Mit tudhat egy 400 ezres összecsukható bicikli?

– De menő, jó egy ilyen?
– Aha.
– És mennyibe kerül?
– 400 ezer.
– MENNYI?????

Naponta ötször zajlott le ez a párbeszéd a múlt héten a szerkesztőségben egy összecsukott bicikli felett. Régóta kíváncsi voltam, milyen érzés Bromptonnal járni, ezért kölcsönkértem egyet. A márkáról a legtöbben annyit tudnak, hogy ez az angol cég összecsukható kerékpárokat kínál igen borsos áron. Azt már kevesebben tudják, hogy a biciklik nem egy távol-keleti futószalagon készülnek, mint a bringák 99 százaléka, hanem Angliában szerelik össze őket. Kézzel forrasztják a vázat , így jóval tartósabbak lesznek. A gépeket teljesen egyedi konfigurálás után kezdik el gyártani: a vevő megadhatja a váz és az villák színét, négyféle kormány közül választhat, variálhatja a nyerget, lámpát, és eldöntheti, hány sebességes gépet (1-2-3-6) és milyen áttételeket szeretne.

Én egy háromsebességeset kértem, azt gyanítva, hogy lefedi a városi bringázás legtöbb aspektusát. Mivel én viszonylag egysíkú bringahasználó vagyok, megkértem a Kelenföldről ingázó Janit és a Gazdagrét fölötti Rupp-hegyről betekerő Danit, próbálják ki ők is: le tud-e váltani egy rendes méretű bringát egy összecsukható Brompton. Ha csak eddig olvasná a cikket: az esetek többségében igen. És most lássuk a részleteket!

A Brompton nagyon gyorsan és nagyon kicsire összecsukható (58x56x27cm), kis mérete akkor tűnik fel igazán, ha felszállunk vele a HÉV-re vagy a villamosra. Amikor a szerkesztőségben megemelték a kollégák, mindenki nagyon nehéznek találta, én pedig magyarázkodhattam, hogy 12 kilós súllyal egy rendes biciklinek sem kéne szégyenkeznie, hiszen egy átlag trekking gép 13-15 kiló, és egy lecsupaszított egysebességes öreg országútit is nehéz 11 kiló alá tornázni. Aztán rájöttem, hogy összecsukva annyira apró a bringa, hogy a mérete miatt mindenki csak 4-5 kilósnak gondolja. 

 

Bár tervben volt, hogy letesztelem a bringát a HÉV-en meg a villamoson is, erre végül akkor került sor, amikor valamelyik nap sötétedés utánig maradtam benn az Indexben, a bringalámpáim pedig a másik dzsekimben maradtak. Normál esetben ilyenkor bent hagyom a biciklit, másnap meg jöhetek bosszankodva tömegközlekedéssel. De nem akkor, ha nálam a Brompton! A járdán elcsorogtam a HÉV-ig, onnan áthúztam a bringát a 4-6-osra, és már otthon is voltam. Ez a kompatibilitás elég nagy előny egy teljes méretű biciklihez képest. És most lássuk részletesebben, melyikünk mit tapasztalt:

Városi lötyögés – Feri

Amikor elhoztam a Bromptont, figyelmeztettek, hogy a kis kerék miatt elsőre furcsa lesz a kormányzás. Persze, mondtam, majd két sarok múlva balra kanyarodásnál kitettem a kezem, és majdnem el is estem, annyira kacsázni kezdett a kormány. Ez a bizonytalanság aztán estére már teljesen eltűnt, hamar hozzászoktam a bringa kezeléséhez. Egy ideje egy egysebességes, kontrás VanMoof monstrummal járok, amiről a Bubit leszámítva áldás átülni bármire. Ezért a Brompton nekem azonnal könnyűnek, gyorsnak, jól fékezhetőnek és nagyon eltalált sebességtartományúnak tűnt.

A 16-os kerék kicsi, érezhetően kisebb még a Csepel kempingem 20-as kerekénél is, ezért menet közben úgy meredtem előre, kátyúkat keresve, mint Kolumbusz a Santa Maria orrában. A kis kerék ellenére meglehetősen komfortos élményt nyújtott a bringa, a nyereg mögötti kis lengéscsillapító sík terepen remek, pont annyit nyel el a rázkódásból, amennyit kell. A nyeregkínálat elég széles spektrumát kipróbáltam már, a két arasz széles, rugós nagypapanyeregtől a műanyag csontváznyeregig, de ez az egyszerű nyereg az egyik legjobban sikerültek közé tartozik. Nem géltöltésű, hanem szivacs, de nagyon jó minőségű, nagyon eltalált geometriájú. Direkt elmentem macskakövezni és térkövezni, de a bringa végig néma maradt.

