Még elkerülheti a novemberi vérfürdőt

Barack Obama kétségtelenül elnöksége legborzalmasabb hetén van túl, amely után lehet, hogy szívesebben lenne a lemondott esküdtválogatáson Chicagóban, minthogy odaálljon a kongresszusban az ország elé megtartani hirtelen felértékelődő évértékelő beszédét, amellyel eddig az volt a legnagyobb problémája, hogy egybeesik-e a Lost utolsó évadának premierjével.

Az elmúlt egy évről és a következő hónapok kihívásairól egyaránt szóló szerda esti felszólalás az eredeti tervek szerint megkoronázása lehetett volna egy egész éves küzdelemnek, ehelyett azonban az elnök leginkább útkeresésre és a veszteség minimalizálásra fog kényszerülni.

Massachusetts szimbolikus vereség volt

Beiktatásának évfordulója előtt egy nappal a republikánusok megnyerték a massachusettsi szenátorválasztást, amellyel zsákutcába jutott Obama egy évig tologatott-toldozgatott egészségügyi reformja, a veszély közeledtére pánikoló demokraták reakciója pedig nem túl biztató a jövőre nézve. Ráadásul a hét ezzel még nem ért véget: mintha csak időzítve lett volna, a legfelsőbb bíróság éppen pénteken oldott fel egy demokratáknak kedvező húszéves korlátozást, amely alapján a vállalatok korábban nem pumpálhattak korlátlanul pénzt a választási kampányokba.

Másfél hete még úgy tűnt, hogy az egészségügyi reformot éppen az évértékelő idejére sikerül nagy nehezen átverni a kongresszuson, a massachusettsi vereséggel azonban a demokraták elvesztették szupertöbbségüket a szenátusban, ezzel pedig a két ház összefésült változatának elfogadása meghiúsult. A szenátusi és képviselőházi frakciók vezetői ugyan megpróbálhatják elfogadtatni a sokkal konzervatívabb szenátusi verziót a képviselőházban, azonban jelentős arcvesztés nélkül már nehezen tudnának kijönni egy ilyen megoldásból. Most mindenki Obamára vár, aki valószínűleg legszívesebben már most elfelejtené a korábban az évértékelő vezérmotívumának szánt reformot, azonban semmiképpen sem seperheti a szőnyeg alá a kérdést.

Ideális alkalom változtatásra

Ennek ellenére az elnöknek most nem a múlton merengő, hanem előremutató beszédre van szüksége, amelyben a biztos siker érdekében mellékesen nem árt minden második mondatban elejteni a munkahelyteremtés szót. Ebből a szempontból Obamának egyben szerencséje is van, hiszen a reformról szóló kínos részt leszámítva az évértékelőnél keresve sem találhatna jobb alkalmat, hogy az egész ország előtt az eddigiektől eltérő hangot üssön meg, és látványosan jelezze új elképzeléseit.

A váltáshoz szükséges eltökéltség nem hiányzik, az előző hét végén pillanatok alatt összetrombitálták az elmúlt évtizedek legprofibb és legformabontóbb elnökválasztási kampányát kidolgozó csapatot, élükön a csodafegyvernek tartott David Plouffe-fal. Az adott helyzetben Obama kevés jobb döntést hozhatott, minthogy az elnökválasztási kampányt levezénylő Plouffe koordinálja majd a demokraták felkészülését a novemberi félidős választásokra, de várhatóan arra is lesz gondja, hogy újra felépítse Obamát például a kiábrándult függetlenek körében.

Már előbb is felébredhettek volna

Ezzel egyben a Fehér Ház jelezte is, hogy nem akar az előző keddihez hasonló meglepetéseket látni a novemberi félidős választásokon. Az ugyanis egyértelmű, hogy a demokratáknál hibáztak, nem érték be a Virginiában és New Jerseyben novemberben elvesztett kormányzóválasztások kisebb fricskájával, egy kiadós pofon nélkül képtelenek voltak feleszmélni.

Bár az összes demokrata vezető kétségbeesetten hárítja a felelősséget, az ilyen kritikus helyzeteket azért ritkán lehet anélkül túlélni, hogy fejek hullanának. A történtek alapján még az sem lenne túlságosan meglepő, ha végül Rahm Emanuel kabinetfőnököt vennék elő, hiszen nem kis részben éppen miatta engedtek meg túl sokat az egészségügyi reform kidolgozásában a kongresszusi demokratáknak, amellyel borítékolták a törvény elhúzódását és végül bukását is.

Nyilván nem lehet elvárni, hogy minden demokrata jelölt kampányát kézivezérléssel irányítsák a Fehér Házból, mégis súlyos hiba volt megengedni, hogy a Massachusettsben induló Martha Coakley főállamügyész biztosra vegye győzelmét, csak azért, mert Ted Kennedy fél évszázadon át gyakorlatilag haza hozta az államot a demokratáknak. Részben az is Emanuel Rahm számlájára írható, hogy ennyire sokat tettek fel az egészségügyi reformra, amelyből ráadásul akkor sem nagyon lehetett volna diadalmenet, ha sikerül már az első évben átszenvedni a kongresszuson. Kabinetfőnöke győzte meg Obamát, hogy az egészségügyet erőltesse, pedig az amerikaiak a felmérések szerint sokadrangú problémának tartották a kiugró munkanélküliség és válságkezelés mellett.

Gyorsan kell lépniük, de mégsem kapkodva

Az esetleges felelősöket nem, de a várható irányokat már jelezte, hogy Obamáék az első sokkból felocsúdva rögtön a massachusettsi vereség után taktikát váltottak. A választókat leginkább érintő kérdésekre koncentrálva kínálkozó lehetőség volt ismét nekimenni a válság kirobbantása és a kifizetett prémiumok miatt egyébként is népszerűtlen bankoknak és a Wall Streetnek, ahogy az állami kiadások tervezett befagyasztása dinamikus válasz a költségvetési hiány miatt aggódó elemzőknek.

