Nagy áresés jöhet, de ne örüljünk

Az elmúlt hónapok során a világgazdasági kilátások igen gyors ütemben romlottak. Korábban az elemzők még azt gondolták, hogy a gazdag országoknak nem kell mély és hosszan elhúzódó recessziótól tartaniuk, mára azonban jelentősen megváltozott véleményük. Az USA növekedési pályájával és a fogyasztási szint esésével kapcsolatos aggodalmakat jelzi az is, hogy az amerikai pénzügyminisztérium a Feddel együttműködésben korábbi céljait feladva (pénzintézetek megszabadítása elértéktelenedett eszközeiktől) a gépjármű- és diákhitelek felvevőinek, illetve a hitelkártya-tulajdonosnak nyújtott segítség megadását tette a pénzügyi mentőcsomag egyik központi elemévé.

Hónapokkal ezelőtt a jegybankok még a felfelé mutató inflációs kockázatok miatt aggódtak, míg most egyre inkább az árak tartós esésétől tartanak a szakemberek. A legfrissebb prognózisok szerint 2009-ben a fogyasztói árak alacsonyabbak lesznek, mint egy évvel korábban, de egy, az 1930-as években tapasztalthoz hasonlóan súlyos deflációs időszaktól azonban remélhetőleg nem kell tartanunk, hiszen az ingatlan-és munkaerő-piaci folyamatok stabilizálódásáig - ami a kereslet újbóli élénkülésével és az árak emelkedésével jár - a jegybankok minden megtesznek a gyors ütemű áresés megfékezése érdekében.

Bár az infláció egyelőre világszerte igen magas, a kockázatok gyors ütemben csökkennek. A nyári és őszi hónapok során újabb és újabb csúcsok dőltek meg, júliusban az Egyesült Államok fogyasztói árindexe elérte az 5,6 százalékot (17 éves csúcs), az eurózónáé pedig minden korábbinál magasabb szintre (4 százalék) emelkedett. Az inflációs nyomás erősödése az év első felében tapasztalt nyersanyagdrágulásra vezethető vissza (az energia és élelmiszeráraktól megtisztított maginflációs mutató sokkal stabilabban alakult).

Nyár óta azonban a nyersanyagárak folyamatosan esnek, ami jelentősen megváltoztatta az inflációs kilátásokat. (Míg július közepén egy hordó olajért még 147 dollárt mértek, addig most már kevesebb, mint 60 dolláros áron is hozzá lehet jutni). Amennyiben a nyersanyagárak tovább zuhannak, úgy szinte biztosra vehető, hogy 2009-ben negatív tartományba fordulnak a kiskereskedelmi üzemanyag- és élelmiszer-árindexek.

Ez további lefelé irányuló nyomást gyakorolhat az inflációra, mint ahogy az is, hogy a kereslet csökkenése miatt a vállalatok egy igen erős árversenyben találják magukat. (Ilyen környezetben azonban még alacsonyabb árak mellett sem talál minden termék gazdára, ezért a vállalatok termelési szintjük és alkalmazottaik számának csökkentésébe kezdtek. Következésképpen októberben a munkanélküliségi ráta 14 éves csúcsra, 6,5 százalékra ugrott az USA-ban. Egy évvel korábban még 4,8 százalékos értéket mértek.

A nyersanyagáresés hatása eddig Ázsiában (Kínában) jelentkezett a legagresszívabban: nyolc hónap alatt pontosan 4.7 százalékponttal csökkent az inflációs ráta (jelenleg 4 százalékon áll). A fejlett gazdaságokon belül úgy tűnik, hogy Amerika deflációs fenyegetettsége nagyobb, mint Európáé, az amerikai fogyasztó kosárban ugyanis nagyobb arányban szerepel a benzin: az alacsonyabb forgalmi és jövedéki adókulcsok miatt az olajpiacokon tapasztalható elmozdulások nagyobb szerepet játszanak abban, hogy a töltőállomásokon milyen áron juthatnak üzemanyaghoz a fogyasztók. Itt azt is meg kell említeni, hogy az amerikai piacok jóval rugalmasabbak, mint az európaiak, ezért az árak jóval gyorsabban reagálnak a gazdasági feltételek megváltozására.

A 12 havi olajárindex valószínűleg 2009 harmadik negyedévében mutatja majd a legnagyobb esést, akkor ugyanis az idén nyáron mért árak jelentik majd a bázist. A Goldman Sachs elemzői szerint az inflációs ráta ekkor negatív tartományba kerülhet. A kötvénypiaci árazások szerint jövőre Amerikában 2,5 százalékkal eshetnek a fogyasztói árak, az eurozónában pedig nulla százalék körüli inflációs rátára számítanak. A jelenlegi recessziós és az alacsony kamatkörnyezetben, kérdés, hogy a jegybankok birtokában levő eszközök mennyire lesznek elegendők.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!