Tíz év múlva mindenki jüanban számol
Az SDR mennyiségének növelése - amit az Egyesült Államok az elmúlt 12 évben blokkolt - lehetővé teszi a fejlődő országoknak, hogy a kölcsönök feltételéül szabott szigorú költségvetési követelmények vállalásának kényszere nélkül jussanak hozzá a Valutaalap pénzéhez. A BNP Paribas elemzői szerint az SDR-ben elszámolt adósság növekedése részben helyettesítheti a dollárt mint tartalék valutát.
Kína eközben apró lépésekkel elindult azon az úton, hogy nemzetközi valutává tegye a jüant. Peking valutacsere-megállapodást kötött Argentínával, Belarusszal, Dél-Koreával, Hongkonggal, Indonéziával és Malajziával, amelyben 650 milliárd jüant bocsátott a rendelkezésükre.
Ennek terhére ezeknek az országoknak a vállalatai a dollár mellőzésével közvetlenül a kínai valutával fizethetnek kínai importjukért. Szakértők szerint a következő lépés a jüan ázsiai régiós valutaként történő használatának támogatása lesz. Ezt a folyamatot segítik a kínai tőkealapok külföldi befektetései és a bankok hitelezései, ugyanakkor fékezi a kötött kínai devizagazdálkodás. Ennek ellenére pekingi és nyugati elemzők szerint a jüan 2020-ra a világ domináns valutájává válhat.
Lendületet adhat a világkereskedelemnek a G20 vezetőinek az a döntése, amelynek nyomán a következő két évben 250 milliárd dollárral finanszírozzák a nemzetközi kereskedelmet - vélik szakértők. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében immáron nyolc éve folyó dohai csúcstalálkozó sikeres lezárása - a fejlett és a fejlődő országok közötti kereskedelem mesterséges akadályainak lebontása - ugyan számítások szerint évente legkevesebb 150 milliárd dollárral dobná meg a világ GDP-jét, ám a G20 nem tudott határidőt szabni az egyeztetések lezárására.
A WTO igazgatója, Pascal Lamy azt nyilatkozta a Reutersnak, hogy még a nyári szünet előtt összehívják az illetékes minisztereket az újabb egyeztetésre, abban a reményben, hogy az év végére sikerül tető alá hozni az ipari és mezőgazdasági javak nemzetközi forgalmát megkönnyítő megállapodást.