Az adócsökkentés nem elég a versenyképességhez

"Nem egészen igaz, hogy Magyarország háttérbe szorul az EU-hoz most csatlakozott, illetve a régió országainak versenyében" - mondta az Indexnek Novák Tamás, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa. Hangsúlyozta: nem szabad e kérdésben rövid távú összehasonlításokra hagyatkozni. Ha az elmúlt tíz-tizenöt évet vesszük alapul, azt láthatjuk, hogy a térségre erősen ható nyugat-európai konjunktúra, illetve dekonjunktúra alakulásától bizonyos értelemben függetlenül a szlovén, a magyar, a cseh és a lengyel gazdaság képes volt a legnehezebb időszakokat is a legstabilabb növekedéssel átvészelni.

Hosszú távlatok

Az 1991-2004 közötti gazdasági növekedés átlagát tekintve Magyarország a harmadik helyen áll: a GDP 1,65 százalékos növekedésénél csak Lengyelország (3,38) és Szlovénia (2,16) produkált többet, míg például Csehországban csak 0,9 százalékos a mutató több mint tíz éves átlaga. A mostanában sokszor "bezzegországokként" emlegetett balti államokkal kapcsolatban Novák Tamás ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi, kiemelkedő gazdasági növekedési adataik főleg annak köszönhetőek, hogy ezek az országok csak a kilencvenes évek közepétől indultak fejlődésnek, előtte egyes években rendkívül nagy visszaesést produkáltak. Márpedig az alacsonyabb szintről induló fejlődésnél szinte természetes a nagyobb ütem.

A GDP növekedése néhány kelet-közép-európai országban (%) 1991-95 1996-2000 2001 2002 2003 2004 Átlag Csehország -1,0 1,5 2,6 1,5 3,1 2,9 0,90 Észtország -5,5 7,8 7,2 5,1 5,4 5,9 0,86 Lettország -11,8 5,4 8,0 6,4 7,5 6,2 -0,28 Litvánia -10,3 4,2 6,4 6,8 9,7 6,9 -0,05 Magyarország -2,2 4,0 3,8 3,5 3,0 3,9 1,65 Lengyelország 2,2 5,1 1,0 1,4 3,8 4,6 3,38 Szlovénia -0,6 4,3 2,7 3,3 2,5 3,2 2,16 Szlovákia -3,7 2,0 4,6 4,0 4,0 4,9 0,91 EU-12 1,54 2,6 0,6 0,9 0,6 2,1 1,87 Forrás: Eurostat, HVB Megjegyzés: a 2004-es adatok több nemzetközi előrejelzésből kialakult átlagot mutatnak

A kutató szerint árnyaltabb a kép a külföldi tőke beáramlását tekintve is. Míg a cseh, lengyel és szlovák mutató hullámzik az elmúlt években, Magyarországra 2001 óta stabilan növekszik. Ugyanakkor az említett országokban a beruházási értékek jelentős része még mindig a privatizációból származik, a cseh "Matávot" például az idén tervezik teljesen magánkézbe adni, ez alighanem óriási bevételt hoz majd az államnak.

A KKB (külföldi közvetlen beruházás) beáramlása alakulása Kelet-Közép-Európában 1998 és 2003 között (millió USD) 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Csehország 3196 5830 5349 6114 8791 2086 3778 Magyarország 2675 2651 2436 2306 2889 3889 4000 Lengyelország 5726 6816 10 319 6373 4371 3756 4133 Szlovákia 226 666 2 077 1 674 4 069 524 1 355 Szlovénia 199 55 76 414 1 848 -111 305 KKE-5 11 978 16 762 19 157 16 877 21 736 8579 12 109 Észtország 508 205 358 377 167 667 447 Lettország 318 324 445 182 399 291 370 Litvánia 921 478 375 439 714 143 831 Balti államok 1747 1007 1178 998 1280 1100 1648 Forrás:UNCTAD Megjegyzés: az érintett országok KKB adatai módszertani okokból 1998-óta hasonlíthatóak össze. A 2004-es adat előrejelzés

Novák Tamás szerint Magyarország megítélése a munkanélküliségi adatokat, illetve az infláció 2004-2005-ös trendjét összehasonlítva is kedvező.

