A világ legszörnyűbb helyeiről is mesélnek a Wikileaks-iratok

A nagyobb országokat érintő kiszivárogtatások mellett háttérbe szorulhattak, de a Foreign Policy összeszedte, milyen érdekességek derültek ki eddig a kikerült Wikileaks-iratokból olyan elsősorban afrikai országokról, amelyek egytől-egyig az első felében végeztek a júniusi listának, amely azokat az országokat összesítette, ahol a legrosszabb élni.

Habár igazán megrázó információkról egyik esetben sem beszélhetünk, az iratok bepillantást engednek az afrikai országok belső viszonyaiba és Egyesült Államokkal ápolt kapcsolatukba, ráadásul több elfeledett ország is robbanáspont közelébe jutott, így hamarosan könnyen véres összecsapásokkal kerülhet be a híradókba.

Aggasztó fegyverkezés Szudánban

A Foreign Policy listájában szereplő országok közül elsősorban Szudánra irányulhat a figyelem 2011 elején, hiszen január 9-én népszavazást tartanak a déli országrészben a függetlenségről. Több elemző is attól tart, hogy az északi, khartumi vezetés nem fogja békésen elengedni például az olajban gazdag határvidéket.

Amellett, hogy egy jelentés szerint Omar Haszan Ahmed el-Besir szudáni elnök kilencmilliárd dollárt sikkasztott el az afrikai ország olajbevételeiből, több kiszivárgott táviratban is aggódnak amerikai diplomaták, akik szerint a két országrész már előre fegyverkezik a népszavazáshoz közeledve. Az egyik jelentés feltételezi, hogy a 2008 szeptemberében szomáliai kalózok által elrabolt T-72-es ukrán tankokat valójában nem Kenyának, hanem a dél-szudáni vezetésnek szánták. Ezek a feltételezések soha nem bizonyosodtak be, de egy októberi távirat szerint a kalózoktól visszaszerzett fegyverek megérkeztek a déli fővárosba, Dzsubába.

"A kenyai védelmi minisztérium ukrán fegyverszállítmányokat juttatott a dél-szudáni kormánynak. Miután a hajók kikötnek Mombasában, vasúttal szállítják a fegyvereket Ugandába, onnan pedig Dél-Szudánba. Helyi katonai vezetők jelezték nekünk, hogy a parancsok felülről jöttek" - írja a távirat. Az amerikai kormány egy másik távirat szerint nehezményezte is az ukrán kabinetnél az ügyet.

Kína is Kenyára hajt

A közvetítő szerep mellett Kenya és Kína közeledése is különösen érdekelte az amerikai diplomatákat. Egy jelentés szerint Kína egyre inkább bevásárolja magát az afrikai országba, utakat épít és az olajkitermelésben is részt vesz, ráadásul telekommunikációs és számítógépes eszközök biztosításával még a kenyai nemzetbiztonsággal és a titkos szolgálatokkal is szorosabbra fűzték kapcsolatukat.

Egy egészen friss, augusztusi távirat szerint az amerikai nagykövetség támogatja a lassú, de biztos fejlődést jelentő reformokat Kenyában, ugyanakkor bizonyos intézményi és személyi akadályoktól tartanak a korrupció felszámolására indított küzdelemben. Egy meg nem nevezett személy szerintük meggátolja több vezető tisztviselő elleni korrupciós vizsgálatokat, miközben a kenyai kormány több tagja feltehetően kapcsolatban áll egy több gyilkosságért felelősnek tartott halálbrigáddal.

Polgárháború fenyeget Elefántcsontparton

Szudán mellett az egyik legaktuálisabb afrikai forráspont Elefántcsontparton lehet. A Wikileaks dokumentumaiból az is kiderül, mennyire ragaszkodott már az elmúlt években is hatalmához Laurent Gbagbo elnök, aki polgárháború szélére sodorta az országot, mivel a november végén elvesztett elnökválasztás ellenére sem hajlandó távozni posztjáról. Gbagbo kinevezte kormányát és még elnöki esküt is tett, miközben riválisa, a választáson győztes Alassane Ouattara az elnöki palotához közeli hotelben állította fel saját kabinetjét.

Egy kiszivárgott nagykövetségi jelentés szerint Gbagbo 2009-ben még úgy gondolta, hogy az etnikai csoportok támogatásával könnyedén nyerne Ouattara ellen a második körben az elnökválasztáson. A távirat szerint Gbagbo azért halasztotta el különböző indokokkal évről évre az eredetileg 2005-re tervezett elnökválasztást, mert tartott a vereségtől. "Addig nem lesz választás, amíg Gbagbo elnök nem biztos benne, hogy ő fog nyerni" - írják. A jelentés megbízható forrásokra hivatkozva hozzáteszi, hogy Gbagbo a háttérben 2007 óta próbált megegyezni Ouattarával, de ez nem sikerült.

Így azonban véresen komoly a helyzet, az ország két vezetés között őrlődik, és akár háború is kitörhet. A hét elején Elefántcsontpartot kizárták az Afrikai Unióból, az ENSZ, az Egyesült Államok és Franciaország is felszólította Gbagbót, hogy mondjon le, eddig azonban ezt még nem tette meg. Az ország legnagyobb városában csütörtökön is összecsaptak a megválasztott elnök hívei és a legyőzött elnökhöz hű katonák.

