Kína veheti át az Egyesült Államok helyét

A második világháború óta a legsúlyosabb gazdasági válságon vagyunk túl, sokkal mélyebb hatásai voltak, mint bármely válságnak az elmúlt évtizedekben – mondta Soros György a Közép-Európai Egyetem előadássorozatának utolsó napján. Az egyetlen válság, amihez Soros György hasonlítani tudta, az az 1991-es Japán ingatlanválság, melyből az ország a mai napig nem tudott kilábalni. A kilábalás a most is messze van még, a teljes felépülés előtt egy nagyobb visszaesésen is áteshetünk, de azt senki nem tudja megmondani, mikor lesz ez a visszaesés, Soros szerint lehet ez 2010-ben vagy 2011-ben.

Most azért nem jártunk úgy, mint az 1929-es válság idején, mert mesterséges lélegeztetést alkalmaztak a gazdaságra. Az elmúlt hónapokban a kormányok mentőcsomagjai sikeresnek bizonyultak a gazdaság stabilizálásában. Ugyanakkor egyre többen gondolják, hogy az összeomlás elkerülésével a pénzügyi rendszer lassan visszatér ugyanarra az útra, ahol a válság előtt volt. Soros György szerint azonban ez nem így van.

Nemzetközi szabályok kellenek

A múlt század második felében kialakult nemzetközi pénzügyi rendszer – élén az IMF-fel és a Világbankkal – féloldalas volt. A középpontban lévő gazdag országok behozhatatlan előnyökre tettek szert a perifériákkal szemben. Az Egyesült Államok állt az egyre szabályozatlanabb, egyben egyre több szálon összekapcsolt gazdasági rendszer élére, tehát a világ pénzügyi központjából induló válság törvényszerűen rántotta magával a végeket is. A rendszer instabil volt, pont az előbb felsorolt okok miatt, így a mostani összeomlás után már nem is tud ugyanolyan lenni, mint a válság előtt volt.

A piacnak globális szabályozásra van szüksége, de a mostani szabályok a nemzeti szuverenitáson alapulnak. Vannak ugyan nemzetközi egyezmények, de a szabályozás mindig is az államok kezében lesz. Ráadásul most az a helyzet állt elő, hogy az egyes országok pénzügyi rendszerét a kormányok támogatják, ezek a kormányok pedig elsősorban saját országuk gazdaságával törődnek. Mindez növelheti a pénzügyi protekcionizmust, mely veszélyezteti, de akár véget is vethet a pénzügyi globalizációnak.

Soros György szerint emiatt a szabályozásnak nemzetközinek kell lennie, enélkül a pénzügyi piacok nem tudnak globálisak maradni. De nehéz meglépni, mert mindegyik országban más szabályok érvényesek, és ezt a különbözőséget az Európai Unióban is tapasztalhatjuk. Soros szerint felmerült a kérdés, ha az uniós országok sem tudnak megegyezni a legegyszerűbb szabályokban, hogyan tudnának világszinten közös szabályokat hozni. Az EU-ban ugyanakkor jelentős a szociális háló intézménye, mely jobb időkben kisebb növekedés okozott ugyan, de a recessziónak is sokkal kevesebb negatív hatása van emiatt.

Nyertesek és vesztesek

Problémát jelenthet, hogy a válság különbözőképpen érintette az országokat, rövidtávon mindenki szenvedett, hosszútávon azonban lesznek nyertesei és vesztesei a válságnak. Az Egyesült Államok valószínűleg a vesztesek között lesz, míg a válság egyik legnagyobb nyertese Kína lehet. A második világháború óta az Egyesült Államok volt a pénzügyi piac központja, a dollár volt az elsőszámú nemzetközi fizetőeszköz, de az utóbbi időben veszített presztizséből. A nyolcvanas évektől kezdve Amerikában egyre nagyobb lett a költségvetési hiány. Ez akár a végtelenségig is folytatódhatott volna, hiszen az ázsiai tigrisek, először Japán, majd Kína vezetésével hajlandóak voltak finanszírozni az amerikai fogyasztást. A folyamat az ingatlanlufi kipukkadásával és a válság kirobbanásával ért véget. A következmény pedig az lehet, hogy az amerikai fogyasztás visszaesése miatt az amerikai gazdaság már nem tud a világgazdaság motorja lenni.

Ezt a szerepet pedig Kína veheti át, hiszen ez az ország az elsőszámú haszonélvezője a globalizációnak. Ellentétben a nyugati országokkal, Kínában a válság egy kívülről érkező sokk volt, emiatt érintetlenül hagyta a politikai, gazdasági, pénzügyi rendszereket. Kína nem demokrácia és vezetői tisztában vannak azzal, hogy ha hatalmon akarnak maradni, el kell kerülniük a szociális okok miatti elégedetlenséget. Éppen ezért mindent megtesznek, hogy fenntartsák a gazdasági növekedést, új munkahelyeket teremtenek az egyre növekvő népességnek. Kína csak az inrastrukturális beruházásokkal is gazdasági növekedést tud mutatni. Az exportot pedig azzal tudja segíteni, ha hitelt nyújt kereskedelmi partnereinek. Az elmúlt időszakban is ezt tette, amikor megvette az amerikai államkötvényeket.

Az amerikai fogyasztás visszaesésével majd más országok felé fordulnak. Az is igaz azonban, hogy a kínai gazdaság sokkal kisebb, mint az amerikai, így az Egyesült Államok kiesésével a világgazdaság lassabban fog növekedni.