Elsőkből sem lettünk utolsók

A későn érő országok felzárkózásáról beszél Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Intézet ügyvezető igazgatója is. Egy, a közelmúltban Németországban készült felmérés szerint a német kis- és középvállalkozások terjeszkedésének első számú célpontja Magyarország, márpedig a kkv-szektor mára e tekintetben fontosabbá vált a multiknál. Molnár László példaként említi, hogy a szlovákiai Zsolnán tervezett autóipari beruházás (a Hyundai készül gyárat építeni) egyebek között azért lett volna nehezen elképzelhető Magyarországon, mert a multicégek korábbi megjelenése miatt nálunk már nincs akkora munkaerőkapacitás (a gyár harmincezer ember foglalkoztatását tervezi), csak a keleti-magyarországi régióban van még nagyobb tömegben szabad munkaerő.

A zsolnai példa azonban más szempontból is jó: a szlovák kormány éppen a jelentősebb munkanélküliség miatt rákényszerül arra, hogy különböző, az uniós szabályokat már-már megsértő támogatásban részesítse az új befektetőket: ilyen például, hogy az egyetlen cégnek biztosított 46 milliárd koronás támogatásban benne van egy, a befektető által kért autópálya-szakasz építése is. Az Index azon kérdésére, hogy ez nem inkább követendő példa-e, Molnár László hangsúlyozta, hogy a szlovák büdzsé sem bír el ekkora terheket, ugyanakkor nem a legszerencsésebb taktika pénzen venni a befektetéséket, hiszen most minden multi "Pozsonyban tartja a markát". Emellett aggasztónak látja a kutató azt is, hogy Szlovákia túlságosan az éppen dekonjunktúra elé néző autógyártásra koncentrál.

Nem csak az adó számít

"Számos egyéb szempont határozza meg egy ország versenyképességét az adórendszeren és az új beruházásokhoz nyújtott támogatásokon kívül" - mondta Molnár. Ugyan a terheket csökkenteni kell, de számos egyéb lépésre is szükség lenne. Ilyen többek között a bürokrácia leépítése, a sokat emlegetett egyablakos ügyintézés tényleges bevezetése, a fogyasztóvédelem javítása. Koordinálatlan a vállalkozások támogatásának politikája is; túl sok helyről, túl sokféle támogatásért lehet pályázni, ami nem kedvez sem az átláthatóságnak, sem annak, hogy a cégek nagyjából biztosan láthassák, várhatóan mire, mennyi pénzt nyerhetnek.

Hátrébb kerültünk a sorban

"A versenyképesség nem olyan, mint egyes gazdasági mutatók, amelyeket havi vagy negyedéves bontásban vizsgálni, vagy éppen különböző trükkökkel érdemben befolyásolni lehetne" - hangsúlyozta az Indexnek Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke, aki rendszeresen elemzi a svájci IMD intézet által évente kiadott, világszerte elismert versenyképességi országranglistákat. Ugyanakkor tény, hangsúlyozta a szakember, hogy az elmúlt két évben Magyarország folyamatosan rontott összesített mutatóján, és az annak alapjául szolgáló szempontok szerinti rangsorban is rendre négy-hét helyet veszített, ami már trendnek tekinthető.

A költségek, az innováció, a hatékonyság és az oktatás az a négy fő tényező, amelyektől leginkább függ a versenyképesség. Ezek azok a klasszikus területek, ahol a gazdaság versenyképességét javítani lehet. A versenyképesség mérése azonban nem egyszerű, nem lehet egy-két jelből kiindulni vagy általánosítani. "Leginkább a gazdasági teljesítmény, az üzleti hatékonyság, a kormányzati hatékonyság és az infrastruktúra helyzete alapján szokás meghatározni a versenyképességet" - mondta az Indexnek Fodor István. E mutatók alapján esett vissza Magyarország.

A szakember szerint azonban a külső méréseknél fontosabb, egyben aggasztóbb is, hogy milyenek a belső kilátások a versenyképesség javítására, azaz milyen források állnak rendelkezésre egy jó gazdasági program finanszírozására. Fodor szerint ennek a programnak egyebek között a munka- és adómorál javítását, az oktatás fejlesztését, a közigazgatás reformját is át kellene fognia: az adóreform fontos, de távolról sem kizárólagos tényező, ugyanakkor hatásai rövid távon csalóka látszatot kelthetnek a hosszabb távon érvényesülő, de nagyon fontos egyéb intézkedések szükségességéről.

Az adók területén az áfa- és a munkáltatói terhek csökkentése, valamint az iparűzési adó megszűntetése a legfontosabb, ebben teljes az egyetértés a kutatók és a gazdaság szereplői között. Fodor István ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az USA-ban és az EU korábbi tizenöt tagállamában is egyértelműen bebizonyosodott, hogy erős kis- és középvállalati szektor nélkül nem lehet erős egy ország gazdasága, ennek a szektornak a felzárkóztatására, professzionális támogatására égető szükség van Magyarországon is.