Kóka szerint az egészségügyön és az oktatáson nem lehet spórolni, az ilyen kiadások megfelelnek a nemzetközi átlagnak, illetve hazánk fejlettségének. A nyugdíjkiadások is az átlagos körüli szinten vannak a liberális politikus szerint, a baj csak a jövőbeli kilátásokkal vannak. A gazdasági támogatásoknál a hatékonysággal van probléma. (Az Állami Számvevőszék minapi jelentése felhívta a figyelmet, mennyire súlyos a helyzet a gazdaságfejlesztéssel.)
Kóka szerint az igazi aránytalanság a szociális kiadásoknál látszik: a visegrádi és balti országok a GDP 11-13 százalékos költésével szemben idehaza 20 százalék felett vannak ezek a kiadások. Ráadásul nagyon rosszul költjük el. Úgy teszünk, mintha mindenkit akarnánk támogatni: a gyereket, a diákot, a munkakezdőt, az anyát, a gyereket vállalót, a szegényt, a gazdagot (befektetési kedvezményekkel), a nyugdíjast - fogalmazott. Az igazán rászorultakra - a több százezer romára, fogyatékos állampolgárra viszont már nem jut elég figyelem.
Az SZDSZ javaslata szerint az állami kiadások inflációnál alacsonyabb növelésével évi legalább százmilliárd forint megtakarítható lenne. A családi pótlékot megemelnék, de adókötelessé tennék: így véleménye szerint az alacsony jövedelműek zsebében több maradna és igazságosabbá válna a rendszer. A leggazdagabbaknak pedig nincs is szükségük családtámogatásra.
A munkaerő-piaci alap évi 400 milliárdot költ el - miközben stagnál a foglalkoztatottság 2001 óta. A lakástámogatási rendszer kedvezményeit tovább szűkítenék. Érdemes átgondolni a gyerekszülési támogatások bőkezűségét is: az OECD-országok közül vásárlóerő-paritáson számolva messze a legbőkezűbb a támogatási rendszer, miközben a születések számát nézve az utolsók között vagyunk. Szintén növelné a mozgásteret az adókedvezmények és kivételek drasztikus szűkítése.