Leszáll az OMV a Molról

Az OMV visszavonja a 2007. szeptember 25-én közzétett szándéknyilatkozatát, amely szerint az OMV szándékában állt 32 000 forint részvényenkénti áron vételi ajánlatot tenni a Mol részvényeseinek, közölte szerda reggel az osztrák cég. Az indoklás szerint az Európai Bizottság jelezte, hogy nem fogadja el az OMV által felajánlott kötelezettségvállalásokat; tekintettel arra, hogy más kötelezettségvállalások az OMV számára nem fogadhatók el, visszavonja az Európai Bizottsághoz 2008. január 31-én benyújtott bejelentését. A Mollal való összefonódásra irányuló további lépések az adott körülmények között az OMV gazdasági és stratégiai érdekeivel ellentétesek lennének, áll a közleményben.

Az OMV januárban kezdeményezett előzetes versenyjogi vizsgálatot az EU-nál. A két cég között a tavaly nyári ellenséges felvásárlási akció óta az egyik legfőbb vitapont az volt, hogy az összeolvadásnál (bárhogy történjen is), milyen versenyjogi következményekkel kell számolni: az OMV szerint elég lett volna a kúthálózatok egy részét eladni. A benzikutak piacán a Mol és az OMV együtt több régiós országban is domináns szerepet játszik, nemcsak Magyarországon, de Romániában és Szlovákiában is.

Ugyanakkor a térség finomítói kapacitásai is a két cég között oszlanak meg: az OMV schwechati, illetve a Mol százhalombattai, valamint a Slovnaft felvásárlásval megszerzett pozsonyi finomítója együtt meghatározó szerepet játszanak a térség üzemanyag-ellátásában. A Mol kezdetektől fogva azon az állásponton volt, hogy emiatt Brüsszel arra kötelezné az összeolvadó céget, hogy ne csak a kúthálózat egy részétől, de az egyik finomítójától is válljon meg, az OMV azonban úgy vélte, hogy esetleg elég lenne, ha valamelyik finomító kapacitásának egy részét bérbe adnák egy harmadik félnek.

Bár az osztrákok szerda reggeli közleménye nem szól róla, Brüsszel alighanem a Mol álláspontját osztotta. Erre utalt már egy júniusban nyilvánosságra került előzetes vizsgálati anyag is, amelyben Brüsszel kifogásolta, hogy a három finomító egy kézbe kerülésével megszűnne a verseny a schwechati repülőtér ellátásában.

Kihoznák a maximumot

"Az OMV-nak továbbra is meggyőződése, hogy a kelet-európai olaj- és gázipari szektorban folytatódni fog a konszolidáció. Az OMV jelenleg számos alternatívát vizsgál annak kapcsán, hogy hogyan maximalizálhatná a Molban meglévő 20,2 százalékos részesedésének értékét, és hogyan részesülhetne a konszolidációs folyamat során megvalósuló értékteremtésből" – áll az OMV közleményében.

A megfogalmazás nem arra utal, hogy az OMV folytatná a Mol-részvények vásárlását (ezt nem is nagyon tehetné, hiszen 25 százalékot elérve hivatalos nyilvános ajánlatot kellene tennie minden részvényesnek, amiről lemondtak), hanem arra: vizsgálják, hogyan szállhatnának ki "jól" a Molból.

A gondot az jelenti, hogy a jelenlegi részvényárfolyam elmarad a tavalyitól, attól, amin egy évvel ezelőtt a Mol részvények összesen több tíz százalékát vették meg – igaz, még így is mintegy háromszorosa az első tízszázalékos pakk évekkel ezelőtti árának. A Mol korábban utalt rá, hogy kész megvenni az OMV-csomagot, nehogy azok hirtelen tőzsdére öntése, a túlkínálat, még jobban lenyomja az árfolyamot.

Az egyéves háború

Az OMV jelenleg 20 százalék feletti tulajdonrésszel bír a Mol-ban. A két olajcég csatája tavaly júniusban kezdődött, miután az osztrákok úgy vásároltak Mol-részvényeket - lényegében megduplázva korábbi tulajdonrészüket -, hogy arról előzetesen nem tájékoztatták a Mol vezetését. A Mol ellenséges felvásárlási akciónak minősítette az osztrákok lépését, és a kezdetektől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy az együttműködés nem szolgálná a magyar cég, illetve részvényeseinek érdekeit.

A két cég között ezután klasszikus, többfrontos háború alakult ki. A Mol egyrészt azonnal sajátrészvények vásárlásába kezdett, ezt azonban a tavaly nyáron még hatályos társasági törvény is, a Mol alapszabálya is korlátozta, miszerint a vállalat maximum tíz százalékban lehet önmaga tulajdonosa. A Mol azonban a felvásárolt, egyre jelentősebb pakkokat kölcsön adta: az OTP, illetve az állami tulajdonban levő Magyar Fejlesztési Bank leánycége, az MFB Invest is beszállt a védekezésbe, vállalva jelentősebb Mol-részvénycsomagok parkoltatását.

Elszállt az árfolyam

Közben kisebb mértékben, de az OMV is folytatta a Mol-részvények vásárlását. A két cég közös elszívó hatásának eredményeképpen a Mol-papírok tavaly nyáron szárnyaltak, a részvények 30 ezer forint felett érték el rekordárfolyamukat. (A papírok az elmúlt egy hónapban 20 ezer forint alatt is jártak, most 19 ezer forint körül van az árfolyam, olcsóbb, mint tavaly, a felvásárlási harc kezdete előtt.)

