El kell magyarázni a kormány számára, mi az az inflációs cél

Az utóbbi hetekben láthatóan kommunikációs offenzívában van az MNB, ennek a kicsúcsosodása pedig az ezen a héten napvilágot látott két hír - kommentálta Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója az eddigi, illetve a közeljövőbeni jegybanki megnyilvánulásokat. A hétfői kamatdöntés után mindkét politikai oldal a jegybankelnök parlamenti bizottsági meghallgatását sürgette, Molnár Albert szocialista és Varga Mihály, a Fidesz alelnöke is - nagy port felverve - kimondva-kimondatlanul bírálta a negyed százalékpontos kamatemelést; tegnap pedig az MNB és a Pénzügyminisztérium közös közleményben jelezte, hogy a jegybank kezdeményezésére egyeztetés kezdődik a két intézmény között "az inflációs cél értékelésének módszeréről".

Az előbbi kapcsán félreérthető információk jelentek meg a médiában, szó nincs arról, hogy raportra megy a jegybankelnök az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottság elé - mondta lapunknak Iglódi-Csató Judit, az MNB sajtószóvivője. A jegybank már korábban jelezte a parlamenti költségvetési és pénzügyi bizottság, valamint a gazdasági bizottság elnökének, hogy a jövőben az MNB elnöke és alelnökei a májusi és a novemberi Jelentés az infláció alakulásáról címet viselő, rendszeres jegybanki elemzés megjelenése után szívesen részt vennének egy-egy bizottsági ülésen. Már a hétfői kamatdöntés előtt eldőlt, hogy június 3-a lesz az a nap, amikor Simor Andrást, Király Júliát és Karvalits Ferencet meghallgatja a testület - tájékoztatott a szóvivő.

Mindennek az oka az, hogy az MNB elgondolása szerint a jegybanki függetlenséghez az elszámoltathatóság is hozzátartozik; és ahogyan külföldi országokban gyakorlat, hogy a jegybank vezetése elmondja álláspontját a makrogazdasági folyamatokról az ottani parlamentben, úgy az MNB vezetői is nyitottak erre, és kezdeményezték ennek a gyakorlatnak a meghonosítását - magyarázta Iglódi-Csató Judit. Emlékeztetőül: a jegybank vezetése januárban végigjárta a parlamenti pártokat és megosztotta azokkal a gazdasági folyamatokról kialakított véleményét, meghallgatta az asztal másik oldalán ülők érveit-ellenérveit.

A fentiek fényében lapunk megítélése szerint végképp nehezen érthető a két politikus nyilatkozata, illetve az, hogy meg sem említve az időpont korábbi lefixálását úgy állították be a jövő heti bizottsági meghallgatást (Molnár Albert a bizottság tagja, Varga Mihály pedig elnöke), mintha arra a hétfői kamatemelés miatt kerülne sor, azt sugallva, helytelenítik a szigorítást és ezért a jegybankelnöknek magyarázkodnia kell majd. (Később Varga Mihály már igyekezett pontosítani, utalva arra, hogy már korábban szóba került a bizottsági meghallgatás.)

Új a helyzet

A jövő hét keddi bizottsági meghallgatás kapóra is jön az MNB-nek, mert az utóbbi hetekben új dilemmákkal szembesült, új helyzet állt elő az inflációval kapcsolatos kockázatokkal és tennivalókkal kapcsolatban, az MNB azokhoz való hozzáállását illetően, ezt az új helyzetet pedig szakmailag meg kell vitatni és tájékoztatni kell a közvéleményt arról, hogy folyik ilyen szakmai vita - húzza alá Duronelly. Az elemző úgy látja, paradigmatikus váltást hajtott végre az MNB az elmúlt néhány hétben, korábban egyszeri inflációnövelőnek gondolt tényezőkről belátja, hogy azok tartósak is lehetnek és így a globális infláció talán más helyzetet eredményezhet idehaza is.