Ebben a helyzetben nem lehet Obama szemére vetni, ha populista hangon próbálja megszólítani a válság által megviselt középosztályt és a munkásokat. Éppen így arra is lehet tippelni, hogy hányszor fog elhangozni Bush neve az elmúlt év nehézségeivel összefüggésben az évértékelésben.

Más kérdés, hogy az igazán hatásos figyelemeltereléshez nagy dobásra lenne szükség, olyanra, amelyet mindenképpen át tud verni a saját bőrükért aggódó demokratákon, és jó eséllyel egy-két republikánust is meg tud nyerni a demokraták mellett. A Fehér Háznak az elmúlt héten előálló helyzetben különösen vigyáznia kell, mert ha kapkodva dobnak be ötleteket, amelyek mögött később nem tud összezárni a párt, akkor csak tálcán kínálják a támadási felületeket a republikánusoknak.

A republikánusok vérszemet kaphatnak

Márpedig a republikánusok most nagyon nyeregben érezhetik magukat, a demokraták szenátusi szupertöbbségének elvesztésével pedig  már semmi sem akadályozhatja meg a törvényhozást akadályozó obstrukcióikat. Abban sem feltétlenül érdekeltek, hogy kompromisszumos megoldásokat találjanak Obamával, egyelőre a novemberi félidős választásokból kihozható maximumra kell törekedniük.

Könnyen vérszemet kaphatnak, hiszen Massachusetts megmutatta, hogy a válságban még a legrégebbi demokrata fellegvárak is sebezhetőek. Sajátos módon éppen Obama tett elérhetővé több erősséget, amikor szenátorokat és kormányzókat emelt be kormányába. Hillary Clinton nélkül nincs zsebben New York, Joe Biden nélkül elúszhat Delaware, ahogy Obama saját állama, Illinois is a republikánusok kezére kerülhet.

Nem szabad elbízniuk magukat

Valójában azonban a republikánusok helyzete közel sem annyira fényes, mint ahogyan azt az elmúlt hét alapján gondolhatnánk. Már az is árulkodó, hogy a felmérésekben az ő népszerűségük sem sokkal haladja meg a demokraták elfogadottságát. A massachusettsi győzelemmel ugyan elkaszálhatják az egészségügyi reformot, és a szenátusi szupertöbbség megdöntésével lassíthatják a törvényhozást, azonban paradox módon a demokraták ennél sokkal többet veszíthettek volna, ha csak a félidős választásokon éri őket a hidegzuhany.

Így  azonban még időben eszmélhettek. A demokrata pártközpontból kedden máris felhívás ment ki a kampányra készülő jelöltekhez, hogy haladéktalanul indítsanak ellentámadást, és jó érzékkel elsődleges stratégiaként a hagyományos konzervatív tábor és a kormányellenes kiábrándultakból szerveződő csoportok megosztását tűzték ki célul.

A republikánusok hiába nyertek meg egy fontos csatát, ha végül részben emiatt elveszítik a háborút. Valahol éppen erre figyelmeztetett Mike Huckabee is, aki szerint a massachusettsi siker Obama 2012-es újraválasztásának első lépcsőfoka is lehet egyben. Mert el lehet szórakozni évekig az obstrukciókkal, és ki lehet kényszeríteni kompromisszumos javaslatokat, de a beleölt idő, energia és sok százmillió dollár célja végül mégiscsak a legfőbb vezetés, az elnöki hatalom megszerzése.

A Huck kommentárja nem véletlen: az üdítő humoráról ismert volt arkansas-i kormányzó maradt legtovább versenyben 2008-ban a republikánus elnökjelöltségért John McCain mellett, és a választók jelenleg őt tartják a legerősebb lehetséges elnökaspiránsnak az ellenzéki oldalon. Huckabee igazi tisztség nélküli leendő elnökjelölthez méltóan egyelőre kívülről figyeli az eseményeket, tévé- és rádióműsort vezet, de azért néha elemezget a partvonalról.

Palin kulcsfigura lehet novemberre

A reagani úton jár McCain egykori alelnökjelöltje, az országos politikába visszavonhatatlanul berobbanó Sarah Palin is, aki alaszkai kormányzóságáról lemondva először önéletrajzi könyvével haknizott az államokban, majd január elején szintén állást kapott a Fox News konzervatív tévéadónál. Ez tökéletes ugródeszka az elnökjelöltséghez, azonban ennél is többet jelent: a demokratákat és a mérsékelt republikánusokat is rendszeresen kiosztó szerepléseivel teljesen maga mellé állíthatja a republikánusok keménymagot és könnyen a novemberi időszak egyik kulcsfigurája lehet, akinél kopogtatniuk kell a megválasztásukat bebiztosító republikánus jelölteknek.

Ha aztán Obamáék erőfeszítései ellenére a republikánusok zajos sikert érnének el novemberben, és a képviselőház mellett esetleg a szenátust is megkaparintanák, akkor nem Palin lenne az utolsó, aki siet majd bejelenteni igényét a pillanatok alatt felértékelődő republikánus elnökjelöltségre. Akkora tolongás várható, hogy még Jeb Bush előkerülése sem lenne váratlan, hiába gondolta egy éve még joggal, hogy jobban teszi, ha egy-két ciklusra meghúzza magát, amíg az amerikaiak elfelejtik a bátyja miatt családnevükhöz kötődő negatív felhangokat.