Simor: Hiába kapunk bármennyi pénzt

Senki nem láthatta, hogy a globális krízis ilyen súlyos lesz. Noha már lassan egy éve mindenki válságról beszél, az idén szeptemberben teljesen megváltozott a világ: a Lehman csõdjével a kockázati indexek soha nem látott magasságba emelkedtek - mondta Simor András az MGYOSZ (Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége) szerdai tanácskozásán.

A jegybankelnök szerint ez azzal magyarázható, hogy senki nem számított arra: egy bank csõdje nemcsak a részvényesek befektetését viszi el, hanem a betétesek, hitelezõk is elbukják a pénzüket. Hogy Washington hagyta a Lehmant csõdbe menni, olyan üzenet volt, amely hatására a piac azt gondolta, hogy ebben a világban bármi megtörténhet, és jobb a pénz menekíteni mindenbõl, amit egy kicsit is kockázatosnak éreznek.

Két nagyon rossz tényezõ

A válság leginkább azokat a feltörekvõ piaci országokat érintette, amelyek gyorsan növekednek, de a fizetési mérlegük deficitje magas volt, ezek alapvetõen európai, kelet- és kelet-közép-európai országok. Ebbe a csoportba tartozik Magyarország is, ahonnan a külföldi befektetõk elkezdték kivinni a pénzüket. Emiatt felmentek a hozamok, és emellett felmentek az országkockázati díjak, Magyarországé például szeptember végérõl október közepére háromszorosára nõtt.

Lényegében két tényezõt rakott össze a piac akkor, amikor októberben, a globális pénzügyi válság elmélyülésekor Magyarországot könnyûnek találta: a lassú gazdasági növekedést és az ország magas eladósodottságát - indokolta Simor András, hogy miért érintette a feltörekvõ országok között is különösen súlyosan Magyarországot a válság.

Magyarországot fiskális alkoholizmus jellemezte az elmúlt közel tíz évben, emiatt magasra szökött a hiány, ami magas forinthozamokat és kamatokat eredményezett. Ez gerjesztette az olcsóbb devizahitelezést, ami azért is könnyebb út volt, mert bõséges volt a devizakínálat. Ebbõl magas külföldi eladósodottság következik: nemcsak az állam-, hanem a magánszektor is súlyosan eladósodott – vázolta a jegybank elnöke azt az utat, amely 2006-ra 10 százalékos államháztartási deficithez és a folyó fizetési mérleg 7 százalékos hiányához vezetett, valamint ahhoz, hogy az ország külsõ eladósodottsága a Bokros-csomag idején elért 45 százalékos szintre emelkedett.

Lehetett volna, mégsem az lett

Azóta drasztikusan csökkent a deficit, ami a kormány szerint idén a GDP 3,4 százaléka lesz, de Simor szerint akár 3 százalék alá is mehet, ha az utolsó pár hétben nem kezd költekezni a kormány. Ennek azonban ára volt, a gazdasági növekedés 2007-tõl lelassult, és már látható, hogy idén sem gyorsul.

A hiányt persze másként is lehetett volna csökkenteni, de akkor a terheket máshogyan kellett volna elosztani – mondta Simor. Ha a lefaragást nem a gazdaságra hárítják teljes egészében – például adócsökkentéssel vagy az állami beruházások visszafogásával –, akkor költségvetési visszafogás a gazdaságon kívüli szereplõket, a szociális ellátottakat, tehát a nyugdíjasokat, a jóléti kiadásokból, a szociális ellátásokból élõket érintette volna.

A kormány ezt nem vállalta fel, aminek politikai okai vannak, és amit Simor nem kívánt kommentálni. Ami tény: a gazdaság egy sokkal nagyobb visszaeséssel reagált így, mintha a kormány másként osztotta volna el a terheket, mondta.

Érzésbõl emeltek

Érzésbõl döntöttünk – kommentálta Simor azt, hogy a krízis idején, október 22-én – a négynapos hétvége elõtt – a jegybank éppen 3 százalékponttal emelte az alapkamatot. Az érzéseinkre támaszkodva próbáltuk felmérni, mi az, aminek hatása van a piacon. Ennek volt, a forint más hasonló devizákhoz képest, relatív értékben elkezdett erõsödni – értékelte a döntésük következményét.

A forint ellen már a nyáron spekuláció kezdõdött: többen augusztus óta nagy tételben vásároltak forintot, és esésre játszottak. Erre reagált az MNB a rendkívüli kamatemeléssel. Nem azért szigorítottak, mert veszélyesnek érezték a 280 forint körüli euróárfolyamot, hanem azért, mert nem látták, hol lehet a forintgyengülés vége – mondta Simor.

A jegybank tudta, hogy a gazdaságnak nem jó a kamatemelés. A négynapos ünnep elõtt megnézték a piacokat, és látták, hogy a forintvásárlók itthon vannak, míg a forinteladók külföldön. A kamatemelés annak eszköze volt, hogy megdrágítsák a spekulációt, és üzenjenek a piacnak, ez így nincs rendben.

A november végi, az elemzõket szintén meglepõ kamatcsökkentésrõl azt mondta: azzal kockázatot vállaltak, amit azonban a befektetõk jól fogadtak. A tõke- és pénzpiacok normalizálódás felé mozdultak. A várható folytatásról annyit mondott: a kamatokat olyan gyorsan lehet lefelé vinni, ahogyan azt a piac azt elfogadja, „a kamatcsökkentést nem akarjuk húzni-halasztani, mert a magyar kamatszintet nem indokolják az inflációs kilátások."

Hiába a pénz, ha nincs reform

Simor András az IMF-hitelkeretrõl azt mondta: a 20 milliárd euró a magyar államadósság 30 százaléka, sokszorosa annak, amit jövõre vissza kell fizetni. Azonban a pénz önmagában semmire nem elég, csak arra jó, hogy a bizalmat rövid távon visszaállítsa.

Ha azonban a befektetõk és a pénzügyi piacok hosszabb távon nem tudnak egy stabil, egészséges, gyorsan növekvõ gazdaságként ránk nézni, akkor semmi pénz nem lesz elegendõ ennek az országnak. Reformok kellenek, hogy versenyképesek legyünk, különben hiába kapunk bármennyi pénz, az ország mindig sebezhetõ és lemaradó lesz, mondta Simor, felidézve azt a mondást, hogy Magyarország mindig remekül tudott válságot kezelni, de amikor a válság elmúlik, hátradõlünk, és folytatjuk azt, amivel a válságba jutottunk.