Csúnya meglepetés a Gangesz partján
Betegségek régen és ma
Rettegett, tömeggyilkos betegségek tűntek el Európából, úgy hogy szinte írmagjuk sem maradt. Mi lett velük, hová tűntek? Vigyázat! Azért itt ólálkodnak körülöttünk, csak nem rúgnak már labdába. Utánuk eredünk, felkutatjuk őket: a fekete himlőt és kolerát, a szamárköhögést és a tbc-t.
Manapság 600 millió ember utazik évente, főleg a tehetősebbje az északi féltekéről a délire, az egzotikumok, az állandó meleg és napsütötte tengerpart világába. Azzal viszont túl kevesen számolnak, hogy az ilyen helyeken a nyugati turista olyan betegségekkel is találkozhat, amelyek például Európában ismeretlenek vagy már régen eltűntek, visszaszorultak. Ilyen betegség lehet a tifusz, a kolera, a lepra, a sárgaláz, a gennyes agyhártyagyulladás, vagy a hepatitis, hogy a maláriáról már ne is beszéljünk, ami a legelterjedtebb kór a trópusi vidékeken.
Hazatérve furcsa tünetek mutatkozhatnak, amelyek felismerése komoly fejtörést okozhat az itthoni orvosoknak. Nagy baj azért nincs, nem állíthatjuk, hogy a globalizáció elhozta a trópusi betegségeket Európába, de a globális felmelegedéssel együtt a kockázatok mégiscsak növekedtek. A több meleg és magasabb páratartalom például kedvez az Anopheleseknek, a maláriát is terjesztő szúnyogok elszaporodásának. 2007-ben jegyezték fel Európában az első olyan esetet, amikor egy trópusi betegség valódi „minijárványt” okozott a kontinensen. Egy olasz utazó hozta be a vírust, és minden bizonnyal egy szúnyogcsípésnek köszönhetően terjesztette el hazájában, ahol körülbelül 250 ember betegedett meg a kimondhatatlan nevű, és nálunk ismeretlen chikungunya-láztól.
Tévedés azt gondolni, hogy a maláriát terjesztő szúnyog nálunk nem élne meg. Egészen az ötvenes évek derekáig nálunk is előfordultak maláriajárványok. Ám ekkor lecsapolták a még meglévő mocsarakat, és rovarméreggel úgy megszórták az országot, hogy a hatvanas évekre jóformán kiveszett Magyarországról az Anopheles szúnyog és vele a malária.
Egzotikus, és kevésbé egzotikus nyavalyák
Tény, hogy a legtöbb embernek rögtön a malária ugrik be a trópusi betegségek hallatán. A malária évente fél milliárd embert betegít meg a Földön, közülük több mint 2 millióan – sajnos, főként gyerekek – a betegség áldozatává is válnak. Persze, sokat javult a helyzet a nyugati orvoslás bevezetésével a malária sújtotta, főként a szubszaharai régióba eső területeken. Hozzá kell azonban tenni ehhez, a vírus közben változott, rezisztenssé vált a gyógyszerekkel szemben. Az afrikaiaknak az evolúció sietett a segítségére. Azokon a területeken, ahol a malária járványos méreteket öltött, jelentősen megszaporodott a sarlósejtes vérszegénység. Ez ugyan önmagában is súlyos betegség lehet, viszont megvéd a maláriától. A sarlósejtes hemoglobint tartalmazó sejtek ugyanis hamarabb elpusztulnak, mint hogy a malária kórokozójának utódai elhagyhatnák azt és továbbterjedhetnének a szervezetben. A sarlósejtes vérszegénység a mai napig gyakoribb az Egyesült Államokban a fekete népesség körében, mint a fehérek között, mindazonáltal csökkenő tendenciát mutat, ami minden bizonnyal annak a következménye, hogy ott nem áll fenn a malária veszélye.
A 70-es, 80-as években igazi pánikot keltett a világban az Ebola. Ezen nincs is mit csodálkozni, a betegség ugyanis rendkívül gyorsan, körülbelül 2 hét alatt végez áldozatával, a mortalitási ráta ráadásul az Ebola-vírus egyes törzseinél eléri a 90 százalékot. A közvéleményt külön sokkolta, és persze a hollywoodi filmesek fantáziáját is beindította, hogy a betegek borzalmas, horrorisztikus körülmények közepette, koromfekete vért hányva távoznak az élők sorából. Ezek után az sem lehet véletlen, hogy az oroszok 1988-ban kifejlesztették az Ebola-vírus turbózott változatát biológiai fegyverként. Az egyetlen szerencsénk ezzel a vírussal, hogy nem sokáig marad meg az emberben, túl gyorsan végez vele, ezért nem képes egy adott, szűk földrajzi területről kitörni. A tudósok máig keresik a vírus valódi gazdaállatát. A legsúlyosabb pusztítást Zaire-ben végezte – innen, az Ebola-folyó környékéről származik a betegség, amelyet 1976-ban jegyeztek fel először – , de az egyik változata felbukkant Texasban és az olaszországi Siena-ban is.
