Tíz százalék a világgazdasági válság esélye

A piac hajlamos elfeledkezni arról, hogy az amerikai háztartások vagyona és fõleg a lakóingatlanok összértéke többszörösen meghaladja a lakossági szektorban kint lévõ jelzáloghitel-tömeg értékét, áll a Moody's Investors Service nemzetközi hitelminõsítõ hétvégi londoni elemzésében. Ugyanakkor az Economist Intelligence Unit (EIU) londoni gazdaságelemzõ ház átfogó helyzetértékelése éppen az amerikai ingatlanbuborék óriási felduzzadását tartja a jelenlegi hitelválság központi elemének, és az általa felvázolt lehetséges forgatókönyvek közül nem hiányzik a globális pénzügyi összeomlásé sem.

Van fedezet vagy nincs?

A Moody's által rendszeresen összeállított amerikai és európai hitelfolyamat-elemzések hétvégi kiadása szerint a "mostani pánik közepette" a piaci szereplõk rendre átsiklanak azon tény felett, hogy az amerikai háztartások összesített nettó vagyona 2007 elsõ negyedében 56 200 milliárd dollár volt, több mint a négyszerese a 12 900 milliárd dolláros lakossági adósságállománynak. A lakóingatlanok nemzetgazdasági szintû összértéke 20 800 milliárd dollár volt, több mint a kétszerese a kint lévõ 9800 milliárd dollárnyi lakossági jelzáloghitel-tömegnek, áll a Moody's elemzésében. A Bloomberg ügynökség szerint a törlesztési nehézségekkel küszködõ, nem elsõrendû amerikai jelzálogkölcsön-adósok száma 8,5 millió, az érintett kintlevõségek összege 1400 milliárd dollár.

Az EIU - a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegû gazdaságelemzõ és elõrejelzõ háza - által Londonban kiadott átfogó helyzetértékelés szerint azonban a jelenlegi, 20 ezer milliárd dollárt meghaladó összesített amerikai lakóingatlan-érték az elmúlt kilenc évben végbement 12 ezer milliárd dolláros piaci értéknövekedéssel alakult, ki, és az ilyen értékbuborékoknak "csaknem mindig sírás a vége".

Nagyon elrontották

Az EIU szerint a korábbi idõszakokban az ingatlanbuborékok kipukkadásának hatásai rendre a hitelezõk és hitelfelvevõk saját országának határain belül maradtak, nem így azonban ezúttal: a befektetõk az egész világon igyekeztek szeleteket kihasítani maguknak az amerikai ingatlanpiacból, amely a "világ legnagyobb gazdaságának leggyorsabban növekvõ szektorává vált". A befektetési bankok értékpapírosították és világszerte árulni kezdték a magas kockázatú - nem elsõrendû, "subprime" - amerikai jelzálogpiachoz kötõdõ adósságpiaci termékeket is, gyakran biztonságosabbnak tartott kötelezettségekkel "egybecsomagolva", és a befektetõk mindenhol "zabálták" ezeket a termékeket, áll az EIU elemzésében.

A ház szerint az elmúlt évek jelentõsen csökkenõ vagyonérték-volatilitása és az ehhez járuló árnövekedés, valamint a fejlett ipari országok alacsony kockázatú szuverén adóssága által ígért gyenge megtérülés mind vonzóbbá tette a kockázatos befektetési konstrukciókat, miközben a piac "félreárazta" a kockázatot. Az elemzés szerint most a legnagyobb piaci és világgazdasági kockázat - amely nemcsak a pénzpiacot, hanem a reálgazdaságot is fenyegeti - a kockázatos konstrukciók hirtelen átárazódása, amelyben minden elképzelhetõ befektetési termék - részvény, cég- és államadósság, nyersanyag, sõt, a mûalkotások is - új, alacsonyabb árszintre áll be.

Három lehetõség

Az EIU három fõ forgatókönyvet vázolt fel a várható fejleményekrõl. A "központinak" nevezett forgatókönyv, amelynek a ház 60 százalékos valószínûséget ad, a legkedvezõbb: eszerint a vezetõ jegybankok hathatós beavatkozásai közepette rendezett formában zajlik a befektetõi kockázatleépítés az adósságpiacokon, és a világgazdasági hatás enyhe marad.

A második, "fõ kockázati forgatókönyvnek" nevezett lehetséges eseménysor bekövetkezte esetén, amelynek az EIU szerint 30 százalék a valószínûsége, az Egyesült Államok gazdasága recesszióba süllyed, ami még nagyobb jelzálog-törlesztési nehézségekkel, vállalati csõdök sorával, és a bankhitelek reálgazdasági kihatású, szigorú "adagolásának" bevezetésével járna.

A harmadik, legrosszabb forgatókönyv, amelynek az EIU 10 százalékos bekövetkezési valószínûséget ad, globális rendszerszintû pénzügyi válságot vázol fel, bankcsõdökkel, piaci árzuhanásokkal és széles körre kiterjedõ fizetésképtelenséggel.