Az első hónapokban a részvényvásárlások mellett azonnal meginduló kommunikációs csatában az OMV tagadta, hogy ellenséges szándékai lennének. Az időközben beérett, ősszel már magyar médiában elindított, máig tartó reklámhadjáratban kezdettől azt hirdette, hogy megegyezésre, tárgyalásokra törekszik a Mollal, annak vezetésével, mert úgy látják, hogy a két cég együttműködése, összeolvadása mindkét félnek számára stratágiai előnyöket hozna, csak együtt vehetik fel a versenyt a náluk több kategóriával nagyobb olajipari multikkal. (A Mol és az OMV között számszakilag nincs jelentős különbség, miközben számos multi, pl. a Shell, a BP vagy az orosz óriások, a Gazprom vagy a Lukoil is sokszor nagyobb mindkettejüknél.)

Nyílt sisakkal ősztől

Hivatalos, jogi értelemben vett ajánlatot az OMV sohasem nyújtott be a Molra. A most visszavont, tavaly őszi "ajánlat" voltaképpen egy, a Mol többi részvényesének címzett, azok átállítását célzó szándéknyilatkozat volt. Eszerint az OMV 32 ezer forintot adott volna a Mol-papírokért, amennyiben teljesülnek a feltételei. Ez a részvényesek aktív közreműködését igényelte volna, hiszen a vállaltvezetésre vonatkozó, az alapszabályban foglalt korlátokat kellett volna lebontani.

Az osztrákok egyrészt a tízszázalékos szavazati korlát eltörlését kérték. A Molban ma tulajdoni hányadától függetlenül, minden tulajdonos maximum tízszázalékos erővel szavazhat, azaz például az OMV 20 százalék feletti pakettjének ereje sem érvényesül a döntéshozatalban. Másfelől azt kérték, hogy a Mol számolja fel (nyilván a részvényesek nyomására) a kölcsönszerződések révén baráti kézben parkoltatott részvénycsomagok eladásával azt a helyzetet, amely független szakértők szerint is azt eredményezte, hogy ma a Mol menedzsmentje a részvények több mint 40 százaléka felett gyakorol tényleges kontrollt.

Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben az OMV-nek már semmilyen módon sem volt esélye arra, hogy többséget szerezzen, de még ha sikerült volna is (ez lényegében valamennyi tőzsdén forgó, illetve kisrészvényesknél lévő papír felvásárlását jelentette volna, hivatalos nyilvános ajánlattétel után), a részvények akár 50 százalék feletti tulajdonosaként is csak tízszázalékos erővel bírtak volna a vállalat irányításában (a tízszázalékos szavazati korlát eltörléséhez 75 százalékos döntési arány kell a közgyűlésen).

Állami segítség másodszor is

Időközben az egyébként is régen látott politikai egység jellemezte Mol-védő hangulatban megszületett a gazdasági társaságokról szóló törvény lex Mol néven ismert módosítása is. A parlament egy új, önálló törvényt is alkotott e csomagban a stratégia vállalatok védelméről, de az igazi védelmet a Mol és voltaképpen minden magyar tőzsdei cég számára a gazdasági társaságokról szóló törvény egyes passzusainak eltörlése jelentette, ez a egyfelől növelte a menedzsment hatalmát, másfelől biztosította például, hogy a cég a korábbi tíz százalékkal szemben többet is vehessen saját részvényeiből. A Mol tavaszi közgyűlésén élt is a felhatalmazással, és alapszabályában is felemelte a saját részvények vásárlására vonatkozó korlátozást. (A közgyűlést egyébiránt egészében perli az OMV, az eddigi osztrák jelzések szerint a keresetet fent is tartják, hiszen változatlanul tulajdonosai a Molnak.)

A részvényesek sínylették

A cégek csatáját mindkét oldal részvényesei megsínylették: az árfolyamokra rányomta a bélyegét a bizonytalanság, az OMV-nél az, hogy beleragadni látszott egy reménytelen küzdelembe, és feleslegesen állomásotztatja pénzét a Mol 20 százalékos részvénycsomagjában; a Molnál az, hogy jelentős erőforrásokat vett el a fejlesztésektől a saját részvények vásárlása, illetve az, hogy jelentősen csökkent a papírok likviditása. (Stratégiai befektető harmadik fél aligha gondolhatott arra, hogy a háborús helyzetben nagyobb csomagot vásároljon, ez viszont azt is jelentette, hogy pénzügyi befektetők számára jelentős bizonytalanságot adott, hogy ha beruháznának egy nagyobb Mol-csomagba, akkor adott esetben kinek tudnák azt eladni: az OMV nem mehetett 25 százalék fölé, mert akkor kötelező nyilvános ajánlatot kellett volna tennie, a Molnak pedig elegendő biztonságot nyújtottak a már megvett csomagok.)

A bejelentés nyomán így arra lehet számítani, hogy az OMV-részvények árfolyama felfelé indul, kérdés azonban, hogyan reagálnak a Mol-papírok: a szerdai kereskedés első fél órájában csökkent az árfolyam, 1,3 százalékkal, 250 forinttal 19 150 forintra. Délelőtt folytatódott a zuhanás: a papírok fél egyig 5,7 százalékot estek, 1100 forintot veszítettek értékükből, áruk most 18 300 forint.

A Mol későbbre ígérte az OMV lépésének kommentálását, az osztrákok délután sajtótájékoztatót tartanak.