Szomália még nem az al-Kaida bázisa

Teljesen szokványosak a hasonló összecsapások a Foreign Policy listájában három éve a legrosszabb helynek tartott Szomáliában, amely a világ egyik leganarchikusabb országa, a déli területekről kiinduló milíciákkal és az al-Shabaab terrorszervezettel harcoló átmeneti kormány leginkább csak a fővárost tartja irányítása alatt.

A jelentések szerint az Egyesült Államok és térségbeli szövetségesei, Kenya és Etiópia is aggódott, hogy az al-Kaida a helyzetet kihasználva komolyan megvetheti a lábát Szomáliában, amelyet majd nemzetközi támadásokhoz használhat bázisaként. A kiszivárogtatott táviratok szerint ugyanakkor 2009 végéig az al-Kaida felhívása ellenére sem érkeztek tömegesen terroristák külföldről, Szomáliában így helyi törzsi háborúnak írják le a kormány és a lázadók harcát.

Az Afrikai Unió és az ENSZ is békefenntartókat küldött a kormány támogatására Mogadishuba, azonban a kiszivárgott jelentések szerint sok ország nem szívesen ad katonákat a halálcsapdának tartott Szomáliába. „Úgy tíz korábbi lázadót küldtünk a szomáliai misszióhoz, hiszen úgyis annyira szeretnek harcolni” – magyarázta hozzájárulásukat egy 2009. decemberi távirat szerint Amadou Toumani Toure, Mali elnöke az amerikai parancsnoknak.

Lakomával próbálták megnyerni a nagykövetet

Éppen a szomáliai csoportok felfegyverzése nyomta rá a bélyegét Eritrea dörgölőzésére az Egyesült Államokhoz. Az USA Eritrea nagy riválisában, Etiópiában lát szövetségest, ugyanakkor Isaias Afwerki eritreai elnök is az elsők között gratulált Barack Obama 2008-as megválasztásához. A kiszivárogtatott táviratok szerint az „Eritrea Amerikai Maffiájának” nevezett, korábban az Egyesült Államokban is élő magas rangú eritreai tisztviselők jelezték, hogy szívesen összeborulnának az új washingtoni vezetéssel, ezzel párhuzamosan hirtelen megszűntek a napi kirohanások az Egyesült Államok ellen az állami médiában.

A jelentésben kiemelik, hogy az eritreai elnök annyira jó benyomást akart kelteni, hogy több tisztviselő társaságában meghívta az amerikai nagykövetet az egyik vidéki házába. "A nagykövetnek és a feleségének grillezett bárány belsőségeket szolgáltak fel mézzel és chilivel, evőeszközt azonban nem kaptak” – írták a festői környezetben felszolgált ebédről.

A diplomatákat azonban nem sikerült elkápráztatni, az Egyesült Államok nevetségesnek találta a hirtelen fordulatot, és jelezte, hogy majd akkor rendeződhetnek a viszonyok, ha Eritrea már nem látja el fegyverekkel a szomáliai lázadó csoportokat. Afwerki elnököt egyes táviratokban tébolyodottnak írják le, aki szinte leninista módszerekkel irányítja országát.

Jön a burmai fociliga, előre látják a zimbabwei jövőt

A Foreign Policy világ legrosszabb helyeit összesítő listájában szereplő több országról a jelenlegi konfliktusokat kevésbé érintő, inkább csak a burmai fociliga megalakításához hasonló színes részletek derültek ki a Wikileaks-dokumentumokból.

Egy jelentés szerint a burmai katonai junta vezetője, Than Sve tábornok egymilliárd dollárt ajánlott volna a Manchester Unitedért, amikor pont ennyi hiányzott a másfél millió nyomorgó burmai megsegítésére, a tábornok azonban végül inkább mégis saját nemzeti ligát alapított. A részleteket ecsetelő jelentés mellett egy másikban azt emelik ki, hogy több forrás szerint is észak-koreaiakat láttak feltételezett leendő atomlétesítmények közelében, ami erősítheti a pletykákat, hogy a juntának nukleáris ambíciói vannak.

Zimbabwéról sem derülnek ki hatalmas leleplezések, viszont egy távirat szerint egy száműzött zimbabwei üzletember már másfél évvel a 2008-as elnökválasztás előtt felvetette a pretoriai amerikai nagykövetségen, hogy hatalommegosztás felajánlásával kellene félreállítani az ország éléről Robert Mugabét. A nagykövetség javasolta a férfinak, hogy keringesse az ötletet, és még lehetséges közvetítőket is javasolt, köztük Ban Kimun ENSZ főtitkárt. A választás után végül a felvetéshez hasonlóan osztották meg a hatalmat Mugabe és riválisa, Morgan Tsvangirai miniszterelnök között.

Egy másik afrikai országban is a jövőt fürkészték az amerikai diplomaták, több táviratban is aggódtak a 2009-ben Umaru Yar'Adua elnök betegsége miatt bizonytalannak tartott Nigéria helyzetéért, rendszeresen az ország jövőjéről faggatták az elnöki feladatokat ellátó alelnököt.  „Megvan az esélye, hogy 25 éven belül Nigéria lesz az újabb Pakisztán” – írják, miközben a legnépesebb afrikai országként és fontos olajbeszállítóként is kulcsfontosságúnak tartják jó kapcsolatát az Egyesült Államokkal.