Soha nem érjük utol az uniós béreket

A magyar, lengyel, cseh vagy éppen szlovák munkaerő ma négyszer-ötször drágább a kínainál és az indiainál, ám a nyugat-európaihoz képest így is akkora a lemaradás, hogy azt csak évtizedek alatt lehet behozni. Az Economist Corporate Network most kiadott elemzése szerint a spanyolországi vagy portugáliai bérszínvonal elérésére kedvező feltételek mellett - tehát a nyugatinál gyorsabb gazdasági növekedés és erőteljes működőtőke-beáramlás esetén - is jó másfél évtizedet kell még várniuk az új tagországoknak. A legfejlettebb nyugat-európai országok színvonalát pedig gyakorlatilag soha nem fogják az itteni bérek elérni.

Ez az eredmény összhangban van több más elemzés következtetéseivel. Az osztrák Arbeiterkammer számítása szerint a magyarországi átlagbérek még 2020-ban is csupán az ausztriai szint 55 - vásárlóerő-paritáson 65 - százalékát fogják elérni. A térség országai közül természetesen Szlovénia számíthat a leggyorsabb felzárkózásra: az Arbeiterkammer 2020-ra 82 (vásárlóerő-paritáson 89) százalékos átlagbért jósol, ami nemcsak a magyar, hanem a cseh és szlovák mutatónál is lényegesen magasabb.

A bérszínvonal felzárkózása természetesen szoros összefüggésben van az egy főre jutó GDP alakulásával. Ebben a tekintetben különböző intézetek különböző forgatókönyveket vázolnak, ám mind azt jósolja, hogy a legjobb helyzetben lévő új EU-tagok számára is jó néhány évtizedbe telik, amíg elérik a tizenötök átlagát. Az Economist Intelligence Unit például a legkedvezőbb esetben is 34 évre teszi a magyar felzárkózáshoz szükséges időt, aminél Szlovénia és Észtország is csak három évvel számíthat rövidebb időre. A lengyeleknek már közel hatvan, a románoknak nyolcvan évet kell várniuk, amíg országuk egy főre jutó nemzeti jövedelme eléri a régi EU-tagok átlagát.