Megmenti valaki a dollárt?

Túljutott tegnap az euró elődeként kezelt német márkával szembeni számított történelmi mélypontján (1,4560) a dollár/euró árfolyam. Az amerikai pénz tovább hanyatlott a közös európai fizetőeszközzel szemben (1,4730-ig).

Az amerikai valuta nemcsak az euróval, hanem a legtöbb fizetőeszközzel szemben is látványos zuhanást mutatott be az elmúlt hetekben. Az alább bemutatott ábra azt jelzi, hogy a hat legfontosabb külkereskedelmi partner fizetőeszközéből képzett kosárral szemben hogyan mozgott a dollár az elmúlt bő 25 évben. A tegnapi kereskedésben 75,2 pontig süllyedő index érték természetesen szintén történelmi mélypont a zöldhasú szempontjából.

A hanyatlás okai

A dollár tartós hanyatlását több ok magyarázza: az amerikai folyó fizetési mérleg nagymértékű deficitje, a gazdasági lassulással (illetve recesszióval) kapcsolatos félelmek miatti kamatcsökkentési várakozások, az amerikai pénzügyi intézmények másodlagos jelzálogpiaci kitettségével összefüggő további negatív meglepetések (a hatalmas veszteségleírások), a fő tartalékvaluta szerep elvesztésével kapcsolatos félelmek. Egyelőre nem látszik, hogy mi tudná egyértelműen megfordítani ezeknek az erős strukturális, illetve pszichológiai tényezőknek a tartós dollárleértékelődési nyomását.

Ezt tükrözi vissza, hogy közel 60 vezető devizapiaci elemző és kereskedő konszenzusa szerint a dollár/euró árfolyam egy és három hónapos időtávon 1,45-nél lehet, derül ki a Reuters által közölt szokásos havi devizapiaci felmérésből. A válaszokat a megkérdezettek e hét hétfő és szerda között, még azt megelőzően adták, hogy az árfolyam átlépte volna az 1,47-es szintet. A felmérés szerint tavasztól kezdhet fokozatosan visszaerősödni a dollár: 6 hónap múlva 1,43-as, egy év múlva 1,38-as kurzus adódik a válaszok mediánjából, vagyis a konszenzus alapján.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az elmúlt hónapokban is fokozatos dollár-visszaerősödésre számított a piac, ám ezt a tények nem igazolták vissza. Ez nem azt jelenti, hogy a dollár végeláthatatlan gyengülésben van, mindössze az árfolyamprognózisok megbízhatóságának korlátozott voltára kell felhívni a figyelmet. A piaci szereplők várakozásai egyre fokozódó árfolyam-bizonytalanságot tükröznek, mivel van, aki 3 hónapos időtávra 1,38-as, de van, aki 1,50-es kurzust jósol; egy év múlva 1,30-as, illetve 1,50-es dollár/euró árfolyamot is elképzelhetőnek tartanak a piacon.

Az, hogy a dollár tegnap igen erőteljes gyengülést produkált, elsősorban azokkal az aggodalmakkal függ össze, hogy a rendkívül nagyra duzzadt kínai jegybanki tartalékokat a dollár felől más devizákra, elsősorban az euróra súlyozzák át. Magyarán: Kína úgy változtatja a tartalékának összetételét, hogy elad dollárban jegyzett értékpapírokat, és helyette euróban és más devizában jegyzetteket vesz.

Nem mondható, hogy az előbb számlapénzként, majd 2002-től készpénzként bevezetett euró folyamatos diadalmenetben van a tartalékvaluták közötti rangsorban (a dollár után a második). Kijelenthető, hogy egyre több jelzés mutat afelé: diadalmenetben lehet. Az olajelszámolások dollárdominanciája az OPEC-tagok együttes fellépése esetén érdemben sérülhet, míg a kínai jegybanki tartalékok átsúlyozása (inkább az abba újonnan érkező források befektetési szerkezetének módosítása) szintén az eurónak, illetve a japán jennek kedvezne.

Állítsátok meg az eurót!

Az elmúlt hónapokban főként francia és olasz tisztségviselők határozottan tiltakoztak a sokak számára meglepő mértékben erősödő euró láttán, amely visszafogja az exportszektor profitját, így a gazdasági növekedésre is hátrányos hatással lehet. Az Európai Központi Bankra főként francia részről erős nyomás nehezedik, hogy ne egy esetleges további kamatemelésben, inkább kamatcsökkentésben gondolkodjon. Utóbbi gyengítheti az eurót a dollárral szemben, amelynek rövid távú kamatelőnye csökkenőben van.

Ez a felfelé mutatkozó inflációs kockázatok sorozatos hangoztatása mellett az EKB hitelességének csorbulásához is vezethet. Így nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban találgatások indultak, hogy az Európai Központi Bank (esetleg az amerikai jegybank szerepét betöltő Feddel és a japán jegybankkal közösen) devizapiaci intervenciót hajthat végre az erős euró visszafogása érdekében. A probléma az, hogy a történelmi tapasztalatok szerint a jegybanki devizapiaci intervenciók inkább csak nagyon rövid időtávon és korlátozottan voltak sikeresek. (Már nem képesek az óriási mértékű pénzáramlásokat tartósan és jelentősen befolyásolni a jegybankok sem.)

A tegnap kiadott devizapiaci felmérés arra is kitért, hogy milyen valószínűséget adnak a piaci szereplők annak: az EKB egyedül vagy amerikai és japán társával együtt vajon végrehajt-e devizapiaci intervenciót az euró elképesztő erejének fékezése, illetve közvetve a dollár megmentése érdekében. A piac közel 20 százalékos esélyt ad erre az elkövetkező egy évre, amely lépés ha bekövetkezne, 2000 óta (leszámítva a japán jegybank 2003-as és 2004-es húzásait) az első ilyen jellegű lenne. Akkor az igen erős dollár (azaz a gyenge euró) miatt fogtak össze a világ legnagyobb jegybankjai (0,8250 körüli árfolyamnál). Azóta az amerikai fizetőeszköz csaknem 80 százalékot gyengült az euróval szemben.