Lejárt Robert Fico ideje

Robert Fico ügyvezető szlovák miniszterelnök szerdáig kapott időt a kormányalakításra, és mivel várhatóan egyik jobbközép pártot sem sikerült magához édesgetnie, ezért szerdától eljött Iveta Radicová ideje. A héten már a leendő kormányprogram részleteiről tárgyaló négy párt kormánykoalíciója az esetles surlódások ellenére akár már a jövő héten felállhat, Fico innentől masszív szalámizásra rendezkedhet be.

Hiába nyerte meg a választást

A szlovák választásokat június 12-én az eddig kormányzó Smer nyerte 35 százalékkal. Eddigi koalíciós partnerei közül a Szlovák Nemzeti Párt
(SNS) 5,07 százalékkal éppen hogy átlépte a parlamenti küszöböt,
Vladimír Meciar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma viszont kiesett a
parlamentből. A Smernek és az SNS-nek 71 mandátuma van a 150 fős
szlovák törvényhozásban, vagyis egy esetleges új koalícióba más pártot
is be kellene vonni, vagy le kell cserélni az SNS-t.

A jobbközép ellenzék pártjai - Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ, 15,42 százalék, 28 mandátum), Szabadság és Szolidaritás (SaS, 12,14
százalék 22 mandátum), Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH, 8,52 százalék, 15 mandátum), Híd (8,12 százalék, 14 mandátum) - a választás előtt és után is egyértelművé tették: egymással akarnak koalícióra
lépni.

Előző hétfőn a legnagyobb párt vezetőjeként ennek ellenére Robert
Fico, a választásokon győztes Smer elnöke kapott kormányalakítási
megbízatást a párttal szimpatizáló Ivan Gasparovic köztársasági
elnöktől. Ficónak szerdáig kell beszámolnia az államfőnek a tárgyalásai eredményéről, azonban sok pozitívumot biztosan nem mondhat majd.

A keresztény demokratákat kellett bűvölnie

Fico egyetlen esélyét a kormányalakításra a kereszténydemokrata KDH
megnyerése jelenthette volna. Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko vezető
kutatója szerint a jobboldali szavazókban létezett egy erős paranoia a
KDH megbízhatóságával kapcsolatban, sokakban felsejlett egy esetleges Smer-KDH koalíció rémképe. Ez részben a kereszténydemokraták kommunikációjából fakadt, Ján Figel pártelnök tett néhány kétértelmű nyilatkozatot.

Emellett a jobbközép pártok közül egyedül a KDH érhette meg a
választást részleges kudarcként. Korábban az SDKÚ-val versenyeztek az ellenzék vezető ereje címért, míg a parlamenten kívülről bejutó liberális SaS megelőzte őket, és a Hídnál sem sokkal értek el jobb eredményt.

Fico tehát megpróbálta becsábítani a KDH-t a kormánykoalíciójába,
egészen extrém ígéretekről is lehetett hallani. Bár Fico hivatalosan
tagadta, de állítólag még az is felmerült, hogy a Smer a két párt
választási eredménye közötti kiugró különbség ellenére a miniszteri
posztok felét, sőt még a miniszterelnöki tisztséget is átengedné a
kereszténydemokratáknak, akik az áhított vatikáni szerződésüket is
megkapnák. A háttérből állítólag gazdasági csoportok is a Smer
irányába tolták a KDH-t, azonban sikertelenül.

A négy párt megkezdte az egyezkedéseket

Fico hasztalan próbálkozásainál fontosabb fejleménye az elmúlt másfél
hétnek, hogy a négy jobboldali párt egyezkedni kezdett, és aláírtak
egy közös szándéknyilatkozatot is. Egyelőre annyi egészen biztosnak
tűnik, hogy az SDKÚ színeiben Iveta Radicová lesz a miniszterelnök.
Megindult a matematika is: ki, hol, mennyit kaphat, azonban erről
pontos adatokat nem tudni, mert szinte teljes hírzárlatot rendeltek
el, miután a KDH-tól kiszivárgott a vatikáni szerződés iránti igény. (A szerződés értelmében katolikus egészségügyi intézmények megtagadhatnák abortusz végrehajtását, és a katolikus iskolák kitilthatnának állami tankönyveket is intézményeikből.) Ez éles vitákat gerjesztett, és a szakadás jeleire leső Fico azonnal le is csapott a témára, felajánlva a szerződés aláírását. A malőr után nem szivárgott ki érdemleges információ az egyeztetésekről.

