További Magyar cikkek
Az OMV jelenleg is piacvezetõ a közép-európai piacon, a társaság célja azonban továbbra is az, hogy az alig egy tucat vállalatot jelentõ elsõ ligás olajcégeket követõ második ligában elfoglalt középmezõnybeli helyérõl annak elsõ harmadába emelkedjen. A cég stratégiája ezt szolgálja, a 2010-re kitûzött célok megvalósítása jó ütemben halad, és mindez független attól, sikerül-e megvásárolni a Molt, vagy sem – ez volt az üzenete az OMV-menedzsment bécsi, nemzetközi sajtótájékoztatójának, amelyet nyilván befektetõik számára is hangsúlyoztak.
Az OMV tervei szerint a 2006-os 324 ezerrõl 500 ezer hordóra növelnék napi kitermelésüket, és közel megdupláznák finomítói kapacitásukat. A terv ezzel együtt sem számol a jelenlegi, mintegy 20 százalékos piaci részesedés növekedésével a Duna-menti országokban. A kulcsszerepet az osztrák cég romániai érdekeltségétõl, a Petromtól várja: az óriási, 4 négyzetkilométer területû petrobrazi finomító felújítása 2011-re fejezõdik be, Romániában ugyanakkor kitermelhetõ olajmezõk is vannak a cég kezén.
Az OMV stratégiájának másik lába a török Petrol Ofisi, amelynek a vállalatba konszolidálása még nem történt meg. Így külön számolják az OMV 2500-as kúthálózatától a török cég több mint 3500 kútját. Egy napi 200 ezer hordó olaj feldolgozására képes finomító megvalósíthatósági tanulmánya is elkészült; a tervek szerint az üzem legkorábban 2012-ben indulhatna el.
A gázüzletágfejlesztés két pillérének az OMV a Nabucco gázvezeték és az adriai cseppfolyósított gázterminál építését tartja. Elõbbivel kapcsolatban Wolfgang Ruttenstorfer úgy vélekedett: az esetlegesen a Nabuccóval közel azonos nyomvonalon haladó orosz gázvezeték nem alternatívája az öt európai társaság, köztük a Mol közös vállalkozásában tervezett vezetéknek, két okból sem. Egyrészt a Nabucco orosz helyett más, kazah és üzbég gázt hozna Európába, megosztva ezzel a forrásokat, másrészt az európai gázigények prognosztizált növekedése és a saját források csökkenése együttesen növeli az importigényt.
A fentiek bemutatása ellenére az OMV prezentációjában továbbra is komoly szerepet kapott a Molnak tett nem hivatalos ajánlat. Wolfgang Ruttenstorfer szerint a két cég összeolvadása win-win szituáció lenne, nem találni befektetõt, aki ne látná a lépés racionalitását. Az OMV-nek általában is célja a következõ években a terjeszkedés a fejlett nyugat-európai országoknál jóval nagyobb gazdasági növekedést és ezen keresztül nagyobb gáz- és olajigény-növekedést felmutatni képes kelet-közép-európai térségben. A számokból látszik: az osztrák cég a Mol felvásárlásával azonnal letudná 2010-es céljait, az egyesült vállalat napi kitermelése 427 ezer hordó lenne, a finomítói kapacitás az OMV jelenlegi 26,4 millió tonnájáról 43,2 millió tonnára emelkedne évenként, a kúthálózat 3500-ra nõne az osztrák számítások szerint (a számok nem egyszerû összeadásai a két vállalat eszközeinek, minthogy a nem konszolidált üzletrészeket, a Mol esetében az INA-t nem számolja bele).
Az OMV kitart a Molnak tett ajánlata mellett, amelynek azonban feltétele, hogy a tízszázalékos szavazati korlátozást és a menedzsment által kontrollált negyvenszázalékos részvénycsomagot mint az irányítás tényleges átvételét akadályozó tényezõket kiiktassák. A lex Mol hétfõi elfogadásával azonban az OMV voltaképpen még nehezebb helyzetbe került, ám ezt Bécsben a cég vezetése nem kívánta érdemben kommentálni. Csak annyit jeleztek: Brüsszel vizsgálódik, és bár a folyamat vagy egy esetleges per évekig is eltarthat, ez nem módosít szándékaikon.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
