Veszélyben az olajellátás a háború miatt?

2008.08.13. 09:23
A katonai konfliktus kirobbanását követően megkérdőjeleződött, hogy Grúzia a továbbiakban is képes lesz-e arra, hogy a Kaszpi-tenger vidékéről származó olajat eljuttassa a világpiacok felé. Bár a háborús helyzet miatt nehezülhet a folyómérleg hiányának finanszírozása, gyengülhet a nemzeti valuta és mérséklődhet a hazai kereslet, a legnagyobb problémát az olajvezetékek megsérülése jelentheti, mivel a fekete aranyból naponta mintegy 1,2 millió hordónyi halad keresztül az országon.

Grúzia az európai és az ázsiai kontinens határán, a Fekete-tenger keleti partján helyezkedik el. Északon Oroszországgal, Keleten pedig a jelentős olajkészletekkel rendelkező Azerbajdzsánnal határos. Bár Grúziában mintegy húsz különböző etnikumot tartanak nyilván, 84 százalékban grúzok lakják. Két autonóm állama, Ajária és Abházia, illetve egy vitatott helyzetű területe van, ez utóbbi a zömében oszétok lakta Dél-Osszétia.

A jelenlegi grúz-orosz háború és a korábbi - eredetileg etnikai jellegű - grúz-dél-osszét konfliktus kirobbanásában igen fontos szerepet játszik, hogy Dél-Osszétia számos szempontból az ország legjelentősebb területei közé tartozik. Az Oroszországba vezető négy hegyvidéki határátkelőhely közül kettő található itt, számos főútvonal szeli át, és nem utolsó sorban két igen fontos olajvezeték is erre halad.

A grúz energiaforrások szűkössége ellenére ugyanis az ország kulcsszerepet játszik a nemzetközi energiapolitikában. A BTC (Baku-Tbilisi-Ceyha) és a dél-kaukázusi (Baku-Supsa) olajvezeték ráadásul éppen Grúzia dél-oszét területéhez közel halad. Grúzián keresztül naponta mintegy 1,2 millió hordónyi olajat szállítanak, ami a globális készletek 1,4 százalékát jelenti. Amennyiben a harcok során a vezetékek jelentősen megsérülnének – az elmúlt öt napban az orosz harci repülők több alkalommal is a BTC vezeték közelében bombáztak –, az sem lenne meglepő, ha az olajpiacon egy sokkhullám bontakozna ki.

Különösen azért, mert az orosz-grúz harcok kirobbanását megelőzően Törökországban a kurdok felrobbantották a vezeték egy szakaszát, így a szállítás jelenleg is szünetel (és a BP emiatt az azeri kitermelés visszafogására kényszerült). A közel 1800 km hosszú BTC vezetéken naponta 800 ezer hordónyi olajat juttatnak el az azerbajdzsáni olajmezőkről Grúzián keresztül a törökországi Ceyhan kikötőjébe.

A BTC azért is stratégiai fontosságú, hiszen a korábbi szovjet területek első olyan vezetéke, ami nem érinti Oroszországot. Építését több olajipari óriásvállalat (többek között BP, Chevron, State Oil Company of Azerbaijan) bevonásával 2002-ben kezdték, majd 2005 májusában helyezték üzembe. A projektet az Amerikai Egyesült Államok is támogatta, George W. Bush 2005-ös nyilatkozata szerint ugyanis a vezeték a globális energiabiztonság javítását segíti. A tervek szerint 2009-ben a jelenlegi 800-850 ezer hordóról 1,2 millió, majd a későbbiekben 1,6 millió hordóra emelik majd a vezeték kapacitását.

A BTC-n kívül a dél-kaukázusi vezetéken az azeri Baku a grúziai Supsa között naponta mintegy 150 ezer hordónyi olajat szállítanak, további 200 ezer hordónyit pedig vonattal visznek Bakuból Batumiba (Suspahoz hasonlóan kikötőváros a Fekete tenger partján). Mind a vezeték mind a vonat útvonala igen közel esik a háborúban álló Dél-Osszétiához.

A háború kitörését követően az azeriak egy másik vezetéken szállítottak nagyobb mennyiségű olajat a Fekete-tenger partján található orosz kikötővárosba. Ez a vezeték elkerüli Oroszországot, de mindössze napi 100 ezer hordónyi olaj továbbítására alkalmas, így a Grúzián keresztül vezető utakat nem tudná helyettesíteni - fokozva a grúz útvonalak megbízhatóságával kapcsolatos aggodalmakat.