A teleszkópos nyerget 120 centi magasságig is ki lehet húzni, így akkor is vidáman tekerhet valaki, ha két méternél nagyobbra nőtt. Ez nem tűnik világrengető dolognak, de volt már nálam olyan 200 ezer forintos áruházi összecsukhatós is, amit nem lehetett 180 centinél magasabb emberhez igazítani. Ha a kormánycsövet kinyitjuk, guriguris bőröndként tudjuk húzni a bringát, emiatt a bromptonosok hajlamosak leszokni a lakatról. De a bringát sok helyre csak nehézkesen lehet bevinni, egy plázában vagy a tömött illatszerboltban sem szívesen szambáznék vele a parfümök között. És ha nincs lakat, akkor viszont mindig vinni kell, nem lehet öt percre lekötni a sarkon, amíg felszaladok valamiért a negyedikre száz lépcsőfokot.

• Fék: teljesen meg vagyok elégedve, mondjuk kontrás bringa után bármilyen fék ajándék
• Váltó: a 3 sebesség nekem bőven elég, a váltó példás
• Komfort: a magamfajta nagy növésűek a hosszú kormánycsővel szerelt változatra menjenek rá
• Praktikusság: elképesztően pici, de vásárlás, mozizás, piacozás közben muszáj lekötni
• Kéne: ha nem a negyedikre kéne felvinnem gyalog

Munkahelyre ingázás – János

A kiskerekű bringáktól mindig tartottam, mert ha időnként rá is pattantam egyre, olyan helybenjárós érzésem volt, csak tekersz-tekersz, de nem haladsz, már gyerekkoromban is idegesített, hogy a kempinges haveromat mindig be kellett várnom. Szóval egy kicsit tartottam a Bromptontól, hogy kikészít, és másfél kilométer után az árokba hajítom. Ez persze nem lett volna okos ötlet, mert tíz kilométerre lakom az Indextől, tekerni meg mégiscsak jobb, mint gyalogolni.

Ehhez képest kellemes meglepetés volt a Brompton, bár nem lehet úgy rádőlni, mint egy országúti kormányára, tehát helyből nagyobb a légellenállás, mégis elég jó utazótempót lehet felvenni a bringával. Nagyobb erőlködés nélkül ki lehet belőle csikarni egy 22-24 km/h-s sebességet, városban pedig ez már egész tisztességes. Az országútival hozott átlagidőmtől csak 1-2 perccel maradtam el a bejárás közben.

Hallottam olyanról, aki edzőbringaként is használ Bromtpont, miközben durva emelkedőket is megmászik vele, de engem azért nem kapott el a vágy, hogy hosszabb távokat hajtsak vele, húsz perc után már picit kényelmetlen a félig egyenes testtartás.

Az országúti bringával szemben viszont nagy előnye az agyváltó, amivel álló helyzetben is lehet sebességet váltani, a jelzőlámpák utáni startok gördülékenyebbek a laza áttétellel.

Amikor ráültem, engem is figyelmeztetett Feri, hogy az első kerék majd táncolni fog alattam. Ez így is volt, de pár kilométer után meg lehetett szokni. Kicsit zavaró volt a hátsó teleszkóp, ha belendültem, és a legkeményebb áttételt tapostam, akkor az egész bringa kicsit hullámzott.

Kisebb emelkedőkön is teszteltem a bringát, a könnyű áttétellel vállalhatóak a felüljárók is, de az állva hajtás szinte lehetetlen, nincs meg a biztonságérzet a nyeregből kiállva, instabillá válik a kerékpár. Ezenkívül csak egy-két éles kanyarban éreztem gyengének a bringát, le-leért a sarkam az ívekben.

A Brompton egy régi acélvázas országútinál nem sokkal nehezebb, simán felsétáltam vele az első emeletre, vittem vonaton is, és autó csomagtartójába is bepattintottam, egy bőröndnyi helyet foglalt el nagyjából.

