Tarol a jobboldal Lengyelországban
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Kettős gyilkosság áldozatai lehetnek a Svédországban eltűnt brit férfiak - Luxuscikkekért és drága vacsorákért kémkedhetett a volt CIA-ügynök
- Elbontják a segélyszállítmányok szállítására kialakított mólót Gázában
- Autó hajtott egy párizsi kávézó teraszának, egy ember meghalt
- Salétromsavval törnek be az ingatlanokba Stockholm környékén
Idén ősszel valóságos választási maraton elé néznek a lengyelek. A véletlen úgy hozta, hogy időben szinte egybeesnek a parlamenti választások az elnökválasztás két fordulójával. Vasárnap az új szejm, a 450 fős alsóház megválasztása nyitja meg a sort, október 9-én pedig szenátust és államfőt választanak lengyelek két fordulóban.
Nekünk, magyaroknak általában különösen érdemes odafigyelni a lengyel választásokra. Akár véletlen, akár nem, a magyarországi választások rendszeresen visszhangozzák a lengyel szavazások tendenciáját. Így volt ez már 1993-ban, amikor először nyert a posztkommunista utódpárt SLD (majd '94-ben Horn), 1997-ben, amikor a jobboldal látszólag újra összeszedte magát, és a Szolidaritás zászlaja alatt újra képes volt kormányt alakítani ('98: Orbán), de 2001-ben is, amikor az utódpárt több mint 40 százalékot kapott. Fél évvel később Budapestre is újra befutott a varsói gyors.
Folyamatos újrarendeződés
A lengyelországi választások gyakran nyújtanak meglepetéseket. A négy évvel ezelőtti voksolásnál az okozott komoly fejfájást az elemzőknek, hogy - nagyon alacsony részvételi arány mellett - szinte az egész lengyel pártrendszer a feje tetejére állt. Kiesett ugyanis a szejmből az addig kormányzó választási szövetség, és vele együtt a korábbi koalíciós partner, a volt ellenzéki értelmiséget tömörítő liberális Szabadság Unió is.
Helyettük új pártok jelentek meg Varsóban: a radikális parasztmozgalomból kialakult Önvédelem (Samoobrona), az ultraklerikális Lengyel Családok Ligája (Liga Polskich Rodzin - LPR), a konzervatív-radikális Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwooeć - PiS), valamint az új liberális szervezet, a csak lassan párttá alakuló Polgári Platform (Platforma Obywatelska - PO).
Maradjunk e két legutóbbi pártnál, mert idén közöttük dől el mind a parlamenti többség, mind az elnöki poszt sorsa, mivel a baloldal idén már nem rúg labdába, sőt, az elmúlt évek kimerítő korrupciós botrányai után örülhetnek, ha átugorják az ötszázalékos küszöböt. Az utolsó métereken még a népszerű elnökjelöltjük, Włodzimierz Cimoszewicz is gyanúba került, és múlt héten kénytelen volt bedobni a törülközőt.
Liberális gyűjtőpárt - Polgári Platfrom
Olyan országokban, ahol aránylag gyenge a pártrendszer, gyakran ismert személyiségek körül alakulnak ki az új pártok. Így van ez Lengyelországban is, külön tetézve még azzal, hogy a köztársasági elnököt is közvetlenül választja a nép, így automatikusan nagyobb szerepe van a személyiségeknek.
A Polgári Platform különösen jó példa erre. A párt az öt évvel ezelőtti elnökválasztások apropóján született, amikor Aleksander Kwaoeniewski ellen meglepően sikeresen szerepelt egy Andrzej Olechowski nevű gazdasági szakember, aki arról volt híres, hogy a '89-es kerekasztal-tárgyalásokon ugyan még a kormányoldalt képviselte, de később mind volt ellenzéki, mind posztkommunista kormányokban is szerepet vállalt.
A PO az őt támogató kampányból alakult ki, és sikeresen integrálta mind a Szabadság Unióban csalódottakat, mind a konzervatív liberálisokat, míg egy modern, nyitott párt benyomását keltette. Idén komoly esélyük van arra, hogy duplázzanak. Ha ez sikerül nekik, akkor az elnök hamarosan Donald Tusk, a miniszterelnök meg Jan Maria Rokita lesz.
