Lesújtó látlelet a kormányzati struktúráról

A kormányzati szervezet túl nagy, túl költséges, túl tagolt, túl tradicionális, állítja Sárközy Tamás. Az ismert jogász szerint a kormányzat azzal foglalkozik, amivel nem kellene, viszont azzal nem, amivel kellene.

A szakértő egy önkormányzati fórumon arról beszélt, hogy nincs kormányzati stratégia, csak ágazati részstratégiák vannak, állandóak a koordinációs zavarok, a végrehajtás akadozik. A rendszert egyszerre jellemzi a teljes lerohadás és a kivagyi pazarlás, a közhatalmi állam nőtt, a közintézményi állam csökkent, holott ennek fordítva kellene történnie, mondta, hozzátéve: az állam működését a túlpolitizáltság is jellemzi. Sárközy a jelenlegi kormányban lát hajlandóságot a változtatásokra, úgy fogalmazott: lehet fanyalogni, de az irány jó.

Példaként említette, hogy minden téren elindult a csökkenés. Kevesebb a minisztérium, a kormánytag, fogynak a kormányhivatalok, az iszonyatos mennyiségű országos hatáskörű szervből nem sok marad, jelentős részük beolvad a minisztériumokba, több megszűnik. Az államreform-bizottság felállítását jó ötletnek tartja, így remény van arra, hogy egységesen, nem pedig partikuláris formában hajtják végre az átalakításokat. Viszont a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség csak a nevében ügynökség, valójában kormányhivatal, ráadásul ezzel nem lett egységes a fejlesztési politika, hiszen a gazdasági és az önkormányzati tárcának is megmaradt az ezzel kapcsolatos hatásköre.

Sárközy alapvető változásokat vár a minisztériumok működésében. Most ugyanis a tárcák vezetői a kormány álláspontját képviselik a minisztériumokban, s nem az ágazatukét a kormányban. A miniszterek a konkrét ügyekkel szeretnek foglalkozni, hatóságként lépnek fel, intézményeket irányítanak, pénzt osztanak. Mára azonban alig maradt elosztásra váró pénz, egyre kevesebb az intézmény, a hatósági ügyek elkerülnek a lakosság közelébe, így a tárcák rákényszerülnek, hogy a jövőben nyugati típusú feladatkörökre térjenek rá.

Szerinte ilyenek a kormánystratégiához illeszkedő ágazati stratégiák kidolgozása, a jelenleginél hatékonyabb kodifikációs munka, folyamatos érdekegyeztetés az érdekképviseletekkel, valamint a vállalatok, állampolgárok, civilszervezetek képviselete a nemzetközi kapcsolatokban. Az egyetemi tanár példaként hozta fel, hogy míg a hazai kormányzati szervek ódzkodnak a magyar cégek képviseletétől, addig a budapesti angol nagykövet minden befolyását latba vetette a Ferihegyi repülőtér privatizációjakor.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!