Az európai turistára azonban ennél jóval prózaibb tüneteket produkáló betegségek jelentenek igazi veszélyt, mint amilyen például a hepatitis és a gennyes agyhártyagyulladás. A hepatitis B vírusát 2 milliárd (!) ember hordozza a Földön. Ez májrákot vagy májzsugort okoz. Míg a hepatitis B főként szexuális úton, a testnedvekkel terjed, a hepatitis A-t megkaphatjuk a csapvízből, az ételből, például az all-inclusive szolgáltatásokkal tetemes mennyiségben együtt járó koktélok jégkockáit szopogatva is. Jó hír, hogy mind a hepatitis A és B ellen már létezik védőoltás, amely egész életünkre, vagy több évtizedre szóló védelmet nyújtanak. A gennyes agyhártyagyulladás védőoltását viszont ötévente meg kell ismételnie annak, aki egy kenyai szafarira vágyik. A betegséget terjesztő baktérium elsősorban itt, valamint Tanzániában és Etiópiában okoz rendszeresen járványokat általában a száraz évszakban. Rendkívül könnyen, cseppfertőzéssel terjed.
Halálos csók
A globalizáció nemcsak amiatt hordoz veszélyeket, hogy így a betegségek könnyebben elterjedhetnek. Egy adott területről származó ember hordozhat olyan vírusokat és baktériumokat, amelyek benne csak enyhe lefolyású betegséget idéznek elő, máshonnan származó embertársának viszont súlyos, akár halálos megbetegedést okoznak. A különböző földrészeken ugyanis eltérő betegségek, és az évezredes evolúció következtében eltérő immunválaszok alakultak ki. Amint egy más kontinensről származó növényfaj új környezetében, természetes kártevői hiányában gyorsan elburjánzik, úgy egy Európában ártalmatlannak számító betegség Amerikában vagy Afrikában gyilkos kórrá válhat. Arról már sokan hallottak, hogy az európai himlő Dél-Amerika indiánjainak millióit pusztította el a középkorban. Azt már kevesebben tudják, hogy az Európában vagy Amerikában gyakran tünetmentes, vagy nagyon enyhe lefolyású csókbetegség kórokozója, az Epstein-Barr vírus Afrikában Burkitt-limfómát okoz. Ez viszont kezelés nélkül egy gyorsan előrehaladó, halálos betegség. A betegség gyorsan véget is vethetne egy fehér és egy fekete fiatal bimbózó szerelmének, hiszen tipikusan csókkal terjed (meg vízipipázással). A sors azonban úgy látszik megkegyelmez a szerelmeseknek: a feketéknek 30-szor kisebb az esélyük arra, hogy megfertőződjenek a csókbetegségtől, mint a fehéreknek.
Egzotikus kalandra vágyik? Oltassa be magát!
Mielőtt az európai turista szent áhítattal megmártózna a Gangesz vizében, nem árt ha tudja, hogy a szádhuk, India szent emberei néhány éve úgy döntöttek, hogy addig nem fürödnek a folyóban, amíg a hatóságok nem gondoskodnak annak megtisztításáról – őket is undorral töltötte el ugyanis a mocsok és a vízben úszkáló szeméthegyek. A szádhuk a világ legnagyobb vallási ünnepe, a „királyi fürdő” (Kumba Méla) bojkottjával, sőt tömeges öngyilkossággal fenyegetőztek, hogy ha nem történik valami az ügyben.
A magyarok könnyelműségére viszont jellemző, hogy – egy friss tanulmány szerint – az egzotikus országokba készülőknek mindössze 2 százaléka oltatja be magát, és 10 százalékuk meg is betegszik az utazása alatt. Idén már kilenc maláriaesetet jegyeztek fel Magyarországon, amivel az utazók nem is feltétlenül a legegzotikusabb helyeken fertőződhettek meg, hiszen ebben az évben már Görögország egyes részein is előfordult kisebb maláriajárvány. A leggyakoribb veszélyforrás mégsem ez a betegség, hanem a hepatitis, ami szinte az összes trópusi országban elterjedt.
A közvetlen, szemmel is jól látható szennyezést a Gangeszből azóta elterelték, ám aki az indiaiakkal együtt szeretne megtisztulni a szent folyó zavaros vízében, vagy pálmafás tengerparton szeretne Sex on the beach koktélt szürcsölni valahol Afrikában vagy Ázsiában, mindenképpen oltassa be magát! Ezt legalább hat héttel az utazást megelőzően meg kell tenni, hogy a védettség kialakulhasson.
További információt és a nemzetközi oltóhelyek listáját megtalálja a www.oltopont.hu oldalon.
Sorozatunk előző cikkei:
Oltásokkal a halálos járványok ellen
Baktériumok védekezésbe szorulva
A cikk a Sanofi közreműködésével készült.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
