Kegyelemért ordító combizmok és virtuális játékélmény

A nyálkás, hűvös, ködös, sötét napokon a francnak sincs kedve kimenni bringázni, Mallorcára meg nem tud mindenki csak úgy elugrani, így pótlékként maradhat a szobabiciklizés a téli hónapokra. A görgőzés nem új dolog, de azért jóval izgalmasabb, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. A virtuális valóság hajcsársága és egy folyton váltakozó ellenállást biztosító lendkerék még a monotóniát is feledtetni tudja, derült ki számunkra a Kick-R-okosgörgő tesztjén.

Vagy huszonöt éve viszonylag sokat görgőztem, egy viharvert magnóból szólt a zene egy sportcsarnok kazánházában, hogy kevésbé legyen monoton a tekerés, de jobbára az általam generált zaj elnyomta azt. A menetszél hiánya miatti patakzó izzadtsággal, az egy helyben levés miatt unalommal kellett küzdeni.

A görgőzés tulajdonképpen szobabiciklizés, de nem a konditermekben vagy az 1980-as évektől elég nagy népszerűségnek örvendő ormótlan és formátlan eszközökre kell gondolni. A görgőzés versenybringával űzhető, két típusa terjedt el, az egyiknél egy fémkerethez rögzítik a vázat és az első villát, a hátsó kerék pedig egy fém csapágyat hajt meg, a másik fajtája pedig az, amikor az ember három forgó hengeren egyensúlyoz, mindenféle rögzítés nélkül.

Az ilyen edzéseket komfortosabbá lehet tenni, ha az ember közben mondjuk tévét néz, hogy jobban menjen az idő, vagy egy ventilátort is bevet a túlhevülés ellen. Szóval a régi görgők többnyire zajosak, padlóremegtetőek voltak, miközben szenvedve unatkozott rajtuk az ember.

Ma már persze jóval izgalmasabb is lehet a görgőzés, jó pár éve a piacon vannak azok az angolul turbo trainernek nevezett eszközök, amelyeket a számítógéppel és okostelefonnal is összeköthetünk, így a megfelelő programokat letöltve virtuális pályákat járhatunk be, miközben másokkal versenyzünk. Az ellenállás sem már csak a bringánk áttételén múlik, a meghajtott görgő egy elektromágnes segítségével kőkemény emelkedőket is tud szimulálni.

Elég sok cég forgalmaz már okosgörgőket, de itt is van három-négy nagyobb hal, akik nagyobb szeletet harapnak ki a piacból. Mi a Wahoo Kickrjével nyúztuk magunkat néhány napig. Már az is kisebb edzésfeladat, hogy a szerkezetet mozgassuk, több mint húsz kilót nyom a görgő lelke, a hátsó tengelyt megfogó váz és az ahhoz tartozó lendkerék. Az általunk használt típuson a kerekünkre nem volt szükség, ezzel megkíméltük a guminkat, csak a fogaskeréksorunkat kellett átoperálni az eszköz tengelyére. Aki nem nagy szerelőmester, vagy nincs alkatrésze, annak ez kicsit macerás lehet, de azért nem vészes a dolog. Már ennyi munka után is használható a görgőnk, „szárazon" is lehet hajtani, csak így teljesen feleslegesen okos. Ha áramot kap a lendkerék, máris izgalmasabb. Az alapszint az, hogy a Wahoo applikációját használva bluetoothszal felismertetjük a görgőt, illetve ha van hozzá (nekünk volt), a pulzusmérőt és a speciális ventilátort, ami ülő kutyára emlékeztető formája miatt nálam csak a Buksi nevet kapta.

Buksi-ventilátor okos jószág, kiválaszthatjuk, hogy a sebességünk vagy a pulzusunk növekedésével fújjon-e erősebb szelet, persze arra is van mód, hogy egy kő egyszerű ventilátorként működjön. Pár edzés után arra jöttem rá, hogy ez utóbbi funkciója bőven elég, húsz perc után már úgyis annyira izzadtam, hogy ha csak lehelte a levegőt, az kevés volt.

A Wahoo appjával nagy varázslatot nem tudunk csinálni, néhány adat bepötyögése után javasol pár pulzuszónát edzéshez, de nagyjából csak arra jó, hogy kiírja a számított sebességünket, a megtett távolságot és a pulzusunkat, majd elmentsük ezeket az adatokat. Így különösebb izgalmat nem jelentett a tekerés, de azért az kiderült, hogy elég csendes a gépezet, a súrlódástól és rezgéstől nem szaladnak össze a szomszédok.

Az alapfunkciók mellett is tudtam hajszolni magam, mert az igazi biciklizéstől eltérően itt nem hagyták az embert nyugodtan gurulni, amint felvillantak a nullák (sebesség, watt, fordulatszám), önkéntelenül újra tekerni kezdtem. A Wahoo appjánál is működött ez, de még durvább hatása volt a Zwiftnél, ahol állandóan és gyorsan pörgettem a pedált, pedig alapvetően a nagy áttételek forgatásához vagyok szokva. A Zwift sebesség és watt adatain néha kicsit csóváltam a fejem, mérhető változás sem a pedálfordulatomban, sem az ellenállásnál nem éreztem, mégis hol vánszorogtam, hol pedig hatvannal száguldottam, és erre még a szimulált lejtő sem mindig adott magyarázatot.

