Sokkolt a gigantikus uniós mentőcsomag

Az Európai Unió, illetve az eurózóna vezetői alaposan meglepték a befektetőket az 500 + 250 milliárd eurós, vasárnap összeállított mentőcsomaggal, vélik egyöntetűen a tegnapi döntésről az elemzők, Arról már megoszlanak a vélemények, hogy mire elég a vasárnapi döntés.

Átütő a siker

Múlt héten a görög válság globális méretűre duzzadt, a befektetők bizalma megrendült az euróban és az eurózóna életképességében, mert a görögök után a spanyoloknál és a portugáloknál is egyre komolyabbnak látszott a költségvetési és államadósság-probléma. Az eurótól szabadulni igyekeztek a befektetők, az dollár euróárfolyama azon a szinten járt, ahol legutóbb 2009 tavaszán, a pénzpiaci világválság derekán mozgott, a részvényárak szerte a világban zuhantak, az európai bankközi piacon a kiszáradás jelei mutatkoztak. A piacon komoly esélyét látták annak, hogy megismétlődik a 2008 őszi pénzügyi válság. Ilyen kiinduló helyzetben viharos gyorsasággal, vasárnap állították össze az eurózóna és az EU vezetői a példátlan méretű mentőcsomagot.

A csomagnak átütő sikere van, ennek egyértelmű jele, hogy a részvényárak egész Európában szárnyalnak, az euró mellett a feltörekvő piaci devizák (a múlt héten azok is sokat veszítettek értékükből), köztük a forint, nagyot erősödtek, a dél-európai államok állampapírhozamai drasztikusan csökkentek. „Az ötszázmilliárd eurós, több elemből álló csomaggal az EU és az eurózóna vezetőinek az volt a céljuk, hogy a piacokat meggyőzzék, az euróövezet stabil pénzügyi övezet marad, és az azt alkotó országok nem fogják hagyni, hogy bármelyikük csődbe jusson. Az uniós és eurózóna-vezetők azt demonstrálták, hogy Európában működik a szolidaritás.” Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője szerint ez a legfőbb oka a befektetők mai reakciójának, annak, hogy az európai piacra visszatértek a vásárlók, a piac fellélegzett. A másik a csomag mérete és összetétele, ami minden várakozást felülmúlt.

Barcza szerint azért is van a csomag jól összeállítva, mert az 500 milliárd euróból 440 milliárd eurónyi a hitel, illetve hitelgarancia rész, ami vészhelyzetben gyorsan és könnyen bevethető. Ehhez az 500 milliárd eurónyi forrást az IMF 250 milliárd euróval még meg is toldja. A Credit Agricole elemzői annak az elemnek – a devizaswap-keretek megnyitásának – a jelentőségét hangsúlyozzák, amely a nagy jegybankok együttműködését jelzi. Mások, például az UniCredit Bank és a Societe Generale elemzői azt tartják telitalálatnak, hogy az Európai Központi Bank szükség esetén állampapírokat és kötvényeket vásárolhat egyes problémás országokban, hogy a piac diszfunkcionális működését kiküszöbölje.

Most hatásos

Barcza optimista a csomag hatását tekintve. Szerinte „átment” az üzenet a piacokra, hogy nagyon erős a szolidaritás az EU-ban, ezért a mai felpattanás nemcsak egy technikai korrekció a múlt heti piaci folyamatokban, hanem egy ideig ismét jó hangulat uralkodik majd a befektetők körében, a pénz- és tőkepiacokra visszatérnek a vevők. Azt a K&H Bank vezető elemzője is elismeri ugyanakkor, hogy a csomag hosszú távú sikere attól függ, hogy a most veszélyeztetett országok, köztük Spanyolország, Portugália hajlandóak és képesek lesznek-e végrehajtani a költségvetési konszolidációs programjukat, mérsékelik a külső finanszírozási igényüket.

Ezt a kettősséget hangsúlyozzák mások is. Az UniCredit Bank elemzői szerint a csomag rövid, illetve középtávon segít stabilizálni a piacokat, megelőzni a pánikot, és mérsékelni a fertőzési (hogy Görögország állampapír-hozamainak jelentős növekedése más, elsősorban délkelet-európai országoknak is megdrágítsa az adósságuk finanszírozását) kockázatokat. A kulcskérdés azonban az, hogy az adósságprobléma miatt az európai országoknak strukturális reformokat és költségvetési konszolidációs lépéseket kell végrehajtaniuk, és most időt nyertek hozzá.

Többen azonban arra a reális veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a mostani gigantikus mentőcsomag meghozatalával az EU arra is bátoríthatja az országokat, hogy bátran költekezhetnek a jövőben is, folytathatnak felelőtlen költségvetési politikát, az EU megint összefog és megmenti azokat, akiknek a torkán a kés. Így a problémát csak elodázni sikerült a mostani összefogással, de az eurózóna gondjai újra fel fognak bukkanni és a piaci bizalmat nem tudják visszaszerezni az euróval szemben az európai vezetők, így lehet összefoglalni a Credit Agricole közgazdászainak kommentárját.

