Hogyan vegyük el a kedvet a pénzügyektől?

Szerencse, hogy a penziskola.hu nyitóoldalán ott a figyelmeztetés, hogy a kísérleti digitális pénzügyi oktatás programjának honlapja még fejlesztés alatt áll. Így az Öngondoskodás Alapítvány és az MNB közös, Én pénzem elnevezésű projektjét nem kell – maradva az iskolai normáknál – azonnal megbuktatni. Pedig egyébként bőven rászolgálna erre, még úgy is, hogy sokkal jobb, mint az előző próbálkozás volt.

Akkor egy mesét írtak a szerzők: két, nyári – nem erotikus – munkával összesen 650 ezer forintot kereső középiskolást helyeztek roppant életszerűtlen szituációkba, hogy borzalmas beszélő nevektől roppant életszerűtlen párbeszédekben tudják meg mindazt, amit a pénzről – vagy legalábbis annak egyes szeleteiről – tudni kell a meggazdagodás érdekében. Nos, ettől az egésztől mostanra elbúcsúztak, így az összeállított szöveg egy kicsit talán hasznosabb lett, és sokkal kevésbé nevetséges.

Kattints, kattints, kattints

A mostani koncepcióban a tananyagot öt fejezetre – Útra kelünk, A mindenható pénz, Akik gazdálkodnak, A pénzpiac mindenkit összeköt, Mérlegelj és dönts – tagolták. Ez eddig szerkezetileg rendben is lenne, némi történti és elméleti háttér után jönnek a gyakorlati tudnivalók. De csak annak, aki megtalálja őket – ez pedig majdnem akkora kihívás, mint kisebbségi kormányban adót emelni.

A szerzők gondolkodása ugyanis megmarad a klasszikus (tan)könyvi rendszernél: a fejezeteket alfejezetekre, majd azokat még újabb al-al fejezetekre tagolják; egy könyvben nem baj, ha sok cím van, terjedelemre fizetnek, és a címek alatt előbb-utóbb úgyis jön a szöveg. Így aztán az Akik gazdálkodnak fejezetben külön-külön olvashatunk a háztartásokról, a vállalatokról és az államról, de például a háztartásokon belül találunk még három al-alfejezetet (Bevételek - kiadások, Hitelek - megtakarítások, Fizetési technikák), és azokon belül még újabbakat.

Mondom, ha ez nem egy digitálisnak szánt tananyag lenne, hanem egy tankönyv, nem is lenne ezzel baj, jönnének egymás után a címek,nem ügy. De itt komoly problémát jelent, hogy minden alfejezetet (vagyis minden címet) külön alszájton helyeztek el, így azok alatt az újabb címeken túl csak üres oldalak vannak; ahhoz, hogy az első érdemi mondatokat elolvashassuk, négy-öt kattintásra is szükségünk van.

Még kuszábbá teszi a dolgot, hogy vannak olyan alcímek, amelyek alatt elkezdődik a szöveg, és vannak olyanok, amelyek magukban árválkodnak, mint SZDSZ-frakció a parlamentben. Ráadásul ha végre eljutottunk egy szöveghez, akkor annak az alján tovább tudunk ugyan lépni a következő részre, de csak egy al-al-alfejezeten belül. Szóval az ember úgy érzi magát, mintha nullahatkilencvenes számot hívott volna, ahol gombok végtelen sorát kell lenyomni, hogy szépen elkölthesse Zimbabwe éves GDP-jét a semmire.

Chips, szendvics, menő farmerdzseki

Persze azzal a különbséggel, hogy itt végül sikerrel járunk (ezt némileg segíti, hogy a bal oldali navigációs mező legalább abban segít, hogy eligazodjunk, hol is járunk éppen). Például az Útra kelünk fejezet Mit jelent gazdálkodni alfejezetének Álmaink, céljaink... al-alfejezetében máris elgondolkodhatunk azon, hogy chipset együnk-e ebédre vagy szendvicset, vegyünk-e egy "menő farmerdzsekit" vagy inkább kamatoztassuk a pénzünket, busszal menjünk-e a suliba vagy biciklivel. Legalábbis egyebek mellett ezekkel a példákkal szemléltetik a szerzők, hogy az élet döntések sorozata, ami esetünkben azért fontos, mert a közgazdaság pedig éppen a döntések és választások tudománya.

