A piacok összeomolhatnak, a világ nem

Cikkünk a vasárnap éjszaka bejelentett amerikai adósságplafon-megállapodás előtt készült.

„Soha a második világháború óta nem volt olyan magas a világgazdaság rendszerszintű összeomlásának kockázata, mint most. Egy valóságos tűzvészt kockáztatunk, ha a nyugati világ politikai vezetői nem akadályozzák meg az utolsó pillanatban, hogy összeérjenek az Egyesült Államok csődveszélyének és az eurózóna válságspiráljának a hatásai” – kommentálta a francia Le Monde a világgazdaságban kialakult helyzetet.

Beláthatatlan hatásai lehetnek

Nem kevés múlik tehát az amerikai pártok vitáján. Az adósságplafon emeléséről Barack Obama bejelentése szerint vasárnap este a demokraták és a republikánusok mindkét házban megállapodtak, de a szavazás még hátra van (erről bővebben itt olvashat). Ha mégsem sikerülne megemelni az ország törvényes adósságplafonját – amit kedden elér a szövetségi állam –, akkor a mostani piaci környezetben nem a világ legnagyobb gazdaságának fizetésképtelensége robbanthatja a feszült piacokat. A következmények már rövidtávon is katasztrofálisak lennének: a Credit Suisse elemzői szerint az ország gazdasági teljesítménye 5 százalékkal csökkenne, a tőzsdék pedig értékük egyharmadát is elveszíthetnék.

A hatások azonban nem maradnának belföldön. Egyrészt a piaci zűrzavar egy hasonló hitelválsághoz vezethet, mint amilyen a Lehman Brothers 2008-as csődje után tört ki (ám elemzők szerint annál jóval nagyobb lehet). Másrészt zuhanhat a dollár árfolyama, ami az így relatíve erőssé váló euró miatt csökkentheti az európai termékek iránti keresletet – így keresztbe téve az itteni, amúgy is ingatag lábakon álló fellendülésnek is.

Ráadásul egy ilyen beláthatatlan méretű összeomlás a világgazdasági növekedés egyik fő motorjaként működő Kínát is a legrosszabbkor érné. Mostanában kezd világossá válni, hogy az elmúlt években egyre instabilabbá váltak a kínai növekedés fő motorjai, az ingatlanpiac és a hitelből finanszírozott belső fogyasztás. Ha ez is összeomlik, semmi nem állhat útjába egy rég nem látott mértékű globális recessziónak.

Csordában a vesztünkbe

Az, hogy rövid távon mekkorára nőhet a krízis, nagyban függ a piaci hangulattól. Egy globális pánik ugyanis olyan reakcióra késztetheti a befektetőket, ami ott is bajt okozhat, ahol eddig minden rendben volt. Ha az amerikai fizetésképtelenség hírére bizalmatlanabbá válnak a szereplők, megdrágulhatnak a hitelek, és ez a gazdaság más szereplőit is magával rántja.

Ráadásul olyan országok finanszírozása is megnehezülhet, amik eddig stabilnak tűntek. Míg stabil piacokon könnyű viszonylag magas államadósságot is finanszírozni, ez lehetetlenné válhat, ha egyszerre mindenki biztonsági tartalékeszközökbe, például aranyba vagy menedékdevizának számító svájci frankba fekteti a pénzét.

„Óriási a pszichológia szerepe a pénzpiacok működésében. A befektetők sokkal nagyobb mértékben döntenek csordaszellem, mint racionális kalkuláció alapján. Így rengeteget tudna segíteni, ha az eladósodott államok vezetői hihető üzenetet küldenének arról, hogy hajlandók áldozatokat hozni a problémák kezelésére” – mondja Csaba László, a CEU közgazdász professzora. „Ezt azonban eddig nem tették meg, csak sodródnak az eseményekkel, ez okozza a pánikot.”

Vége a boldog költekezésnek

„A helyzet ijesztő kezelésében egy közös az Atlanti-óceán két partján: kétségbeesetten próbálnak hinni abban, hogy évtizedek költségvetési lazaságát most nehézségek nélkül tudják megoldani. A probléma azonban ennél sokkal súlyosabb, az életszínvonalat a forrásokhoz kell igazítani” – írja a Le Monde.

Az egyes térségekben eltérő ugyan a helyzet és különböznek a konkrét problémák, egy azonban mégis közös: tovább nem finanszírozható úgy a gazdaság növekedése, ahogy eddig. „Most derül fény arra, hogy a kormányok hosszú évtizedek óta halogatták olyan gazdaságpolitikai lépések meghozatalát, amik fenntarthatóvá tehették volna a gazdaság növekedését” – mondja Csaba László.

Nem végleges megoldások

Amerikában rövid távon ugyan megoldást jelenthet a kormány és a republikánus ellenzék közötti megállapodás az adósságplafon emeléséről, amivel elkerülhető lesz a csőd és annak a katasztrofális piaci következményei. Hamarosan azonban megint hasonló vitára kerülhet sor, ha nem kezelik a probléma forrását. Azt, hogy az ország hosszú ideje úgy próbálja felpörgetni a gazdaságot, hogy kamatot csökkent – amitől a bankrendszer helyett a gazdaságba áramlik a tőke –, és a költségvetésen keresztül pénzt pumpál a gazdaságba.

„Amerika a pénzmennyiség növelésével próbálja kezelni a válságot, és közben azt hiszi, hogy ezt senki nem veszi észre. Ennek azonban súlyos következményei lehetnek: ha megpróbálják elinflálni az adósságot, az a gazdaság stagnáláshoz és ezzel párhuzamosan meglóduló inflációhoz, az úgynevezett stagflációhoz vezet” – mondja Csaba László. Ehelyett fel kellene ismerni, hogy nem lehet az adócsökkentést és más állami bevételcsökkenéssel járó intézkedéseket az adósság növelése árán a végtelenségig folytatni.

Európa is csak ideiglenesen oldotta meg a saját adósságválságát. Bár Görögországot a múlt heti eurócsúcson sikerült egy időre stabilizálni, a Standard & Poor's hitelminősítő szerint két éven belül az ország megint csődbe mehet. „Naivitás azt képzelni, hogy Görögország valaha ki tudja fizetni a teljes nemzeti össztermékének több mint másfélszeresét kitevő adósságát. Csak az jelenthet megoldást, ha a finanszírozók belátják, hogy ennek a pénznek egy részét soha nem fogják visszakapni” – mondja Csaba László. Ebbe azonban egyelőre senki nem akar belemenni.

Omlik a rendszer?

„A rendszer stabil, a szereplők instabilak” – fogalmaz a közgazdász. Így arra nem kell számítani, hogy a piacok összeomlása esetleg az egész rendszert magával sodorná. Bár jelentős válságok bontakozhatnak ki egyes részeiben, a nemzetközi pénzügyi rendszer a hetvenes évek óta rengeteg szereplő decentralizált hálózatára épül, ami nem omlik össze ettől.

Ugyanakkor pont ez a decentralizáltság nehezíti is a megoldást: szét van szórva az információ, emiatt nem lehet pontosan kiszámítani egyes lépések hatását, és nincs is olyan szereplő, aki kontrollálni tudná az egész rendszert. Így a válság elkerülése a szereplők fokozatos lépésein múlik. „Számítani lehet az átláthatósági szabályok és a nemzetközi bankrendszer kontrolljának erősödésére, fokozottabb együttműködésre lesz szükség a szereplők között. Viszont ezek az intézkedések fokozatosak, és nem rendszerjellegűek lesznek” – véli Csaba László.