Ízekre szedjük az MDF adócsomagját

Az MDF igyekszik kihasználni a kormányzati bénultságot, beleértve a kormányzati sikerpropaganda alábbhagyását, és komoly kampányt indított adóügyben. Hétfőn a parlamentben bejelentette, illetve kedden honlapján a nyilvánosság elé tárta saját adócsomagját. A Nemzeti Adószabadság Programja nevet viselő koncepciót alaposan átnéztük és súlyos, ha úgy tetszik, nevetséges hibákat találtunk benne szép számmal. Birtokunkba került a kormányzati reagálás tervezete is, az azt megalapozó háttérszámításokkal, ami úgyszintén tartalmaz kemény csúsztatásokat saját álláspontjának alátámasztására. A következő napokban még a csapból is az MDF adójavaslata, az aköré szervezett csütörtöki ötpárti egyeztetés és a kormányzati ellenállás fog folyni. De menjünk sorjában.

Hiba hiba hátán

1. Az ellenzéki párt általános adóamnesztiával kezdené: 2008. október 1-je és 2009. február 20-a között minden magánszemélynek és cégnek, vállalkozásnak lehetősége nyílna arra, hogy 10 százalékos adót fizessen az eltitkolt, esetleg külföldre menekített jövedelmek után, így legalizálva azokat. Ezt egyszeri, megismételhetetlen akciónak szánja a párt és 75 milliárd forint bevételt remél ettől.

Az MDF szakértői talán elfelejtették, hogy 2006-ban volt egy adóamnesztia: másfél éve ősszel a korábban be nem vallott jövedelmeket részletfizetés és minimális adókulcs mellett legálissá lehetett tenni. Ezt a mostani akciót persze a párt egyszeri, megismételhetetlen mozzanatnak szánja. De: 2006-ban összesen 30 milliárd forint körüli adóbevétel érkezett, illetve a részletfizetés miatt érkezik az államkasszába, márpedig akik ebben a konstrukcióban fizettnek, aligha fognak újra. Ennek fényében a 75 milliárdos bevétel erősen túlzónak tűnik.

Ráadásul ezt a pluszforrást az MDF feltünteti az egész adócsomag költségvetési hatásának kiszámolásakor. Pedig ez alaptalan, hiszen egy egyszeri akcióból befolyó pluszbevételt nem lehet minden évben a költségvetésbe betervezni. (Az adóamnesztia mellett felsorolt érvek közül például azt sem értjük, hogy az adóamnesztia "beindítja az egészséges és tartós gazdasági növekedést a beruházási aktivitás fokozásával.")

2. A többi, alább felsorolt lépést már 2010-ben tenné meg az ellenzéki párt. Az MDF tehát 2010-től névlegesen egykulcsossá tenné a személyi jövedelemadót: 18 százalékos szja-t kellene leróni. Van persze kivétel, havi 60 ezer forintig 0 százalékos lenne a kulcs és csak az afeletti jövedelemrész után kellene a 18 százalékos kulcsot alkalmazni. A nulla százalékos kulcs bevezetésével az MDF az alacsony jövedelműeket kompenzálná azért, mert az adójóváírást és minden adókedvezményt kisöpörne a rendszerből.

Ma az adójóváírás havi 63 ezer forintig biztosít adómentességet, az új megoldás tehát havi 60 ezer forintig. Az új rendszerrel havi 110 ezer forint bruttó bérig havonta 540 forinttal csökkenne a jövedelem számításaink szerint, afölött azonban egyre emelkedik az alkalmazottnak jutó pluszjövedelem. Az átlagbért, a havi 200 ezer forintot keresők 18 ezer forinttal vinnének haza többet a mai helyzethez képest.

Érdekes módon az MDF azzal számol, ez az egész átalakítás egy fillérjébe sem kerül az államháztartásnak: hiába mond le adóbevételekről az egyes embernél a költségvetés (hiszen a kiesés miatt jut sok ezer forinttal több az átlagbért keresők zsebében), annyian fehérítik ki jövedelmüket és annyira meglódul a munkahelyteremtés, hogy összességében az államháztartás számára nullszaldós lesz az szja-rendszer drasztikus átszabása.

Az MDF azt feltételezi, állítása szerint neves, de meg nem nevezett közgazdászok modellszámításaira hivatkozva, hogy csak az szja-rendszer félig-meddig egykulcsossá alakításával minimum 300, de akár 400-500 ezer emberrel fog nőni a foglalkoztatottak száma. Ehhez tudni kell, hogy ma Magyarországon éppen 500 ezer emberrel kevesebb ember dolgozik, mint az európai átlag. De szakértők azt hangoztatják régóta, hogy nemcsak a magas adóterhelés miatt hiányzik ilyen sok ember a munkaerőpiacról, hanem ennél sokkal összetettebb a probléma.

