válságmenedzser, egészen konkrétan fogalmazva a nem hivatalos, ám hivatásos behajtóember alkalmazása is felmerülhet. Ezt a cégvezető nem ajánlja, már csak azért sem, mert a rendőrség kiemelten kezeli az önbíráskodást. Utóbbi okán a "szakemberek" néhány százezer forintos tartozást el sem vállalnak.

Ha mégis ezt a megoldást választja a pénze után futó vállalkozó, a megfelelő fellépésű behajtóember sikerrel járhat, de az is lehet, hogy mégsem fizet az ügyfél, és viszontfenyegetéssel él, azaz indul a "ki kit ismer" nevű játék. Ez az építőiparban és a kis cégek esetén számít bevett formulának, a nagy vállalatok ellen viszont nem működik - figyelmeztet a vállalkozó.

Végrehajtás és blöff az APEH-hel

A reménytelennek látszó ügyet azonnal át lehet adni egy ügyvédnek is, 70-80 ezer forintos díj társaságában, vagyis rögtön kezdeményezhető a felszámolási eljárás. Ezt megelőzően írásos tájékoztatást kap a partner, ami arról szól, hogy eljárás indulhat, ha X napon belül nem reagál. A módszer hátránya, hogy igen lassú, hősünk eddig csupán egyszer próbálkozott vele, még tavaly, de a bíróságtól azóta még visszajelzés sem érkezett.

Ahogyan a pókerben, a blöff itt is sikerre vezethet. A pénzügyi és jogi ismeretekkel nem kellően felvértezett adósnak a szállító például jelezheti, hogy akár egy APEH-ellenőrzéssel is számolhat, mert miatta alakult ki olyan helyzet, amelyben a tetemes kintlévőségek okán jelentős adótartozást halmozott fel. E trükk további, részletes ismertetésétől most eltekintünk, hogy a megoldás a jövőben is működőképes maradhasson.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!