Véres kézzel, de talpon van még Kadhafi

Voltak napok, amikor már egészen úgy tűnhetett, Moamer Kadhafi hatalma semmivé foszlik Líbiában, az ezredes beszorul híveivel a fővárosba, és végül meg kell, hogy adja magát. Az arab forradalmak idei eseményei arra mindenképp megtanítottak minket, hogy semmilyen váratlan fordulaton ne lepődjünk meg, és ha egy évtizedek óta hatalmon lévő keménykezű vezető az egyik nap még határozott beszédet mond az állami tévében, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy a következő nap is hatalmon lesz.

Egyelőre azonban Líbiában inkább az a meglepetés, hogy nincs meglepetés, és az történik, amire nagyjából számítani lehetett. Kadhafi sokkal kegyetlenebbül harcol a hatalom megtartásáért, mint az eddig megbukottak, és fenyegetéseit tényleg valóra is váltja.

Az látszott, hogy a líbiai ellenállóknak nem lesz könnyű dolga. A ritkán lakott, törzsi- és klánszerkezetek mentén megosztott országban, ahol korábban egyáltalán nem volt semmilyen szervezett ellenzék, nagyon nehéz szembeszállni az arab világ egyik legkeményebb elnyomó rendszerével.

A mostani állapot, vagyis, hogy az ország keleti része lényegében kikerült a központi hatalom fennhatósága alól, már február végén, a tüntetések második hetében kialakult. Líbia második legnagyobb városa, Bengázi lett az ellenállás központja. Itt zajlottak az első tüntetések, itt csaptak le először igazán brutálisan Kadhafi erői a tüntetőkre, és itt űzték ki a kormányerőket először.

Bengázit óriási erőkkel támadták a katonák, volt, amikor már a kórház allig tudta ellátni a sebesülteket és az utcán véreztek el, de egyelőre úgy tűnik, a város megvívta a saját harcát és a felszabadult városban működő Átmeneti Nemzeti Tanácsot a britek és a franciák például már hivatalos tárgyalópartnernek fogadják el.

A saját kormánytól a szabad sajtóig sok minden elkezdett működni Bengáziban, de egy dologra még nagy szükség lenne: az olajbevételekre.  Bengáziban van az ország legnagyobb olajvállalatának, az Arab Gulf Oil Companynek a központja, de a vállalat egyelőre nem ad el olajat.

Pedig pénzre egyre inkább szüksége lenne az ellenzéki erőknek, eszközökben ugyanis a kadhafistáknak egyelőre komoly fölényük van. Komoly, de nem elsöprő, ezért tűnik most úgy, a harcok akár hónapokig is elhúzódhatnak meg, mert egyik fél sem tud döntő csapást mérni a másikra.

Bengázinak azonban, akármennyire fontos, korlátozott a jelentősége, a fővárostól ugyanis 1600 kilométerre van. Tripoliban is voltak ugyan ellenzéki megmozdulások, Kadhafi azonban olyan brutálisan verte le ezeket, hogy azóta a félelem az úr a városban. Ezért jelentős fordulat az utóbbi napokban, hogy azokban a Tripolihoz közelebbi, nyugati városokban, ahol a lázadók szintén győztek egy időre (Zavíja, Rasz Lanuf), a kormányerők ismét kiűzték őket, így a frontvonal Kadhafitól távolabb került.

Ezeket a városokat hadihajókkal, légierővel, tankokkal és a hadsereg elitdandárjának bevetésével támadták, aminek meg is lett az eredménye - Zavíját gyakorlatilag lerombolták, a Guardian helyszínen lévő riportere szerint a belváros olyan állapotban van, amilyet még soha nem látott. Kadhafi azzal fenyegetőzött korábban, hogy inkább lerombolja a várost, mint hogy az ellenállók kezén legyen - ez sem volt üres fenyegetés.

Ezek az ellenállók pedig - igaz, vannak közöttük átállt hivatásos katonák is - legnagyobb részben mégiscsak átlagos fiatalok, akik most fognak fegyvert életükben először, és akiknek semmilyen katonai gyakorlatuk sincs. A lelkesedésünk a legkomolyabb motiváció, és a félelem, hogy ha elbukik az ellenállás, brutális bosszúhadjárat következhet.

Feltűnő azonban az is, hogy a rettegett líbiai hadsereg csak nagyon nehezen tudta bevenni Zavíját, pedig a városban nem voltak igazán nagy ellenzéki erők, és az ellenállás központjától nagyon messze van. Az pedig még visszaüthet, hogy ezt a győzelmet csak a város feláldozásával tudták elérni.

Nemzetközileg Kadhafi ezekkel a lépésekkel természetesen elfogadhatatlanná vált, a legkomolyabb lépésre ugyanakkor egyelőre nem szánta rá magát a nemzetközi közösség, és nem létesítettek repüléstilalmi övezetet Líbia területén. Ez azonban a legkényesebb kérdés, hiszen a semlegesen hangzó repüléstilalmi zóna létrehozása valójában nagyon komoly katonai akciót jelent, például meg kellene semmisíteni Líbia légvédelmi erejét. Az pedig még mindig nem egyértelmű, mennyire kell beavatkoznia a külvilágnak ebben a helyzetben.

Jósolni továbbra sem érdemes, mert még mindig bármi lehet ennek a vége. Egyelőre még érvényesnek tűnik, hogy Kadhafi utolsó vérig harcolni fog. Most már inkább az a kérdés, hogy lelkes gépfegyveres fiatalok, vagy nemzetközi katonai alakulatok ellen.