A nagyvonalú, a normál öregségi nyugdíjkorhatárnál sok-sok évvel korábbi korhatár előtti vagy előrehozott nyugdíjba vonulást lehetővé tevő rokkantsági és előrehozott nyugdíjazási szabályaink, a gyermeket vállaló nőket érintő megkötés (gyermeknevelési támogatás mellett tilos a munkavégzés a gyerek két éves koráig), a bőkezű családtámogatási rendszerünk, a túlméretezett felsőoktatási keretszámok, az alapfokú végzettségűek gyenge képzése legalább annyira tartják távol a munkaerőpiactól az embereket, mint a magas adóelvonás. Magyarán: bár az átlag körüli vagy afölötti bért keresőknél valóban érezhetően csökkenne az adóteher, de önmagában ettől nem jönne be hirtelen, ráadásul már az átalakítás évében 3-4-500 ezer ember a munkaerőpiacra, ettől nem lesz azonnal félmillió embernek munkahelye.

Inkább az a valószínű, hogy tízezres nagyságrendben vallják majd be jövedelmük eddig eltitkolt részét az emberek, és ez nyilvánvalóan hoz valamennyi pluszbevételt az állam konyhájára, de ez csak enyhíteni képes a sok százmilliárdos bevételkiesést.

A számok nyelvén: a 18 százalékos általános kulcs 500 milliárd körüli bevételkiesést jelent a büdzsének. Az adójóváírás eltörlését a nulla kulcs bevezetése oltja ki, a többi adókedvezmény kivezetése néhány milliárd, esetleg pár tízmilliárd forint többletet jelent a költségvetésnek. Ez statikus szemléletre igaz, vagyis arra, hogy senki nem fehéríti ki jövedelmének egy részét és egy emberrel sem vesznek fel többet a cégek 2010-ben, a bevezetés évében. Néhány tízmilliárdot valószínűleg hozni fog a kifehérítés, de tömeges létszámfelvételre, különösen a bevezetés évében és egyéb lépések megtétele nélkül (nyugdíjrendszert, gyerektámogatást érintő intézkedésekre gondolunk) nélkül nem számíthatunk, így összességében megítélésünk szerint a büdzsének úgy 350-400 milliárd forint körüli kieséssel járhat az szja-átalakítás.

Kétségtelen, hogy az MDF javalatának pozitívuma, hogy a munkabért terhelő, magas elvonási szintet eredményező közterheket érdemben csökkentené, így pedig ezt a súlyos problémát, különösen pedig a többletmunkát büntető nagyon magas marginális kulcsot jelentősen mérsékelné. Ezzel foglalkoztatásra ösztönözne.

3. Az MDF a munkaadóknak is kedveskedni akar, éppen a gyatra foglalkoztatási helyzet javítása érdekében. A munkáltatói egészségbiztosítási járulék 7 százalékpontos csökkentését szeretnék, szintén 2010-től. De tessék megkapaszkodni: ma a munkáltatói egészségbiztosítási járulék 5 százalékos, a munkaadó által fizetendő 29 százalékos tb-járulékból 24 százalék a nyugdíjbiztosítási, 5 százalék pedig az egészségbiztosítási járulék. Így kérdés, hogyan lehetne 5 százalékos járulékból 7 százalékpontot elvenni, ahogyan azt állítólag neves közgazdászok állítólag tanácsolták az MDF-nek.

4. Szintén az egész csomag szakmai komolyságát kérdőjelezi meg, hogy a 2010-es áfaváltoztatás költségvetési kihatásánál mintha elfeledkezett volna a párt az adócsökkentési lépéssel jelentkező bevételkiesésről. Az MDF-program elemei: a mai 5 százalékos szuperkedvezményes áfakulcs alá sorolt termékek (könyv, gyógyszer, újságok) maradnának ugyanott, a mai 20 százalékos normál kulcs felmenne 25 százalékra de úgy, hogy az élelmiszerek és a turizmus számára új, 12 százalékos kulcsot hoznának létre.

A párt azt állítja: az áfaátalakítás 400 milliárddal növeli a bevételeket. Valójában azonban a normál kulcs emelése hoz 400 milliárdot az állam konyhájára, ám az élelmiszerek, turizmus kedvezményes kulcs alá sorolása 150 milliárd körüli bevételelmaradást jelent. Vagyis összességében úgy 250 milliárdos bevételnövekmény adódik a háromkulcsos áfarendszerre való áttérésből, nem pedig 400 milliárd.

5. Az ellenzéki párt a vesszőparipája, a haláladónak becézett örökösödési illeték mellett az árfolyamnyereség adóját (most 20 százalék) is lenullázná. (Azon már fenn sem akadunk, hogy itt valószínűleg a tőzsdei árfolyamnyereségre is gondolt a párt, nemcsak a céges üzletrészek eladása kapcsán jelentkező bevételekre, bár ezt nem jelezte.) Utóbbi lépést azzal indokolja, hogy a megtakarításokat nem kell büntetni.

