Nyomozás a nagy izlandi válság után

Reykjavík nyugodt, békés életét élte a hétvégén is, az izlandiak nem idegeskedtek, nem kapkodtak, a főutca nyüzsgött, az egymást érő kávézók tele voltak. Estére a kocsmák is megteltek, és számolatlanul itták a „local heroe”-t, a vikingek ánizsos, köményes, eléggé erős italát. Zenészek jártak asztaltól asztalig, és a Hungary hallatára már mondták is: jó napot! A hafnarfjörðuri Viking kocsma nagyon ismert és nagyon drága, de péntek és szombat este nem jut asztalhoz a későn jövő.

Reykjavík – jelentése füstös öböl – levegője most is tiszta, a havas hegycsúcsok felől most is erős szél fúj. Minden pontosan úgy van, ahogyan az útikönyvek leírják, Izlandon semmi sem szokott változni.

„Ha egy országban bajban van, csak nem isznak ennyit az emberek” – mondja Kálomista Gábor producer, aki kedvenc csapatát, a veszprémi kézilabdásokat kísérte el a szigetre.

Két napon át nyomoztam, milyen válságtünetek lehetnek Európa legritkábban lakott országában, de csak nem sikerült rájuk találnom. Legalábbis, nehezen.

A három nagy bank állami tulajdonba került, mert indokolatlanul nagy kötelezettségeket vállaltak. A tőzsde 66 százalékot zuhant egy nap alatt. Az elindulás előtt a kollégák csupa jóindulatból mondták: szendvicset vigyek magammal, hátha nem lesz. Nyilván minden azt sugallta, olcsó lesz a devizaválsággal is küzdő az ország, de az az igazság, hogy egy magyar turistának csak olcsóbb.

Bár a hírek szerint megrohanták a szupermarketeket, a boltok tele vannak gusztusos olasz felvágottakkal, sonkákkal, tésztákkal. A vásárlók azonban szemlátomást kevesen vannak.

Azért van a politika, hogy megoldja

A pénztáros, Sigmur megérzésemet megerősítette, de szerinte a politika azért van, hogy helyre tegye a dolgokat, ő a saját bőrén csak annyit fog érezni, hogy vissza kell vegyen a kiadásaiból.

„A jóléti kiadások visszaesnek majd, lehet, hogy a diákoknak fizetniük kell a tömegközlekedésért, lehet, hogy nem épül annyi út, mint eddig. Annyi biztos, melegvíz mindenféleképpen lesz” – mondta mosolyogva.

Az izlandi víz természetesen, geotermikusan meleg, ettől aztán záptojásszagú, kénes. Fűtésre is használják, és lehet bármekkora fagy – ezen a hétvégén már befagytak a pocsolyák –, nem fognak fázni. A zuhanynál csak a hidegvizet kell állítani.

Sigmur szerint a válság hatással lesz a sportra, úgy hírlik, ennek a szigeten kézilabdázó magyarok lesznek az áldozatai. Ők otthon nem neves, inkább második vonalbeli játékosok voltak, itt négyórás munkájuk mellett járnak edzésre.

Ha beragad a pénz

Ujszigeti Katalin tornaedzőt már sokkal komolyabban érintette a recesszió. Ő három éve van a szigeten, és megtakarított pénzéhez pillanatnyilag nem nyúlhat, befagyasztotta az egyik államosított bank. Valutához is csak az juthat, akinek érvényes repülőjegye van. De ő sincs kétségbe esve.

„Haza semmiképp sem vágyom, mert otthon nyolcvan- vagy kilencvenezres fizetésért reggeltől estig melózni kell, ha egyáltalán kapunk állást. Itt ezer gyerekkel foglalkoznunk Európa egyik legszebb és legmodernebb létesítményében. Igaz, másként, mint otthon, mert itt azt hiszik a szülők, hogy az izomláz betegség, és már nem hozzák másnap a gyereküket. Ugyanígy, ha az egyikük tenyerén felszakad a bőr, nem jön másnap. De azért jól megfizetnek.”

Az edzőnő egy konkrét példával is szolgál a válság hatásaira.

Az egyik ötgyerekes családanya arról panaszkodott neki, hogy idén télen sajnos nem tudnak elmenni a Kanári-szigetekre egy hónapra december tizedikétől, vagyis a legdrágább időszakban. Érthető, hogy menekültek az izlandi sötétség elől, mert akkoriban jó esetben három órára süt ki a Nap.

Ujszigeti elmondta még, hogy nem lett brutális drágaság, átlagosan harminc-negyven koronával emelkedett a fontos élelmiszerek ára. Aggasztóbb, hogy három éve még egy korona három forintot ért, most kettőt sem (1,8-del célszerű szorozni). Nagyon mozog az euró árfolyama is, Sigmur pénztáros elsőre nem is tudta megmondani, hogy ezer korona hét vagy nyolc eurót ér.

Izlandon egy átlagos tanári fizetés 280 ezer korona körül mozog. Abból eddig nagyon kényelemesen meg lehetett élni.

Elbocsátásokra nem számítanak, és abban bíznak, hogy a visszaesés nem tart sokáig. A benzin ára mindenesetre a világpiaci viszonyoknak megfelelően esik, a hét elején még 200 korona volt, vasárnapra 160. Volt, hogy délelőttről délutánra tíz koronával lett olcsóbb. A félliteres kóla 133, fél literes víz 125 korona.

Egy magyarnak ezekkel az árakkal elviselhetőbb a sziget, a fürdőzés a világhírű kék lagúnánál, amiért különben egy vagyont kell kifizetni. A busz és a belépő 4400 korona, nem mindegy, 3-al vagy 1,8-al kell szoroznunk.

Ujszigeti lánya, Évi edzői végzettség nélkül, három órában foglalkozik gyerekekkel. „Nem kértek tőlem semmit, amikor látták, mire vagyok képes, azt mondták, szükség van rám.” Emellett tanul, egyetemista. 140 ezer koronát kap.

„Csak hüledeztem, amikor láttam az otthoni híreket, mekkora válságban vagyunk. Én annyit éreztem meg eddig belőle az általános, kis mértékű dráguláson kívül, hogy az albérlet hirtelen tízezer koronával drágább lett. De szerencsére ezen hárman osztozunk” – mondta a 21 éves lány.

Nevető taxisok

A taxisok csak nevettek, amikor a válságról kérdeztem őket. Egyikük nem is tudott elvinni, mert ügyfelére várt, aki bement fürödni és szaunázni az egyik uszodába. Mutatta az órát, már 21 ezer koronánál tartott. „Nekem mindegy, az ő ideje. Látja, az idő pénz, de nem lehet akkora visszaesés, hogy egyik napról a másikra változzon az élet.”

A taxi amúgy nem olcsó, sőt. Húsz kilométer körülbelül 6-7 ezer koronába kerül.

A reptéren, már hazafelé jövet, az egyik árus nagyon helyeselte, hogy Björk-cd-t viszek, abból is az elsőt, amelyiken még tizenhat évesen énekel. Természetesen vele is elkerülhetetlen volt, hogy a válságról beszéljünk . „Csak nem te is katasztrófaturista vagy? Csalódtál, mi? Elég sokan csalódnak. Mi nem vagyunk, és nem leszünk bajban. Vannak nálunk sokkal nagyobb bajban” – mondta büszke öntudattal Ólafur.

Abba már nem mentünk bele, hogy a kézilabda miatt voltam itt, mert abból sem jöhetek jól ki, hiszen kikapott az MKB-Veszprém a Haukartól.