Így ússzuk meg az euróválságot

Míg Görögországnak, és az euró stabilitásának a túlélés a tét, a legtöbb kelet-közép-európai állam, például Lengyelország vagy Csehország biztos gazdasági fundamentumokkal rendelkezik, állítja Ronald Schneider, a Raiffeisen Capital Management által kezelt Raiffeisen-Kelet-Európa-Kötvény Alap alapkezelője.

A két évvel ezelőtt még az államcsőd szélén álló Magyarország pedig az IMF, az EU és a Világbank pénzügyi segítségével, valamint a finanszírozók által feltételként szabott költségvetési intézkedésekkel messzemenően rendbe tudta tenni saját államháztartását, sőt költségvetésük – igaz magas, 80 százalék körüli államadóssággal ma már pozitív számokkal zár. Az elmúlt két évben Románia és Ukrajna is nagymértékben javítani tudott saját fundamentális mutatóin, sőt a kelet-közép-európai államok államadóssági helyzete jelenleg már jobb az EU átlagánál.

A szűk keresztmetszetet továbbra is a devizahitelek jelentik, bár ezeket a nehézségeket a különböző intézkedések segítségével, pl. a bécsi kezdeményezésnek nevezett javaslat megvalósításával sikerült áthidalni (a külföldi bankok egyeztették a kelet-európai hitelekre vonatkozó lépéseiket, hogy ily módon biztosítsák a piac likviditását).

A kelet-közép-európai stabilitás egyik fontos tényezője, hogy a térség és a görög gazdaság között csak kevés kapcsolódási pont van. A legtöbb térségbeli országnak ugyanis Németország a legfontosabb kereskedelmi partnere – kivételt csupán Bulgária képez, amely a földrajzi közelség miatt szorosabb kapcsolatot tart fenn Görögországgal.

Ebből adódóan a görögországi válság a legtöbb kelet-közép-európai ország külkereskedelmére csak kis mértékben hat. Sőt arra sem utal semmilyen jel, hogy a „pénzügyi fertőzés” más országokra is átterjedne. Ennek lehetőségével akkor kellene számolni, ha az országok között teljesen megszűnnének a banki ügyletek – erről azonban szó sincs.

A legtöbb közép-kelet-európai országgal szemben Görögország pénzügyi alapjai nem voltak kellően szilárdak, és túlzott eladósodása miatt az ország elszakadt a tőkepiacoktól. A kialakult helyzet javítását célzó komoly takarékossági intézkedéseknek persze komoly negatív hatásai voltak a növekedésre.

A kelet-európai államokban nincsenek ilyen problémák. Az alacsony egységnyi termékre jutó bérköltségek miatt a nyugati vállalatok továbbra is szívesen helyezik ki termelésüket ebbe a térségbe, vagyis tőke áramlik az országokba. Amennyiben túlzott tőkebeáramlás következne be, a saját devizával rendelkező országoknak ugyanakkor lehetőségük van arra is, hogy saját fizetőeszközüket felértékelve az árfolyamváltozáson keresztül beavatkozzanak a gazdasági folyamatokba.

A jó fundamentális adatokkal rendelkező feltörekvő országok ugyanakkor felemás érzelmeket táplálnak a nagymértékű tőkebeáramlással szemben: attól tartanak, hogy az ezzel együtt járó, a deviza felértékelődése irányában ható nyomás rövid távon kedvezőtlenül befolyásolja az ország versenyképességét és gazdasági növekedését.

Az osztrák alapkezelő szerint összességében az állapítható meg, hogy ha az euróövezeti válság nem terjed tovább – és például Spanyolország is okosan használja fel az EU-tól érkező milliárdokat –, valamint Görögország fölül elvonulnak a viharfelhők, és a problémákat ellenőrzött keretek között oldják meg, a jelenlegi válságos helyzet nem ejt lassan gyógyuló és fájdalmas sebeket a kelet-közép-európai államokon.

A kelet-közép-európai államokra gyakorolt hosszú távú hatások ugyanakkor dekonjunktúrát idézhetnének elő az EU gazdaságilag legstabilabb országaiban. Ez pedig a Németországgal való szoros kereskedelmi összefonódás révén negatívan hatna az exportra, és ezen keresztül a szilárd közép- és kelet-európai fundamentumokra is. Kivételt Románia és Bulgária képezhet, ugyanis Görögországhoz való földrajzi közelségük miatt az e két ország gazdaságát más tényezők befolyásolják (például mindkettőben működnek görög nagybankok).