Aliz
6 °C
14 °C

Hogy működik az államkapitalizmus?

2007.05.11. 07:58
Dollármilliárdokat dob ki feleslegesen a Kínai állam presztízsberuházásokra, miközben százmillióknak a napi megélhetés is gondot okoz. A statisztikák csalnak, a vállalati szférában az állam dominál, mely nem a profitot, hanem a szociális feszültségek tompítását tartja a gazdaság legfőbb feladatának, szinte minden kimutatást meghamisítanak. A szárnyaló tőzsdén biztosan lesz krach, de jöhet előbb ökológiai katasztrófa is.

Egy chipeket gyártó cég kínai egységének bővítéséről döntött. A tervezett beruházásért azonnal verseny indult a tartományok között, de nem az Európában is megszokott módon: nem pusztán kedvezményt vagy új utat ígértek, két tartományban is állami pénzből konkrétan felépítették a gyárat. A "befektető", akinek így voltaképpen egy fillérjébe sem került a kapacitásbővítés, így választhatott a két, egyenként másfél milliárd dolláros költséggel felhúzott gyár közül, a másik természetesen feleslegesen épült és üresen áll – a szinte hihetetlen történettel a Concorde értékpapírcég ázsiai tanulmányútról hazatért vezetői szolgáltak, akik úgy érezték, muszáj saját szemükkel is megnézniük, hogyan is működik a világgazdaság utóbbi években meghatározóvá vált, 10 százalék feletti növekedést produkáló gazdasága.

Mennyi is annnyi?

És akkor máris két pontosítás: nem néhány éve, hanem több évtizede növekszik bődületes ütemben a kínai gazdaság, csak a világ az utóbbi években elért szintek után kapta fel a fejét. És nem is tíz százalékkal növekszik, a statisztikák ugyanis - mint később látjuk, minden területen - csalnak. Ez esetben ugyan alálőnek, szinte minden nemzetközi kimutatás szerint valamivel a közölt 10 százalék feletti mértéket is meghaladhatja néhány százalékkal a bővülés - mondta Samu János, a Concorde makroelemzője. Ugyanakkor részben éppen a fent említett példában is szereplőhöz hasonló patyomkin gyárak miatt a növekedési ütem a későbbiekben potenciálja alatt teljesíthet.

Nem érdekli őket a profit

Nem ez az egyetlen gond a távlati növekedéssel: a kínai beruházások több mint felét az állam, állami vállalatok valósítják meg. Ezek hatékonysága messze elmarad a piaci, magánkézben levő cégekétől, akkor is, ha működnek: az állami vállalatok fő célja ugyanis nem a profit, hanem az állami politikai irányvonal, a hatalmi elit fenntartása. Ezt pedig a minél gyorsabb, akár látszólagos, vagy irracionális növekedés, és a foglalkoztatás növelése, a munkahelyteremtés szolgálja: a másfél milliárdos kínai lakosságból ugyanis mintegy egy milliárd ember még mindig vidéken, minimális munkalehetőséggel körülvéve, mindennapos megélhetési gondokkal küzdve él.

Egyre többen igyekeznek így - ha egyáltalán lehetőség adódik - a városokban és azok környékén fejlődő iparban elhelyezkedni, keresetük - egy cipőgyári munkás havi 100-120 dollárt, azaz 18-20 ezer forintot keres - jelentős részét pedig az otthon maradt családtagok támogatására fordítani.

Illetve félre tenni: a világot lenyűgöző gazdasági növekedésben a belső fogyasztás ugyanis szinte alig játszik szerepet, a GDP döntő részét az export és a beruházások adják. A kínaiak igyekeznek félretenni, még a többségre jellemző minimális fizetésekből is: kell ugyanis az oktatásra, az egészségügyre, a nyugdíjra - mondta Szabó László, a Concorde vezérigazgatója, hangsúlyozva, hogy az egyik utolsó szocialista államban mindez nincs ingyen. Vagyis papíron persze igen, de mégsem: az egészségügyben hálapénzt kell fizetni, a közoktatásban való részvételt a tankönyvek ára és egyéb járulékos költségek teszik drágává, nyugdíjrendszer pedig sokak számára tényleg nincs.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszer voltaképpen csak a városi, bejelentett munkával rendelkezőket fedi le. A kényszerű öngondoskodás azonban rájuk is jellemző: a kínaiak többsége egyszerűen nem hiszi el, hogy negyven százalékos nagyságrendű járulékaiból valaha is visszakap egy fillért, így magának is spórol, és csak a legszükségesebbre költ.