Tusk és Rokita a modern Lengyelországot jelenítik meg, pártjuk leginkább a rendszerváltás nyerteseire és az egyre erősödő városi középrétegekre számíthat. Gazdasági programjuk határozottan a piacot állítja előtérbe, és lényegében az állam szerepének csökkentésétől várják a gazdaság fellendülését és az ijesztően magas, 18%-os munkanélküliség csökkentését. Retorikájukban viszont fontos szerepet játszik a nemzeti érdekek védelme is - sokan emlékezhetnek még Jan Rokita szállóigévé vált szlogenjére, amit az uniós tárgyalások során fogalmazott meg: "Nizza vagy halál".
Nemzeti radikalizmus az ikrek jegyében
A PO legnagyobb riválisa, a Jog és Igazságosság szintén ismert személyiségek körül alakult ki. Az elnökjelöltjük Lech Kaczyński, míg a parlamenti többség elnyerése esetén a miniszterelnökük Jarosław Kaczyński lenne. Lech és Jarosław egypetéjű ikrek, még ma is nehéz megkülönböztetni őket. 1962-ben váltak ismertté, amikor gyerekszínészként eljátszották az Akik ellopták a Holdat című nagy sikerű lengyel film két főszerepét mint Jacek és Placek, a két gézengúz.
A nyolcvanas évek végén Lech Wałęsa jogi tanácsadói voltak, a nagypolitikába néhány év szünet után 2000-ben tértek vissza. Az annak idején még Programjuk és retorikájuk erősen nemzeti és konzervatív, sokak szerint kifejezetten populista.
Fő témáik közé tartozik a halálbüntetés visszaállítása, a volt kommunista káderek eltávolítása, a privatizáció leállítása, az állam gazdasági befolyásának növelése és a Brüsszel elleni harc. Lech Kaczyński Varsó polgármestereként már nemzetközi szinten is felhívta magára a figyelmet, amikor betiltotta a melegek felvonulását.
Elméletileg az is lehetséges, hogy a történelemben talán egyedülálló módon, ikrek vezessenek egy országot, bár a BBC-nek nyilatkozó Jarosław kizárta annak lehetőségét, hogy öccse (negyvenöt perccel korábban született) elnökké választása esetén ő alakítson kormányt.
A PiS egyébként komoly eséllyel pályázik arra, hogy hosszú évekre magához csalogassa a hagyományosan erős jobboldali szavazótábort, mert lengyel viszonylatban kifejezetten erős és fegyelmezett a párt szervezete. Más kérdés viszont, hogy a párt hogyan birkózik majd meg a kormányzati felelősség súlyával.
Az ugyanis már most bizonyosnak látszik, hogy a Jog és Igazságosság harcosai a következő kormányban együtt fognak ülni a PO liberálisaival, bármennyire is távolinak tűnik egymástól a két párt világképe. Más lehetőség sem matematikailag, sem politikailag nem kínálkozik a mai Lengyelországban, ahol az egyik oldalon az SLD romjai hevernek, a másik oldalon meg nyíltan rendszerellenes pártok versengenek a voksokért.
Az októberi elnökválasztáson a PO-nak van esélyesebb jelöltje, Donald Tusk támogatottsága 40 százalékon áll, őt követi Lech Kaczynski 26-30 százalékkal.
 |
|
A lengyelországi választások gyakran nyújtanak meglepetéseket. A négy évvel ezelőtti voksolásnál az okozott komoly fejfájást az elemzőknek, hogy - nagyon alacsony részvételi arány mellett - szinte az egész lengyel pártrendszer a feje tetejére állt. Kiesett ugyanis a szejmből az addig kormányzó választási szövetség, és vele együtt a korábbi koalíciós partner, a volt ellenzéki értelmiséget tömörítő liberális Szabadság Unió is.
Helyettük új pártok jelentek meg Varsóban: a radikális parasztmozgalomból kialakult Önvédelem (Samoobrona), az ultraklerikális Lengyel Családok Ligája (Liga Polskich Rodzin - LPR), a konzervatív-radikális Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwooeć - PiS), valamint az új liberális szervezet, a csak lassan párttá alakuló Polgári Platform (Platforma Obywatelska - PO).
Maradjunk e két legutóbbi pártnál, mert idén közöttük dől el mind a parlamenti többség, mind az elnöki poszt sorsa, mivel a baloldal idén már nem rúg labdába, sőt, az elmúlt évek kimerítő korrupciós botrányai után örülhetnek, ha átugorják az ötszázalékos küszöböt. Az utolsó métereken még a népszerű elnökjelöltjük, Włodzimierz Cimoszewicz is gyanúba került, és múlt héten kénytelen volt bedobni a törülközőt.
