Simor izzasztotta meg a képviselőket

A mai meghallgatás alaphangját a szocialista Molnár Albert adta meg még a múlt héten, amikor a volt pénzügyi államtitkár élesen bírálta a monetáris tanács legutóbbi, negyed százalékos kamatemelését, és Simor András magyarázatára lett volna kíváncsi. (A mai meghallgatást még jóval a kamatdöntés előtt lefixálta jegybank és a költségvetési és pénzügyi bizottság, ráadásul a meghallgatást a jegybanki vezetés kezdeményezte, azzal indokolva, hogy a jegybanki függetlenséggel az elszámoltathatóság együtt kell hogy járjon. A meghallgatás tényét azonban a bizottság fideszes elnöke, Varga Mihály néhány órával a kamatdöntést követően úgy hozta nyilvánosságra, hogy annak előzményeiről nem szólt.)

A szocialista honatya a mai ülésen is bírálta az MNB által folytatott monetáris politikát. Miért van szükség a szigorításra, a kamatemelésre, amikor a jegybank 2010-re az árstabilitásnak tekintett, az inflációs célnak megfelelő 3 százalékos inflációt jelez előre? - tette fel a kérdést Molnár. Válaszában Simor felhívta a figyelmet, hogy a jegybank - csakúgy, mint a világ országainak többségében - 5-8 negyedévre előre néz és a másfél-két év múlva várható inflációt kívánja a célnak megfelelő 3 százalékra szorítania, ám ezen a távon a 2009-es drágulást kell néznie most. Az pedig jóval a cél feletti a mostani prognózis alaján, jövőre 4,2 százalékos átlagos fogyasztói árindex várható, márpedig ilyen helyzetben a jegybank a törvényben rögzített feladatát és így hitelességét úgy szolgálja, ha kamatot emel.

Molnár felemlítette, hogy szembemegyünk a világgal, az infláció idén kisebb lesz, mint tavaly volt, jövőre kisebb lesz, mint idén lesz, eközben sok helyen növekszik az infláció 2-ről 3-4 százalékra. Hogy el tudjuk helyezni a mi fogyasztói árindexünket: idén 6,3 százalékos drágulásra lehet számítani idehaza. Simor reagálásában felhívta a figyelmet, hogy az európai országok majd mindegyikében jóval kisebb infláció várható idén a miénknél, és nem szabad megfeledkezni arról, hogy például a régióbeli országokat tekintve a csehek, lengyelek bizony emelték a kamatokat az elmúlt egy évben.

Az államadósságon is segít a kamatemelés

A szintén szocialista Kovács Tibor szóvá tette, hogy a jegybanki kamatemelés növeli a költségvetési kamatkiadásokat, számásai szerint fél százalékontos szigorítás 50 milliárddal dobja meg a rövid távú kamatkiadásokat és bár lehet, hogy a hosszabb távú államadósság után fizetendő hozamok csökkennének és így a hosszabb távú kamatkiadások mérséklődnének, de "erre nincs garancia." Válaszában Simor jelezte, hogy az államadósság 30 százaléka devizaadósság, ezért arra a forintkamat változtatása nem hat. A maradék 70 százalék nagyobb része hosszú távú hitel, az inflációs veszélyre válaszul történő kamatemelés a jegybanki hitelességet erősíti, a hosszabb hozamokat mérsékli és így a hosszabb távú papírok után fizetett kamatkiadást csökkenti. Persze a rövid távú hitelek utáni kiadást emeli a kamatemelés - mondta a jegybankelnök. Hozzáfűzte: lemodelleztek egy negyed százalékos kamatemelés költségvetési hatását, ami azt mutatta, az első évben valamelyest emelkedik a kamatkiadás, ám a második évben már csökken és három év összességében szintúgy mérsékli a költségvetési kamatkiadásokat.

A kkv-ket nem a forinttal kell erősíteni

Molnár Albert és Tukacs István szocialista honatyák egymással nagy egyetértésben aláhúzták, hogy az erős forint nagyon nehéz helyzetbe hozza a hazai kisvállalatokat, a kisebb exportőröket, akik nem tudják hatékonyságjavítással kigazdálkodni a forinterősödés bevételcsökkentő hatását. Simor erre úgy reagált: a hazai kis- és középvállalatok gyenge hatékonysága valóban probléma, ám nem a jegybank feladata ennek a kezelése, arra a monetáris politika alkalmatlan, azt más - a kormány hatókörébe tartozó - intézkedésekkel lehet befolyásolni. A jegybankelnök rámutatott arra is, hogy a forint az elmúlt négy-öt évben a 240-265-ös sávban mozgott csaknem mindig, tehát kisebb-nagyobb ingadozásokkal stabilnak tekinthető, ráadásul a térségbeli országokban az ottani valuta jóval nagyobb mértékben erősödött, mint a forint az elmúlt néhány hétben és ott mégsem kerekedett ilyen vita a valutaerősödés kapcsán.

Fideszes képviselők hozzászólásai is színesítették a meghallgatást. Mádi László azt a kérdést intézte a jegybanki vezetéshez, hogy vajon az infláció megugrása hogyan hat a költségvetési egyensúlyra. Nyomban hozzáfűzte, hogy ő nem hisz a kormány azon elemzésének, miszerint lényegében semleges az államháztartási egyenlegre az infláció nem várt megnövekedése. Simor rámutatott, hogy korábban valóban javította az egyenleget a költségvetésben tervezettnél nagyobb drágulás, de ma már nincs így, mert például a nyugdíjindexálás miatt a kiadási többlet szinte teljesen elviszi a bevételi pluszt. (A Pénzügyminisztéruim számítása szerint 1 százalékpontos inflációs többlet mindösszesen 12-14 milliárddal javítva a büdzsé egyenlegét, ami 14 ezer milliárdos költségvetéshez képest elhanyagolható - a szerk.)

A piac nem szereti a politikusokat a jegybank körül

Egy másik fideszes honatya felvetette, hogy nem lenne-e tanácsos megfontolni az inflációs célkövetéses rendszer megváltoztatását. Simor kifejtette, hogy a világ országainak többségében ezt a rendszert alkalmazzák a jegybankok és ott sem adják fel az ottani inflációs célt az élelmiszerek és az energia árának látható emelkedése ellenére sem. Ezért sem lenne helyes, ha mi változtatnánk.

Kovács Tibor az elmúlt napokban a sajtóban elindult vitát felemlítve hangsúlyozta azon véleményét, hogy a politikusoknak igenis lehetnek megjegyzései a jegybank tevékenységéről és hogy egyáltalán nem örgödtől való, hogy politikusok beleszólnak monetáris ügyekbe. Simor felhívta a figyelmet, hogy ezzel neki személy szerint nincs baja, ám a piac nem szereti, ha a politikusok a monetáris politika közelébe merészkednek. Nem szokás, ha a politika a jegybank tevékenységébe ártja magát, ez zavarja befektetőket, a jegybanki függetlenség kérdését vetik fel az ilyen akciók.

Hogy a mai meghallgatás mennyire volt hasznos a politika és a jegybank közötti viszonyt illetően, a képviselők vajon tisztábban látnak-e a monetáris politika vitelének hátterében álló tényezőket tekintve, az ha máskor nem, fél év múlva kiderülhet: a jegybank szándékai szerint akkorra egy újabb bizottsági meghallgatásra kerülhet sor.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!