Nem könnyű mindazonáltal az elsődlegesen az árstabilitás eléréséért és fenntartásáért küzdő jegybank helyzete, a jelek pedig arra utalnak, ezt még nehezítheti is a kormány magatartása, illetve az inflációról vallott felfogása. Lapunk megítélése szerint ez lehet a hátterében annak a már említett mozzanatnak, hogy az MNB kezdeményezésre egyeztetések kezdődnek a PM-mel.

A jegybank szóvivőjének tájékoztatása szerint a konzultáció apropója, hogy a két intézmény egy közös, 2005-ben kiadott közleményt kétféleképpen értelmez és ezt a félreértést igyekeznek tisztázni. Az ügy dióhéjban: három évvel ezelőtt a kormány és a jegybank közösen 3 százalékban állapította meg az árstabilitás mértékét, vagyis az MNB számára ez az inflációs cél, ennek elérésére kell törekednie. A közlemény megemlít egy plusz-mínusz 1 százalékos toleranciasávot a cél teljesülésének értékelése kapcsán, ám úgy tűnik, a két intézmény másként értelmezi az inflációs célt.

A kormány valamit félreért

A kormány a jelek szerint úgy tekint az inflációs célra, hogy megengedhető az akár 4 százalékos fogyasztói árindex, hiszen az a 3 százaléktól 1 százalékponttal tér el. Ezzel szemben - és ez a másik felfogás - a toleranciasáv csak az inflációs cél elérésének utólagos vizsgálatakor jöhet szóba, csak akkor lehet figyelembe venni.

Azaz arra kell törekedni, hogy 3 százalék legyen az infláció, a jegybank ezt egy-másfél év alatt érheti el, mivel eszközei, elsősorban a kamatszint meghatározása, ennyi idő alatt fejtik ki hatásukat. (2007-től középtávú inflációs cél van érvényben hazánkban, vagyis folyamatosan, hónapról hónapra kell ezt az értéket megcélozni, ennek eléréséért tenni). Persze így is lehetséges, hogy 3 százaléknál nagyobb lesz a drágulás, még akkor is, ha a jegybank helyesen, a célt szem előtt tartva cselekedett. Ez váratlan hatások (pl. hirtelen olajár-emelkedés) miatt lehet így, és erre az esetre szolgál a toleranciasáv: ha a jegybank megfelelő lépéseket tett a cél érdekében, a tényleges infláció értékelésénél, hangsúlyozottan utólag figyelembe lehet venni a toleranciasávot. (Mivel a jegybank lépései hosszabb idő alatt fejtik ki a hatásukat, ezért egy sokk hatását extrém rövid idő alatt csak úgy lehetne ellensúlyozni, ha a jegybank nagyon erős lépésekkel reagál. Ez viszont nem kívánatos, mert túlzott piaci reakciókat, reálgazdasági áldozatot eredményezhet, melyek kivédésére újabb erős lépések lehetnek szükségesek, például néhány hónapon belüli jelentős kamatemelésre majd csökkentésre.) Ha a jegybank jól végezte dolgát, akkor a váratlan hatások miatt ugyan nagyobb lesz az infláció a 3 százalékosnál, de nem sokkal, nagy valószínűséggel belül marad a plusz-mínusz 1 százalékos intervallumon belül.

Lényeges különbség van a kétfajta értelmezés között, éspedig a monetáris politika vitelében. Az előző, előzetesen akár 4 százalékot is elfogadhatónak ítélő elgondolás a 3 százalékos inflációs cél eléréséhez szükségesnél lazább monetáris politikát feltételez. Ennek elismerése pedig az MNB számára jelentős hitelességvesztéssel, a 3 százalékos inflációs cél feladásának elismerésével és mindezek nyomán számottevően magasabb kamatokkal járna.

A jegybank számára ebből a szempontból is jó a jövő heti bizottsági meghallgatás, mert a pontcél-sávcél, toleranciasáv kérdéskörében félreértés és talán "félrekommunikáció" van - húzza alá Duronelly. A befektetési igazgató emlékeztet arra, hogy amíg nem folyamatos inflációs cél volt, hanem az év végi értékekre lőtt csak a jegybank, addig a toleranciasáv hangsúlyosan szerepelt a kommunikációban és a köztudatban is, ám az új helyzetben ez a kérdés elsikkadt és nem teljesen letisztázott.