• Fék: tökéletes fékerő és könnyű kezelhetőség, két ujjal is simán behúzható a fékkar, lejtőn is hatékony volt a fék
• Váltó: fura volt, hogy felfelé csak akkor tudtam váltani, ha kihagytam a hajtásban, lefelé gördülékenyen ment a dolog tekerés közben is. A három fokozat városban elég lehet, de azért elég nagy az ugrás közöttük.
• Komfort: bringázgatni tökéletesen kényelmes
• Praktikusság: hosszabb távokat nem mennék vele, városi barangolásra tökéletes. Egy letámasztót és egy csomagtartót hiányolok az alapfelszerelésből, de ezek meg nyilván az összecsukhatóság ellen dolgoznak.
• Kéne: ha csak egyetlen biciklim lehetne, csak akkor választanám, ha napi szinten kéne vinnem autóban vagy tömegközlekedési eszközön

Hegyi menet – Dani

Igyekeztem megszabadulni az évek során rám rakódott országútis gőgtől, de azért egy kicsit mégis röhejesnek éreztem magam, amikor először kigördültem az utcára a Bromptonnal. Az első hajtás után azonban el is múlt az érzés. A bringát kellemes tekerni, és semennyivel sem lassabb, mint egy átlagos városi bicikli, ráadásul úgy néztek az utcán, mintha valami ritka sportautót vezettem volna. 

Az ülés nagyon el lett találva, a mérete és a puhasága is. Az üléspozíció ugyan nem egy holland városi, de egész urasan, szinte egyenes háttal lehet vele tekerni. A hátsó lengéscsillapítót rosszallva nézegettem, használat után viszont arra jutottam, hogy nagyon kellemes, így az ülés nem tükrözi rá egy az egyben az ember alfelére a budapesti aszfalt domborzatát. Persze ennek is meg van a hátránya, de erről később. Az összecsukható biciklik rákfenéjét a Bromptonnál sem tudták kiküszöbölni, egy ilyen apró kerekű, aránytalan vázú biciklinek egyszerűen zavarosabb a mozgása, mint egy normál méretűnek. Ez főleg nagyobb sebességnél, a kanyarokban érződik, ilyenkor finomabban kell bánni a kormánnyal.

Meglepetésemre alig tartott tovább hazaérnem a Bromptonnal, mint általában az országútival. A 10 km-es hazautat az Indexből Gazdagrétre 35 és 45 perc között szoktam teljesíteni, ugyanez a Bromptonnal 50 perc volt. Kifejezetten jól lehet vele haladni, és a három sebesség bőven elég Budapest nagy részére, itt viszont jön a nagy DE. A kisebb emelkedők, például hidak vagy a Margit körút simán teljesíthetőek, egy kicsit hosszabb emelkedőn azonban már nagyon hiányzik még pár sebesség, és a nagyobb kerék, illetve, hogy ki lehessen kapcsolni azt a fránya lengéscsillapítót, ami akkor is serényen nyeli az energiát, amikor nem kéne.

• Fék: pipec
• Váltó: szokni kell az agyváltót, de jól működik
• Komfort: príma
• Praktikusság: 4/5
• Kéne: Én rosszabbra számítottam egy kempingbiciklitől, és kellemes meglepetést okozott a Brompton. Ha sokat utaznék, nem hegyen laknék, és több pénzem lenne, biztos vennék egyet.

Összegzés

Kinek hasznos egy ilyen bicikli? A Brompton-felhasználók közül sokan ingáznak az agglomerációból, ők a csomagtartóba dobják be reggel, és veszik elő, hogy bemenjenek a belvárosba, miután letették az autót. Van olyan, aki sokat utazik a világban, és összecsukva fel tudja vinni a repülőgépre a Bromptont, a célállomáson pedig csak kihajtogatja, és megy is, míg egy rendes bringát csak külön díj ellenében tudna szállítani, és aztán a reptéren ott állhatna a 2x1 méteres műanyag bringaszállító dobozzal.

Hárman végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a Brompton jó cucc, a háromsebességes változat szinte mindenhová elég, az alkatrészek és az összeszerelés pedig példás. A modell 440 ezer forintos árát viszont mindannyian sokalljuk. Értjük, hogy miért ennyi az annyi, kézműves Lamborghinit, Bugattit meg Aston Martint is vesznek emberek, nem csak Skoda Fabiát, de mi maradunk a saját, ennél jóval olcsóbb (vagy speciálisabb, és jóval drágább) bringáinknál.

(A Bromptont a Kerékvár bringaboltból kaptuk kölcsön, köszönjük)