Liberális gyűjtőpárt - Polgári Platfrom
Olyan országokban, ahol aránylag gyenge a pártrendszer, gyakran ismert személyiségek körül alakulnak ki az új pártok. Így van ez Lengyelországban is, külön tetézve még azzal, hogy a köztársasági elnököt is közvetlenül választja a nép, így automatikusan nagyobb szerepe van a személyiségeknek.
A Polgári Platform különösen jó példa erre. A párt az öt évvel ezelőtti elnökválasztások apropóján született, amikor Aleksander Kwaoeniewski ellen meglepően sikeresen szerepelt egy Andrzej Olechowski nevű gazdasági szakember, aki arról volt híres, hogy a '89-es kerekasztal-tárgyalásokon ugyan még a kormányoldalt képviselte, de később mind volt ellenzéki, mind posztkommunista kormányokban is szerepet vállalt.
A PO az őt támogató kampányból alakult ki, és sikeresen integrálta mind a Szabadság Unióban csalódottakat, mind a konzervatív liberálisokat, míg egy modern, nyitott párt benyomását keltette. Idén komoly esélyük van arra, hogy duplázzanak. Ha ez sikerül nekik, akkor az elnök hamarosan Donald Tusk, a miniszterelnök meg Jan Maria Rokita lesz.
Tusk és Rokita a modern Lengyelországot jelenítik meg, pártjuk leginkább a rendszerváltás nyerteseire és az egyre erősödő városi középrétegekre számíthat. Gazdasági programjuk határozottan a piacot állítja előtérbe, és lényegében az állam szerepének csökkentésétől várják a gazdaság fellendülését és az ijesztően magas, 18%-os munkanélküliség csökkentését. Retorikájukban viszont fontos szerepet játszik a nemzeti érdekek védelme is - sokan emlékezhetnek még Jan Rokita szállóigévé vált szlogenjére, amit az uniós tárgyalások során fogalmazott meg: "Nizza vagy halál".
Nemzeti radikalizmus az ikrek jegyében
A PO legnagyobb riválisa, a Jog és Igazságosság szintén ismert személyiségek körül alakult ki. Az elnökjelöltjük Lech Kaczyński, míg a parlamenti többség elnyerése esetén a miniszterelnökük Jarosław Kaczyński lenne. Lech és Jarosław egypetéjű ikrek, még ma is nehéz megkülönböztetni őket. 1962-ben váltak ismertté, amikor gyerekszínészként eljátszották az Akik ellopták a Holdat című nagy sikerű lengyel film két főszerepét mint Jacek és Placek, a két gézengúz.
A nyolcvanas évek végén Lech Wałęsa jogi tanácsadói voltak, a nagypolitikába néhány év szünet után 2000-ben tértek vissza. Az annak idején még Programjuk és retorikájuk erősen nemzeti és konzervatív, sokak szerint kifejezetten populista.
Fő témáik közé tartozik a halálbüntetés visszaállítása, a volt kommunista káderek eltávolítása, a privatizáció leállítása, az állam gazdasági befolyásának növelése és a Brüsszel elleni harc. Lech Kaczyński Varsó polgármestereként már nemzetközi szinten is felhívta magára a figyelmet, amikor betiltotta a melegek felvonulását.
Elméletileg az is lehetséges, hogy a történelemben talán egyedülálló módon, ikrek vezessenek egy országot, bár a BBC-nek nyilatkozó Jarosław kizárta annak lehetőségét, hogy öccse (negyvenöt perccel korábban született) elnökké választása esetén ő alakítson kormányt.
A PiS egyébként komoly eséllyel pályázik arra, hogy hosszú évekre magához csalogassa a hagyományosan erős jobboldali szavazótábort, mert lengyel viszonylatban kifejezetten erős és fegyelmezett a párt szervezete. Más kérdés viszont, hogy a párt hogyan birkózik majd meg a kormányzati felelősség súlyával.
Az ugyanis már most bizonyosnak látszik, hogy a Jog és Igazságosság harcosai a következő kormányban együtt fognak ülni a PO liberálisaival, bármennyire is távolinak tűnik egymástól a két párt világképe. Más lehetőség sem matematikailag, sem politikailag nem kínálkozik a mai Lengyelországban, ahol az egyik oldalon az SLD romjai hevernek, a másik oldalon meg nyíltan rendszerellenes pártok versengenek a voksokért.
Az októberi elnökválasztáson a PO-nak van esélyesebb jelöltje, Donald Tusk támogatottsága 40 százalékon áll, őt követi Lech Kaczynski 26-30 százalékkal.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
