Majom a parlamentben
További Külföld cikkek
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
- Leülnek vitázni az EP-listavezetők, de Deutsch Tamás biztosan nem lesz ott
- Az Európai Bizottság ujabb 68 millió euróval támogatja Gázát
- Olaf Scholz az emberi jogok tiszteletére szólította fel Azerbajdzsánt
- Joe Biden nem akar még nagyobb zűrzavart, Amerikának be kell avatkoznia
Kedden harmadszor ült össze a parlament Nepálban azóta, hogy Gianendra király újra összehívta. A parlamenti üléssel párhuzamosan a miniszterelnöki hivatal épületében Giridzsa Praszad Koiralana megalakította hét tagból álló kormányát. Közben délután több száz fiatal gnatantra tüntető próbált bejutni a parlamentnek és a kormányzati épületeknek is helyet adó Singhadurbar főkapuján. A kapu előtt autógumikat gyújtottak, de komolyabb incidens nem történt. Az újságok nem sok jövőt jósolnak az új kormánynak, mivel az ország gazdasága is megroggyant az utóbbi években, és megfelelő anyagi fedezet nélkül képtelenek lesznek bármi stabilizáló reformot megtenni.
A nepáli parlamentalizmus és a király
Miután a vasgyári szekcióval együtt kikeveredtem a munkásmajálisról, örömmel fedeztem fel a katmandui jogi kar épületét. Pofátlanul bemerészkedtem, és megkerestem az alkotmányjogi tanszéket, hátha valaki felvilágosít a nepáli államhatalom működéséről, mielőtt a parlamenttel személyesen megismerkednék. A tanszéken tartózkodó dr. Saroj - beosztása nagyjából a tanársegédnek felel meg - készségesen válaszolt minden kérdésre a jogi kar lepattant kantinjában egy üveg 7up mellett, főleg miután megtudta, hogy nagyjából kollégák vagyunk.
A nepáli parlamentalizmus az angol mintát követi. Alsó- és felsőházból áll, az alsóban a 205 választott képviselő kap helyet, a 60 tagú felsőházban a régiók delegáltjai és a király által kijelölt 12 képviselő ül össze. Országgyűlési választásokat ötévente tartanak. A törvényhozás az alsó házban folyik, a megszavazott jogszabály átmegy előbb egy nagy tekintélyű jogászokból álló testület alkotmányossági szűrőjén, ha az jóváhagyja, akkor a felsőház és a király is szignálja. Alapesetben nem akadályozhatják meg a kihirdetést. A király az alkotmány szerint csak formális szerepet kap az ország irányításában, de ez - mint a történtek is mutatják - a király személyiségétől is függ.
Nem sietik el az ülést
A keddi parlamenti ülést elvileg 14 órára hirdették meg. Én kb. 15 órára értem a Singhadurbar északi kapujához, ugyanis a gnatantra tüntetők miatt lezárták a teret körbeölelő körutat, óriási dugókat okozva ezzel a városban. A kormányzati negyed nagyon lepusztult, a barakkszerű minisztériumi épületei előtt rozsdásodó, kiszakadt abroncsú terepjárók állnak közvetlenül a szeméthegyek árnyékában. A téren több katonai helyőrség és rendőrlaktanya is van. Először a tér bejáratánál motoztak meg, majd a parlament melletti rendőrségi ellenőrzőponton, itt érthetetlen okból egy biléta ellenében otthagyatták velem az üres hátizsákom. A banános zacskót és a vizet amúgy is otthon felejtettem, így ez nem zavart annyira. A parlament épülete impozánsan néz ki, kilóg a sivár kormányzati barakkok közül.
A kapuőrök először nem akartak fényképezőgéppel beengedni, szerintük a sajtóigazolványom nem jogosít fotózásra. Hiába magyaráztam, hogy direkt fotózásra kértem az engedélyt, ők mutogattak valami nepáli nyelvű feliratot a sajtókártyán, amit persze nem érthettem. Végül a főbeengedő megsajnált, és bevezetett a terembe, de szigorúan megtiltotta a fényképezést, és leültetett a szószék mögé. Egy nepáli fotós kollégával ugyanígy akadékoskodtak, őt is mellém ültették. A nepáli fotós csak legyintett, és megnyugtatott: ha elkezdődik az ülés, úgysem szólnak, ha fényképezünk. Ezt nem nagyon hittem, de nem volt mit tennem, vártam. Kérdezte, honnan vagyok, de sajnos az indexes igazolványt a szállodában hagytam. Megelégedett annyival, hogy Magyarországról.
Az ülés nagyon nem akart elkezdődni, a képviselők vakaróztak, vagy az orrukat túrták. A parlament belső terét is nagyon szépen építették ki, a freskókon angol gyarmatosítók vadásszák a szerencsétlen tigriseket elefánthátról, a tigriseket még szerencsétlenebb nepáli parasztok gyalog hajtják dobokkal a vadász felé, mint egykoron a Sandokanban. Várakozás közben megnéztem a képviselői pihenőhelyiséget, ahol egy vizespohár jutott az összes jelenlévőre. Büfé nem üzemelt, de az ásványvíz ingyen volt, tízliteres műanyag palackból kellett felpumpálni.
Népiek, demokratikusak, kommunisták
Mivel nem nagyon mertem elkezdeni fényképezni, megpróbáltam leboltolni egy bamba nepáli riporterrel, hogy ugyan készítsen már néhány fotót a gépemmel, de nem nagyon értette mit akarok, lefotózott engem, és visszaadta a masinát. Kb. 16 órakor becsengettek, a képviselők beözönlöttek a helyükre. Mint megtudtam, ebben az épületben csak az alsóház ülésezik, a felsőház épülete a királyi palota közelében van. Luttra Yekma Yadav elnök asszony megnyitotta az ülést, majd Nadnav Kumar Nepal, a Kommunista Párt vezetője indított egy gyújtó hangú felszólalással, majdnem leharapta a mikrofont.