Az EIU szerint a pénzügypolitikának kulcsszerepe lesz annak meghatározásában, hogy melyik forgatókönyv valósul meg. Sokan azt szeretnék, ha a jegybankok agresszív mértékben és gyorsan csökkentenék kamataikat. A központi bankok azonban nehéz választás elõtt állnak: nyilván nem akarnak olyan színben feltûnni, hogy "a morális hazardírozást" bátorítják a kockázatos tétekre fogadó befektetõk és spekulánsok kisegítésével, áll az elemzésben.

Kamatvágás, majd emelés

Az EIU mindazonáltal nem zárja ki az agresszív kamatcsökkentést a vezetõ jegybankok részérõl. A ház az általa felvázolt második, "fõ kockázati" forgatókönyv alapján azzal számol, hogy az amerikai Federal Reserve 2008 végéig a jelenlegi 5,25 százalékról 3,75 százalékra csökkenti irányadó napi célkamatát. E forgatókönyv szerint az euróövezeti jegybank is 0,75 százalékponttal 3,25 százalékra csökkenti a kéthetes repotendereken alkalmazott kamatminimumát, majd 2009-ben, ahogy a fellendülés ismét erõsebbé válik, 4 százalékra emeli vissza.

Az EIU a központi - vagyis a legenyhébb, 60 százalékos valószínûségûnek jósolt - forgatókönyv alapján a világgazdaságban az idén 5,1, jövõre 4,8, 2009-ben 4,5 százalékos reálnövekedést vár vásárlóerõ-paritáson számítva. Az Egyesült Államokra ugyanezen forgatókönyv rendre 1,9, 2,3 illetve 2,7 százalékos GDP-növekedéssel számol. A 30 százalékosra tett "fõ kockázati forgatókönyv" alapján - amely 2008-ban két negyedévre amerikai recessziót valószínûsít - azonban a világgazdaság összkibocsátása az idén 4,8, jövõre 3,7, 2009-ben 3,9, az amerikai gazdaságé ugyanebben a három évben 1,5, 0,2, illetve 1,8 százalékkal nõhet.

Olcsón megúszhatjuk

Közép- és Kelet-Európára ugyanakkor az EIU szerint - a legenyhébb, központi forgatókönyv alapján - a hitelválság csak "marginális" hatással lesz. A cég a térségben egyébként is lassulással számol, de magas szintrõl: az idei évre átlagosan 6,7 százalékos, jövõre 5,8 százalékos, 2009-ben 5,3 százalékos gazdaségi növekedést valószínûsít. A 30 százalékos valószínûségû "fõ kockázati forgatókönyv" megvalósulása azonban ezekbõl az ütemekbõl 1,5-2,0 százalékpontot is lefaraghat, áll az EIU londoni elemzésében. A cég Magyarország külsõ finanszírozási helyzetét látja a legkedvezõbbnek a nagy folyó hiányokat görgetõ térségi országok közül: az elõrejelzéshez mellékelt grafikon szerint az idén a balti államokban és Bulgáriában 15-20, Romániában 10 százalék feletti, Magyarországon ugyanakkor 5 százalékos GDP-arányos folyómérleg-hiány várható.

Magyarország mégis ráfaraghat

A Merrill Lynch globális befektetési csoport londoni részlege által kiadott hétvégi európai feltörekvõ piaci helyzetjelentés szerint ugyanakkor a térségben Magyarország lenne a legsebezhetõbb egy esetleges pénzpiaci sokktól, tekintve még mindig "viszonylag magas" ikerdeficitjét. A közszféra hiteligénye továbbra is magas, annak ellenére is, hogy a Merrill Lynch becslése szerint az államháztartási hiány az idén mintegy 3 százalékponttal a GDP-érték 6,1 százalékára csökken, a magánszektor hitelpiaci kondíciói pedig számottevõen szigorodhatnak a globális likviditási sokk, valamint a vállalatok teljesítményét és hitelképességi megítélését kedvezõtlenül befolyásoló hazai gazdasági lassulás miatt, áll az elemzésben. A ház megjegyzi, hogy a négy legnagyobb térségi piac valutái közül a forint vesztette a legtöbbet az amerikai jelzálogválságból kiindult globális likviditási sokk miatt.

Közép-Európa egészének reálgazdaságára azonban a Merrill Lynch szerint várhatóan jórészt "elhanyagolható", pénzügyi szektorára "enyhén negatív" hatással lesz a piaci átrendezõdés, tekintve, hogy a négyek amerikai exportjának súlya is elhanyagolható a térség teljes kivitelén belül. Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Csehország teljes exportjának kevesebb mint a 3 százaléka megy az amerikai piacra, 80 százalékát ugyanakkor az EU veszi fel, áll az elemzésben.