Az elsősorban jelképes lépésnek tekinthető vatikáni szerződés része lehet annak az árnak, amelyet a koalíciókötésért meg kell fizetni. A KDH vesszőparipája már okozott komoly ellentétet az SDKÚ és a keresztény demokraták között 2006-ban, nem mellesleg a Dzurinda-kormány bukását is elősegítette. Mivel a többi párton belül is erősek a keresztény érdekcsoportok, ezért most úgy gondolhatták, hogy a KDH-t egyszerűbb leszerelni, mint egy komolyabb konfliktusba belemenni. Még akkor is, ha a liberális SaS-nek esetleg nem lesz könnyű lenyelnie, hogy az első lépések között az egyházfinanszírozásról döntenek a vatikáni szerződés megszavazásával. Az SaS ugyanis eredetileg azt ígérte választóinak, hogy megadóztatják az egyházakat.

Az is valószínűnek tűnik, hogy a Híd kérésének megfelelően megkapja a
mezőgazdaságot, a többi ponton azonban a hírzárlat miatt még nagy a
bizonytalanság. A felerészben magyar, felerészben szlovák képviselőket parlamentbe küldő pártnak azért fontos az agrárium, mert a művelésre alkalmas földek nagy része az ország déli, jórészt magyarok lakta területein vannak, hiszen az északi hegyes területeken kevésbé jelentős a mezőgazdaságból élők aránya.

Az SaS magának követelte a pénzügyminisztériumot, a Híd a kisebbségi kérdésekben várt előrelépést, míg a KDH-nak a vatikáni szerződés mellett az a legfontosabb, hogy hogy éppen a Smer ajánlatai miatt jobb alkuhelyzetbe kerüljön partnereinél. A hírek szerint előfordulhat, hogy a kereszténydemokraták plusz egy minisztériummal fordítják a maguk oldalára ezt az előnyt, a hasonló eredménnyel záró Híddal szemben.

Sok olyan téma van még az asztalon, amelyről meg kell egyezniük a pártoknak: a járulékok kérdése, az SaS programjában szereplő marihuána legalizálása, vagy éppen a nyelvtörvény és a kisebbségek kérdése a Híd oldalán.

Kedvező helyzetben a magyarok

A magyarok hatékony érdekképviselete a Híd párt jövőjének kulcsa lehet: sikertelenség esetén a párt legitimitásával fizethet, szavazói pedig visszapártolhatnak a mostani parlamentből kimaradt Magyar Koalíció Pártjához. Bizakodásra adhat okot ezen a fronton azonban az a tény, hogy a pártban a magyar nemzetiségű képviselők mellett elismert szlovák jogvédők is helyet kaptak.

A Hídnak ebben a tekintetben jól jön, hogy a kormánykoalíció csak szűk többséggel rendelkezik, mivel magyar nemzetiségű képviselőik effektíven vétózhatják meg a kisebbség-ellenesnek gondolt javaslatokat. Ilyen javaslatokra egyébként nem sűrűn kell számítani: a múltban a KDH és az SDKÚ a nemzetiségi jogi status quo megőrzésére törekedett, sőt néha ezen jogok kiterjesztésébe is belement, az SaS pedig náluk is liberálisabbnak számít. Ez segíthet a Hídnak a nyelvtörvény felülvizsgálatának végrehajtásában. Más a helyzet azonban a kettős állampolgárság kérdésével: azt a KDH élesen ellenzi, annó Ficoék "ellentörvényét" is megszavazta, de az SDKÚ és az SaS sem mutatnak hajlandóságot a magyar eljárás támogatására.

Már jövő héten felállhat az új kormány

Az emúlt másfél hétben a négy párt tárgyalásainak az volt lényege, hogy ne kelljen sokáig elhúzni majd a kormányalakítást, ha Fico szerdai
határidejének lejártával megkapják a megbízást Gasparovictól. A még
nem ismert kérdéseken gyorsan átrághatják magukat, és akkor Ravasz
Ábel szerint akár már a jövő héten felállhat az új kormány. De még
akkor sem fog sokáig húzódni a kormányalakítás, ha lassabban egyeznek meg a kérdésekről. Ez alól szinte csak az olyan extrém eset jelentene kivételt, ha Ivan Gasparovic kitalál valami finomságot, például az SDKU helyett a KDH-nak ad kormányalakítási megbízást – azonban ez nem túl valószínű.

Rengeteg különböző érdekcsoport kormánya lesz

Ugyanakkor még ha gyorsan fel is áll az új kabinet, a továbbiakban
fontos lehet, hogy nem lesz homogén a kormánykoalíció. A
legnagyobb párton, az SDKÚ-n belül mindjárt ott van a korábbi
miniszterelnök Mikulás Dzurinda, és a leendő kormányfő, Iveta Radicová
mögött álló érdekcsoportok közötti hatalmi harc. A pártelnök Dzurinda
esélyeit a miniszterelnökségre Fico torpedózta meg az év elején, amikor
korrupciós ügyekkel vádolta meg. Később a SaS is jelezte, hogy nem tartják alkalmasnak kormányalakításra.

