További Magyar cikkek
Gyurcsány Ferenc szerint egy éven belül levehetik a napirendről a költségvetési egyensúly kérdését. Hét hónapja ugyanis a "költségvetésben nemcsak az történik, amit elterveztek, hanem annál egy picivel jobban is alakulnak a dolgok". A következő kockázati tényező nem az egyensúly, hanem a növekedés lesz – mondta a miniszterelnök nemrégiben a Napi Gazdaságnak, amivel alaposan meglepte a szakértőket.
Akik ezzel szemben szinte egybehangzóan továbbra is az államháztartás helyzetét tartják Magyarország megítélése szempontjából a legfőbb kockázatnak. Miközben az eurócsatlakozás felől nézvést releváns más mutatók tekintetében – infláció, kamatszint – látszik a következő évekre prognosztizálható pálya, a most éppen eredményes költségvetési politika kevésnek bizonyulhat a hiány további lefaragásához, illetve újratermelődésének megakadályozásához.
Persze vitathatatlan: a GDP-bővülés visszaesése a valamivel két százalék fölötti szintre a magyar gazdaság komoly problémája: csakhogy mások mellett a Gyurcsány Ferenc által felkért konvergenciatanács is kiemelte korábban, hogy államháztartási reform kellene a gazdaság potenciáljának kihasználására. A leggyakrabban emlegetett kötelező lépések: az élő munka terheinek csökkentése és a foglalkoztatást elősegítő adóreform.
A hiányleszorításért sem tett eleget
Ha az idei hiányterv teljesül is, nem evidens, hogy a keresletkorlátozásra épülő fiskális politika ki tud-e tartani, és ha igen, elégséges-e a hiány további leszorításához – mondta az Indexnek Bartha Attila. A Kopint-Tárki kutatási igazgatójához hasonlóan Erdős Szabolcs, az Ecostat közgazdasági elemzések osztályának vezetője is azt hangsúlyozta: egyelőre a költségvetési tervezést korlátok közé szorító új fiskális szabályokat és a költségvetés szerkezeti átalakításának lépéseit sem lehet látni, így nem tudni, hogyan fog a hiány az év végére elérhető hat százalék feletti szintről tovább csökkeni.
Vígh László, a Corvinus Egyetem tanára is úgy véli, az eurócsatlakozás szempontjából fontos kritériumok közül az államháztartási helyzettel összefüggőek teljesítésében van a legnagyobb rizikó. Az inflációs pálya mindhárom szakértő szerint megnyugtatónak tűnik. A mostani kiugrást egyértelműen fiskális intézkedések, zömmel a hatósági árak és az áfa emelése okozza. Az egyszeri sokk lecsengése után nemcsak a jegybank által elvárt, hanem az uniós tagországok inflációjának tükrében meghatározott, évente változó euróbevezetési szint is elérhető lesz néhány év alatt. (A jegybank legutóbbi jelentésében 2008 végére 3,2 százalékos inflációt prognosztizált.)
Kéz a kézben
Márpedig ha az infláció rendben van, a kamatszinttel sem lehet probléma – pipálhatunk ki egy újabb konvergenciakritériumot. Ám Bartha Attila kiemelte: az eddigi tapasztalatok alapján látszik, hogy a kamatszint akkor kerül a helyére, amikor a piac már biztosan látja az eurótagság idejét, és kiárazza a kockázati prémiumot a forintkötvényekből.
Ahogy az infláció és a kamatszint, úgy a GDP 60 százalékában megjelölt határszint fölé kúszott államadósság és a költségvetési hiány is szoros összefüggést mutat. Az államadósság csak akkor csökken, ha a költségvetés elsődleges – kamatkiadások nélkül kalkulált – egyenlege legalábbis nullszaldós. A monetáris uniós tagsághoz 60 százalék fölötti államadósság esetén az kell, hogy az adósság trendszerű csökkenést mutasson. A költségvetési helyzet alapján azonban Vígh László szerint legkorábban 2010-től lehet esély erre.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