A Zwift talán az egyik legnépszerűbb olyan program, ami bringaversenyeket és pályákat szimulál, itt nem elég a fotelben ülni, nekünk kell tekerni, az erőfeszítésünk valóságos. Nem véletlenül akarja pont a Zwiftet a saját esportjának tudni a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, és az is sokat elmond, hogy zwiftereket is elvittek magukhoz profi bringacsapatok. (Fehér János)

A mai napig tisztán emlékszem arra az eksztatikus pillanatra, amikor 14 évesen először próbáltam ki a multiplayert a Starcraftban. A világ egy addig ismeretlen része nyílt meg előttem, a föld minden pontjáról játszhattam, akárkivel. Amikor felállítottam az okos-szobabiciklit és a hozzá tartozó szélgépet, még egyáltalán nem gondoltam, hogy egy nagyon hasonló élményben lesz részem.

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy sorra megmászom a Tour de France legendás csúcsait, és kellemes szobahőmérsékleten mézeskalácsot majszolva élvezhetem majd a kilátást a Tourmalet tetejéről. Egyáltalán nem így lett.

A Kickrhez fejlesztett legnépszerűbb alkalmazást, a Zwiftet telefonra optimalizálták, ezért a grafikája valahol a FIFA ‘98 szintjén van, ezt egy 13 inches laptopképernyővel kombinálva nem kifejezetten nyújt valósághű élményt. Ráadásul egyáltalán nem lehet csak úgy bárhol tekerni. A helyszínek száma erősen korlátozott, de mint egy rendes számítógépes játékban, itt is lehet szintet lépni, amivel újabb pályákhoz férhetünk hozzá.

A gép tehát nem egy szimulátor, inkább egy olyan hardver, mint a billentyűzet, az egér, egyfajta kontroller, a pedálok pedig a gombok, amiket hajtani kell. Az online szobabiciklizéssel lemondunk a biciklizés adta szabadságról, a friss levegőről és a természet közeliségéről, cserébe viszont kapunk végtelen virtuális társat, akikkel a nap bármely percében lehet bringázni. Ennek a felismerése után már egészen máshogy ültem nyeregbe. Másfél évtizeddel, és több tízezer óra online játékkal a hátam mögött egy picit megint 14 éves voltam.

Azonnal beneveztem egy félórás versenyre, ahol egy japán és egy ausztrál bringással folytattunk vérre menő csatát. Bolyoztam (amikor a biciklisek egymás mögött tekernek, a szélárnyékban tekerőknek jóval kevesebb erőt kell kifejteni ugyanannak a sebességnek az eléréséhez, ezt a mechanizmust a Zwiftbe is beprogramozták), sprinteltem, megszöktem, és elképesztő jól éreztem magam. A Zwfit és a Kickr a biciklizés kínját, a kegyelemért ordító combizmokat váltja virtuális játékélményre, és bár elsőre nyilván kiábrándítóan hangzik, hogy egy szobában, egy monitort bámulva izzad az ember, a verseny izgalmai ezt pillanatok alatt elfeledtetik. És persze az sem utolsó szempont, hogy ehhez nem kellett olyan életveszélynek kitenni magamat, mintha egy valódi bringaverseny indultam volna.

Emellett profik által felépített, patikamérlegen kimért edzéstervekkel is lehet izmosodni. Az elektromágneses henger segítségével a Kickr a pedálozás sebességétől függően úgy adagolja az ellenállást, hogy minden pillanatban a pontosan a terv szerint megszabott erő kifejtésére legyen szükség, ha pedig abbahagyjuk a tekerést, a program piros villogással jelzi, hogy nem kéne ekkora puhánynak lenni.

A Kickrt nagyon masszívan építették meg, a legkeményebb hajtást is simán bírja, nem inog, nem recseg-ropog, miközben a ventilátor tisztességesen ontja magából a szelet.

Az okos-szobabicikli összességében pozitív csalódás volt, amit – ha nem lenne ennyire drága – gondolkodás nélkül megvenném otthonra. Én márciustól novemberig szoktam hajtani az országútimat, a téli hónapokban vagy az esős napokon viszont szívesen felülnék a Kickrre. Ahhoz viszont, hogy az év nagy részében valami sarokban porosodjon, sajnos túl drága a gép. (Simor Dániel)

A Kickr okosgörgőt az +APPSolute Sporttól kaptuk meg tesztelésre, náluk bárki kipróbálhatja az eszközt. A cikk tartalmába a forgalmazónak nem volt beleszólása.

Neked is van bringád? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!

(Borítókép: Simor Dániel / Index)