Mind a hét nepáli parlamenti párt baloldali, csak vannak kevésbé baloldalibbak, mint a miniszterelnököt adó Nepáli Kongresszusi Párt, és Nepáli Demokratikus Kongresszusi Párt, így jobb híján ők ülnek az ülésterem jobbik részén. A székek nem patkó alakban, hanem sorban vannak elhelyezve. A padló nem emelkedik, a hátsó sorokban ülők szinte semmit sem látnak. Fotós kollégám bátran járkált és fotózott, én is felbátorodtam, és követtem példáját. Tényleg nem szólt senki, végül pofátlanul azt a felvigyázót is lefotóztam, aki a legelején vissza akart küldeni a gép miatt. Ezért, amikor leültem, bosszúból rám szólt, hogy ne tegyem keresztbe a lábam.
Megjelenik a majom
A nepáli képviselők fegyelmezettek, nem szólnak, nem kiabálnak közbe, ahogy a magyar országgyűlésben, bár az egyik kommunista képviselőnő beszédén jókat vigyorogtak. Taps helyett az asztalt verik, és kézfeltartással szavaznak. Nem láttam, hogy a szavazatokat bárki megszámolta volna. Az alig másfél órás parlamenti ülést azért megzavarta egy váratlan incidens.
Az egyik nyitott ablakon bemászott egy majom, és elkezdett sasszézni a karzaton. Sajnos későn vettem észre, csak amikor a marcona felvigyázók elkezdték hajkurászni, de szerencséjükre a majmot nem érdekelte annyira a politika, úgyhogy kiugrott egy másik ablakon. Az elnök asszony a majom okozta derültséget egyperces néma felállással hűtötte le, ami a demonstrációk kezdetekor lelőtt tüntetők emlékének szólt. Az ülés befejezésekor mindenki a főbejáraton távozott, szép fegyelmezett sorban. A képviselők az épület előtt adomázgattak egy kicsit, majd mindenki indult a dolgára.
Visszaúton megnéztem, hogy állnak a tüntetők, a motorosok ellen felállított drótkötelek között bukdácsolva, de addigra már lemásztak a kapu rácsozatáról - azt, hogy megpróbáltak a kapun bemászni, a ma reggeli újságok képein láttam -, és alig harmincan hergelték a kapu túloldalán egykedvűen szotyizó rohamrendőröket. Az elégett gumik már nem is füstölögtek.
A hasisdíler visszaszerzi a majom zsákmányát
Amikor majdnem visszaértem a szállodához, a Durbar Square és a Freak Streat sarkát uraló hasisárus röhögve nyomta a kezembe az indexes sajtóigazolványt, felismert a fényképről. Azt magyarázta, hogy egy majom dobta el, de mivel nemcsak terjesztője, hanem láthatóan aktív élvezője is volt a macskaszarállagú barna gyantának, mosolyogva adtam neki mint becsületes megtalálónak tíz rúpiát. Amikor kinyitottam a szobám ajtaját, meghűlt bennem a vér: a szokottnál jóval nagyobb rendetlenség fogadott, minden cuccomat széjjelhányták.
Gyorsan elkezdtem az ágy alatt hagyott laptopot keresni, szerencsére megvolt. Felhívtam Mr. Sugatot, a hotel tulajdonosát, aki rövid helyszínelés után talált néhány szőrcsomót, és megállapította, hogy egy majom garázdálkodott a szobámban, valószínű a szemközti házak tetején lakó falkából valamelyik. A villanyvezetéken juthatott be, kaját hagyhattam elöl. Persze, a banánok, jutott eszembe, tényleg elvitte az egész szatyorral, még a vizet is. Az indexes igazolvány is a szatyorba keveredhetett, visszavonulás közben ejthette a hasisdíler elé.
Bader, a szexmániás makákó
Este, amikor az egyik Freak Street-i bögrecsárda maoista tulajdonosának meséltem a majmos történetet, akkor döbbentem rá, milyen veszélyben lehettem éjszakánként, hogy óvatlanul nem csuktam be az ablakrácsot. Ugyanis a maoista kocsmáros legendája szerint nagyjából tíz évvel ezelőtt évekig garázdálkodott a környéken egy majom, Bader, a nagytermészetű bakmakákó. A helyiek a gonosz majomkirályról nevezték el.
Bader szexuális étvágya kiapadhatatlan volt. Azonkívül, hogy fajtársait sem kímélte, először a Durbar Square kóbor kutyáit vegzálta, miután azok inkább másik térre költöztek, a villanyvezetékeken bemászott a nyitott ablakokon, és bepróbálkozott az ott alvó emberekkel. Férfi, nő, mindegy volt neki. A legendák szerint a titokzatos Yeti is egy hasonló frigyből született. Állítólag Bader miatt szoktak át a turisták annak idején a környékről a Thamelbe. A helyi árusok sehogy sem tudták elkapni Badert, arra a következtetésre jutottak, hogy Bader démon, és hívtak egy sámánt Tibetből, űzze el.
A Freak Streat-i folklór szerint Bader, a nagytermészetű bakmakákó röhögve szemlélte a villanyvezetékekről a tűz körül ugráló és óbégató tigrisálarcos sámánt, majd hirtelen megolvadt a mancsa alatt a vezeték nem majomkarmokra kalibrált szigetelése, és Badert agyoncsapta a váltóáram. Füstölgő teste pont a tibeti sámán elé esett le.