De ilyen alapon érthetetlen, hogy a javaslat végén feltüntetett táblázatban miért vár 10 milliárd forintos bevételnövekményt a kamatadóból a párt. Hiszen ha a megtakarításokat akarja megszabadítani a tehertől, akkor a kamatadót nemhogy nem szabadna emelni, de le kellene vinni 0 százalékra, ha már a (tőzsdei) árfolyamnyereségadót is leviszik oda. De ha leviszik a kamatadót is, akkor azzal 60 milliárdos bevételkiesést okoznak az államháztartás számára.

6. Az előbbiekből már kitűnhetett, hogy több tételt erősen félrebecsül a párt lapunk számításai szerint. A párt azt állítja, hogy az egész csomag nullszaldós lesz a még mindig magas hiánnyal működő büdzsé szempontjából. Hasraütésszerűen például azt is mondják, hogy csak az intézkedéshalmaz már a bevezetésének évében, vagyis 2010-ben 2 százalékponttal dobja meg a gazdasági növekedést és ebből 200 milliárd forint pluszbevétele lesz a költségvetésnek. Ez a feltételezés finoman szólva is erősnek tűnik. (Egy-két napja Bokros Lajos volt pénzügyminiszter mondta, hogy ha még be is indulnának a szükséges, és az MDF programjában nem érintett, a kiadásoldali reformok, akkor a növekedés 2010 előtt nem pörögne fel, csak azt követően lenne pozitív hatása a gazdasági dinamikára a reformoknak.) A csomag tehát pár száz milliárddal a deficitet növelné.

A kormányzati válasz sem sokkal jobb

Mint említettük, lapunk megszerezte azokat a kormányzati háttérszámításokat, amelyek az MDF javaslatcsomagjához, az arra adandó válaszhoz készültek. Azok is több hibával terheltek.

Először is, a hétfőn, Herényi Károly MDF-frakcióvezető parlamenti beszéde alapján készült összefoglaló alapvető problémája, hogy az elhangzottak alapján készítették el kormányzati szakértők az értékelést és háttérszámításokat. A beszéd azonban nem volt pontos, a frakcióvezető több olyan lépést nem említett, amelyet a párt honlapjára másnap, azaz kedden felkerült program tartalmaz, és a bevezetés ideje is félreérthető volt.

Ebből táplálkozik a kormányzati összefoglalás azon téves állítása, mely szerint az szja-rendszer átalakításával a havi bruttó 110 ezer forint alattiaknál sok ezer forinttal növekedne a teher és csökkenne a hazavitt pénz. A hétfőn készült kormányzati számításokhoz ugyanis nem vették figyelembe a csak kedden közzétett információt, hogy havi 60 ezer forintig nulla százalékos kulcsot is bevezetne az MDF.

A kormányzat pedig ebből kiindulva, saját preferenciáit leplezve, a társadalmi hatásokra hivatkozva (az alacsony keresetűek rosszul járnának) elutasítja az "egykulcsos" szja-rendszert.

A kabinet szakértői szintén mereven elutasítják az áfarendszer átalakítását is, mivel az kalkulációik szerint 2 százalékponttal megdobná az inflációt a bevezetés évében. Ebben a kérdésben szerintük nem teremthető társadalmi konszenzus és amúgy sem indokolt ilyet lépni.

Ami viszont számukra kedvező, amellé állnak: nyitottak az adóamnesztia megfontolására, az örökösödési illeték "mainál méltányosabb rendszerének átalakítására", de nem a teljes eltörlésére, valamint a munkáltatói bérterhek fokozatos, költségvetési szemszögből megengedhető csökkentésére.

Annyit mondunk, ami nekünk megfelel

Néhány számítási furcsaság azért ebben az anyagban is akad. Egyrészt az, hogy a munkáltatói és munkavállalói bérterhek csökkentésének hatásvizsgálatakor azt a feltételezést takarják a számok, hogy egy fillér pluszbevétel sem fog bejönni a fehéredésből és az esetleges létszámfelvételből, bármilyen kis létszámot is takar az. Azaz nem számolnak azzal, hogy a cégek, magánszemélyek magatartása változna az adóátrendezés és -csökkentés hatására.

Nem igazán tudni, hogy miért, de más-más eredményt dobott ki a kormányzati számológép akkor, amikor az áfaátalakítást számolták két információ alapján. Először a parlamentben elhangzott beszéd alapján számoltak, aztán meg a párt honlapján megtalálható adatok alapján és pár tízmilliárdos eltérés adódott, pedig ebben a kérdésben, vagyis az áfaátalakítás ügyében a parlamenti beszéd nem tartalmazott lényegesen más információt a kedden a honlapra feltett változathoz képest.

Konkrétan: előbbinél a normál kulcs 25 százalékra való felemelése 365 milliárddal dobja meg az áfabevételeket, addig utóbbi alapján már 390 milliárddal. Sőt, előbbi alapján az élelmiszerek 12 százalékos kulcs alá sorolása 140, míg utóbbi alapján 150 milliárddal apasztja a költségvetés áfabevételeit.