Negatív kamatok

A megtakarításaikat azonban - bár ezt már kevesebben tudják - szintén nem érezhetik biztonságban. Kínában hivatalosan 3 százalék az infláció, ennél minden, a Concorde-os vezérkar által felkereset elemző, üzleti szakember lényegesen magasabb rátát tart reálisnak.

Még a hivatalos inflációhoz képest is negatív reálkamatszint van, a bankok 1,5 százalékot fizetnek a náluk elhelyezett pénzekért. A döntően szintén állami kézben levő pénzintézeti szféra talán így próbálja reménytelenül kiegyensúlyozni a rossz hitelállományokat. Ennek horribilis mértéke részben az állam irányította gazdaságnak köszönhető, a jegybank jelzi, melyek a preferált, hitelezendő szektorok, így egy-egy hiteldöntésnél nem feltétlen mérvadó egy vállalkozás megtérülési mutatója. A rossz hitelek állománya még a hivatalos kínai adatok szerint is a GDP közel 37 százalékára rúg a bankrendszer egészét tekintve, de a nemzetközi szakértők szerint a 50 százalékot is meghaladhatja. Egy fejlett országban ugyanez az arány öt százalék környékén van - azaz, Kínában a pénzügyi szektor válsága fenyeget.

Tőzsdekrachnak jönnie kell

Nem egyedül: az a kérdés, hogy tőzsdekrach lesz előbb, vagy ökológiai katasztrófa, mondta Jaksity György, a Concorde elnöke, de szerinte mindkettő elkerülhetetlen. A környezetszennyezés a nagyvárosokban ugyanis olyan mértékű, hogy sokszor a legmagasabb pontokról, tiszta időben is csak néhány kilométeres a látótávolság, egyes iparterületeken pedig télen a szmogtól nem is látják a napot.

A világ legjobban teljesítő tőzsdéje volt az elmúlt évben a sanghaji, melynek indexe a tavalyi 1500 pontról az idén már 4000-es magasságba emelkedett. Egyik fűtőereje persze éppen újdonsága, illetve az, hogy a kizárólag kínaiak számára elérhető börze a lakosság számára egyben a 1,5 százalékos kamatszintet kínáló betétek szinte egyetlen alternatívája, és így ömlik a pénzt. A tőzsdei cégek 75 százaléka direkt vagy közvetett módon állami tulajdonban van, és ahogy a makroadatokat, úgy a cégek mérlegét is előszeretettel hamisítják meg a vezetők. Kínai pénzügyi szakemberek a Concorde vezetőinek azt mondták, erős fenntartásokkal kell kezelni a mérlegadatokat.

A sanghaji tőzsdén jegyzett cégek egy részének részvényeit Hong-Kongban is lehet jegyezni, itt csak külföldiek kereskedhetnek velük: a sanghaji börze túlértékeltségét jelzi – emelte ki Jaksity György –, hogy egyazon cég részvényei jelentősen eltérő árfolyamon mozognak a két börzén.

Lassú reformok

Ha mindez így van, nem fenyeget totális összeomlás? - kérdeztük a Concorde-vezetőket. A rövid válasz: "nem, de veszélyek vannak". Az állami irányítás is felismerte a reformok szükségességét, mind az egészségügyi ellátásban, mind a nyugdíjrendszerben, és vannak törekvések ezek lassú elindítására. A kínai növekedés egyik tartaléka ugyanis éppen a belső fogyasztás élénkülése, az óriási piac vásárlóerejét azonban csak akkor lehet kihasználni, ha az emberek úgy érzik, biztonságosan költhetnek.

Ugyanakkor óriási tartalékokat halmozott fel az ország, hiszen a fejlett világ gyártója lett: a GDP-t tápláló export révén hatalmas valutatartalékai már a dollárt fenyegetik, mivel a nem konvertibilis jüant nem hagyják felértékelni. (Ha Kína hatalmas tartalékait egyszerre piacra dobná, a dollár árfolyama szakadéknak indulna). A Concorde vezetői eszmecseréik alapján úgy vélik: az ázsiai ország nem is fogja engedni évi 4-5 százaléknál nagyobb mértékben felértékelődni a piac által ennél jóval többre tartott jüant, ez pedig továbbra is nagy biztonságot jelent.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?