Hatalmas számot mondtak az EU vezetői

A hatalmas mentőcsomagnak a politikai zöld utat pénteken adta meg az Európai Tanács, vagyis a tagállamok vezetőinek csúcstalálkozója. Különösebb részletek nem szivárogtak ki, de az ülésen lényegében eldőlt, hogy a politikusok mindenáron meg akarják menteni az eurót és az EU-t is. A pénzügyminiszterek éjszakába nyúló ülésén lényegében csak formát adtak a politikai döntésnek. Illetve egy hatalmas számot is mondtak hozzá.

Annak ellenére, hogy még a görögöknek szánt segítséget is nagyon nyögvenyelősen adta meg az EU, szinte ki van zárva, hogy a mostani döntés egy sebtiben összetákolt vészforgatókönyvet követett volna. A háttérben jó ideje tarthattak az előkészületek, ám az EU-nak több fontos oka is lehetett, hogy a végső megegyezésig ne álljanak az óriási tervvel nyilvánosság elé. Egyrészt, a görög és a román megszorítások elfogadása előtt (mindkettő a múlt hét második felében volt) nem lett volna jó üzenet azt közvetíteni, hogy úgyis lesz még pénz. Másrészt, ha nem sikerül a megegyezés, akkor az hatalmas blamázs lett volna, az EU működőképességét ásta volna alá.

A vezetőket meglepte az euró elleni támadás ereje

Brüsszeli forrásaink szerint a döntésnek tényleg az elmúlt két hét piaci mozgásai adták meg a nagy lökést, az EU-t vezető politikusok nem számítottak ilyen mértékű támadásra az euró ellen. A spanyolviaszt sem kellett feltalálni, hiszen a magyar, a lett és a román mentőcsomag receptjét ültették át úgy, hogy az euróövezet tagállamai is részesülhessenek a kedvezményes hitelből. Ez ugyan nagy elvi fordulat, de a rendszer készen volt.

Nagyon fontos szempont, hogy a nem euróövezeti mentőcsomagok az EU értékelése szerint jól működtek. Megnyugtatták a piacokat, és intézkedésekre sarkallták az érintett kormányokat, így a magyar vagy a román példa is motiválta a súlyos döntést vállaló EU-s vezetőket.

A mentés elve sem idegen az EU-tól, sőt az utóbbi időben a nem eurózónába tartozó országok hitelalapját kétszer is megduplázták, tehát brüsszeli szempontból egy régóta megkezdett folyamat állomása és nem feltétlenül gyökeres fordulat a mostani döntés.

Jelentős esemény az EU történetében

Sokszor vádolják azzal az EU-t, hogy a döntési mechanizmusok nehézkesek. Most azonban a tavaly őszi tanácsi elnökválasztáshoz hasonlóan meglepően flottul ment át a döntés. És ez a döntés nem csupán a tűzoltásról szólt. Arról is, hogy az EU tagállamait most vezető politikusok eldöntötték, hogy a még szorosabb együttműködést választják. Ez igen jelentős fordulat a kontinens történetében.

A több mint egy évtized alatt összetákolt lisszaboni szerződés tavalyi elfogadása után úgy tűnt, hogy az európai politikusok belefáradtak a nagy egyezkedésbe, rendszerszerű reformokba évekig nem kezdenek, és inkább egy szürke embert, a belga Rompuyt választották az EU első elnökének, hogy lassú konszolidációval és a szervezeti status quo fenntartásával menjen tovább az élet.

Ehhez képest Rompuy arról beszélt a mostani döntés kapcsán, hogy javaslatot tesz majd „a gazdasági felügyelet és politikai koordináció erősítésére és szélesítésére”, különös tekintettel az adósságállomány és a versenyképesség alakulására, és lépéseket tesznek a jelenleginél „hatékonyabb szankciók” megteremtésére is.

Ez azt jelenti, hogy ugyan a mentőcsomagot megszavazó országok vakon ugrottak fejest, hiszen nincs rá garancia, hogy a kölcsönpénzzel belátóan sáfárkodnak majd a megsegítettek, de éppen a mostani csomag alkalmat ad arra, hogy a számonkérésnek legyen működőképes intézményrendszere. Eddig is voltak az euróövezetben szabályok, tiltották például a túlköltekezést vagy az elszaladó inflációt, azonban igazán komolyan sohasem büntettek meg senkit.

Ha az unió a mentőcsomag farvizén új eszközökkel vértezi fel magát, hatalmas lépést tehet a föderalizmus felé. A lisszaboni szerződéssel ennek elvi lehetőségei megvannak, de eddig a kormányok pénzügyi autonómiája túl nagy volt. Most csak az euró bevezetéséig lehet tagállamokat érdemben kényszeríteni a szabályok betartására, a bevezetés eltolása hatékony büntetési forma.

Egyáltalán nem látszik, hogy Rompuy, illetve a Barroso vezette Európai Bizottság milyen új intézmények vagy sokkal inkább szabályok megalkotására  tesz javaslatot. A mostani elszántság arra utal, hogy érdemi változás jöhet, és a brüsszeli központ hatalma jelentősen megerősödhet a tagállamok kormányainak rovására.

Az EU-t egyébként is szorosabbra fogó lisszaboni szerződést épp azok a politikusok tákolták össze, akik a mostani mentőcsomag kulcsfigurái is, elsősorban Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök. Nem kérdés, hogy ők az erősebb integráció hívei.