A banalitás tehát itt is velünk maradt, még ha nem is olyan bántóan, mint az előző változatban. Példák erre az olyan mondatok, hogy "nehéz ma nyakon csípni, ki is az állam", hogy "szemmel nem látható adatokat is rejt a bankkártya" vagy az, hogy az államról szóló rész Ki fizeti a révészt című alfejezetét azzal kezdik, hogy megmagyarázzák, mit is jelent az alcím: "a kérdés szimbolikus, hiszen nem csak a révész szolgáltatásával kapcsolatban tehetjük fel a kérdést. Valahányszor felmerül, amikor azt keressük, ki vállalja az anyagi terheket, felelősséget egy szinte mindenki által kívánatos termék, vagy szolgáltatás elkészítésért, nyújtásáért."

A tananyag nyelvezete, összeállítása, szerkesztettsége tehát továbbra is nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után – van, ahol az 1. fejezetet a 3. követi –, amire csak némi magyarázatot jelent az, hogy "kísérleti digitálisnak" nevezik. Mert ugye már a 2006 őszi is kísérleti volt, úgy tűnhet tehát a dolog, hogy csaknem két év alatt nem történt semmi, ennél még a gyurcsányi reformlendület is eredményesebb volt.

De ami ennél sokkal nagyobb baj: az sem derül ki, azon kívül, hogy nem könyvben, hanem az interneten jelent meg, mitől számít digitálisnak, hiszen a szerzők még azzal a kínálkozó lehetőséggel sem élnek, hogy a szövegben linkeket helyezzenek el). Talán arra gondoltak, attól lesz, hogy a fejezetek végén szerepel (pontosabban szerepelni fog) egy önellenőrzési lehetőség és néhány online játék; előbbi Érted?, utóbbi Kattanj rá címmel (ha még nem lenne elég a kattintgatásból).

Se gyümölcspiac, se vegyes desszert

Egyelőre azonban hiába akarnánk rákattani, a játékok – Gyümölcspiac, Vegyes desszert. Értéktőzsde – elvileg még tesztelési fázisban vannak, gyakorlatilag azonban egyet sem tudtunk elindítani, illetve egy játékba sem tudtunk bejelentkezni (pedig regisztráltuk magunkat a honlapon). Belépési kódokat, csapat- vagy játékosnevet kérnek, ami arra utal, hogy várhatóan csak az oktatási program őszi elindítása után, és csak az abban résztvevők játszhatnak majd. Holott egy ilyen digitális tananyag egyik nagy előnye az lehetne, hogy a játékokkal azok érdeklődését is felkelthetnék a pénzügyek iránt, akik nem a programba bekapcsolódott iskolák tanulói.

Ami már csak azért is hasznos lenne, mert a sok szerkesztési és koncepcionális hiba és hiányosság – valamint a továbbra is borzasztó helyesírás – ellenére az anyagnak maga a tartalma hasznos, sokkal hasznosabb és jobb, mint az előzőé volt. Alapvető, bár néha bántóan felületes áttekintést nyújt a gazdaság nagyobb szektorairól, azok pénzügyeiről. Elmondja, milyen pénzből gazdálkodnak, és mire költenek a háztartások, a vállalatok és az állam, bemutatja a pénzpiac főbb termékeit és szereplőit, azok történelmi fejlődését.

Ami jó

A legbőségesebben a gyakorlati tudnivalókkal foglalkoznak a tananyag készítői. Így olyan kérdésekkel, hogy mikor és kinek érdemes bankszámlát nyitni, milyen szempontok alapján kell bankkártyát választani, komoly hiányosság ugyanakkor, hogy – ha nem mi kattintottunk bénán – a hitelkártyák és a bankkártyák különbségéről nem írnak. A hitelekről egyébként viszont bőven olvashatunk, akárcsak a különféle megtakarítása és befektetési lehetőségekről, a biztosításokról – bár ez a rész erősen kampányízűnek tűnik – vagy a nyugdíj-előtakarékosságról.

Bosszantó hibák azonban itt is maradtak. A tananyagból egyelőre még hiányoznak a képek, grafikonok és a táblázatok is – akárcsak a háttérmagyarázat –, ami sokszor érthetetlenné teszi a leírt szöveget. Például az ilyen valóban gyakorlati kérdésekkel foglalkozó, Mérlegelj és dönts fejezetben van egy rész, ami az "életpályánk pénzügyi döntéseivel" foglalkozik. Ez a szövegrész konkrétan így néz ki:

Életpályánk pénzügyei
18. táblázat
Látható, hogy az egyes szakaszokban vannak ismétlődő, azonos és nagyon is különböző pénzügyi események, döntések.

Hát, nem látható, bár az őszi tanévkezdésig van még idő helyrehoznia dolgot – igaz, van is mit helyrehozni. Mert ennek a tananyagnak a mostani változatától nemhogy javulna a pénzügyi kultúránk, hanem még annak a kedve is elmegy a pénzezéstől, akit Beni és Ani vagy éppen Monetáris Fruzsina annak idején lázba hozott.