A KDH-ban is egyértelmű nézetkülönbségek vannak Ján Figel erősen konzervatív elképzelései, és a korábbi igazságügyi miniszter,
Daniel Lipšic képviselte mérsékeltebb vonal között. Utóbbiak
valószínűleg komolyan ellenezték volna, ha a párt Ficóval kísérel meg
koalícióra lépni. A Hídban legalább három csoportról beszélhetünk: négy szlovák az OKS nevű törpe értelmiségi párthoz tartozik, ők a klasszikus konzervatív jogvédő vonalat követik, rajtuk kívül van még három eleve hidas szlovák jelölt, és hét magyar képviselő is.

A szlovák választási rendszer preferenciaszavazatainak köszönhetően a liberális SaS-ben pedig a lista utolsó helyén álló négy jelölttel egy félkonzervatív trójai falovat is bejuttattak. (A szlovák választók a pártlistákon megjelölhetik kedvenceiket, így nem a pártok döntik el, hogy jelöltjeik közül ki legyen a befutó.) Ők az Egyszerű Emberek nevű platform, akik konzervatívabb, például a romákkal szembeni élesebb fellépést sürgető nézeteikkel veszélyes minifrakciót alkothatnak a párton belül. Szintén a sokszínűséget jelzi, hogy az SaS színeiben bejutott a
szlovák parlamentbe Somogyi Szilárd magyar képviselő is, így a Hídban
politizálókkal együtt nyolc magyar tagja lesz az új parlamentnek.

Fico készülhet a szalámizásra

A kormánykoalíciónak a belső érdekellentétek mellett az ellenzékbe
kényszerült Robert Ficóval is meg kell majd küzdenie a következő
években. Fico célja mostantól a színes koalíció szalámizása
lehet. Arra fog játszani, hogy a most felálló kabinet ne húzza ki a
négy évet. Az említett pártokon belüli érdekcsoportokat külön is
támadhatja, vagy csábíthatja, hiszen ezek nem egységesen viszonyulnak
a Smerhez. A párt eszköztárában ráadásul ott van Ivan Gasparovic
köztársasági elnök is, aki Ficóék támogatójaként elképzelhető, hogy a
törvénykezés akadályozásával lesz elfoglalva a következő időszakban.

Ravasz Ábel szerint Fico számára a következő négy év kihívása lehet az
is, hogy mennyire képes polarizálni a politikai életet. Ennek érdekében a Magyarországon a Fidesztől látott módon nagy megmozdulásokat és akciókat szervezhetne, miközben bírálná a kormányt. Már a választási kampányban bevetett utolsó hirdetései is jelezték, hogy szociális vonalon próbálja majd megszorongatni a kormányt. A magyar politikában nem ismeretlen polarizáltság ugyanakkor eddig nem volt jellemző Szlovákiában, bár éppen Fico ellen lehetett hasonló taktikával kampányolni, és a mostani kormánykoalíció démonizálása nehezebb lehet.

A támadások mellett Ficót saját táborának összefogása is
lefoglalhatja. A Smer ugyanis kétszázezerrel több szavazatot kapott
másfél hete a választáson, mint négy évvel korábban, habár ez a
hagyományosan a kormánypárt felé húzó állami tisztviselők
preferenciáinak is betudható.

Fico ugyanakkor nem valószínű, hogy megkapja elképzeléseihez a
házelnöki tisztséget is, amelyet szokásjogra hivatkozva a legnagyobb
pártként a Smernek követelt. Ezt egyszer eljátszotta már Vladimír
Meciar is 1998-ban, azonban már akkor sem bizonyult reális hivatkozási
alapnak, a most felálló kormánykoalíciónak pedig aligha érdeke, hogy
Fico rátegye a kezét erre a fontos közjogi pozícióra.

Slota túlélésre játszhat ellenzékben

A Smer politikai fickándozásaiból derül majd ki, hogy melyik politikai
erővel látnak elképzelhetőnek egy jövőbeni koalíciót. Fico nem
érdekelt abban, hogy ellenzékben túl szoros együttműködést erőltessen
korábbi koalíciós társával, Ján Slota SNS-ével. Eseti együttműködések
elképzelhetők a két párt között, de a Smer alapvetően
kannibál-stratégiára hajthat. Az SNS-t már az elmúlt években is két
oldalról őrölték fel. Ficóék mellett a lassacskán ébredező szélsőjobbos Mi
Szlovánkiánkért Mozgalom is szívesen bekebelezné Slota táborát. A veterán pártvezérrel szemben a főleg fiatalokból álló mozgalom a
parlamenti kereteken kívüli eszközöktől, így az utcai nyomásgyakorlástól sem riad vissza a politizálásban.