A cunami-előrejelzés jóval a rengések előtt kezdődik: geológiai és történelmi adatokon alapuló modellek készülnek, amelyek különböző földrengés-forgatókönyvek hatásait modellezik (sajnos magukat a földrengéseket lehetetlen időben megjósolni). Ezeket a modelleket veszik alapul egy-egy tényleges földrengés esetén, hogy megállapítsák a cunami valós veszélyét.
A csendes-óceáni szökőárjelző rendszert, a Pacific Tsunami Warning Centert (PTWC) jelentősen fejlesztették a 2004-es, tragikus hatású cunami után. A PTWC-nek akkor még csak hat, úgynevezett DART-bójája volt – ezek a tengerfenékhez rögzített bóják monitorozzák a víz mozgását –, ma már több mint negyven van, főként a Csendes-óceánon. Amikor ennek a hálózatnak az érzékelői jeleznek, a PTWC a modellek és a frissen mért adatok alapján eldönti, hogy a rengés okozhat-e cunamit, és ha igen, kiadja a figyelmeztetést.
A PTWC ma már gyors, és a rendszer honlapján a friss eseményeket is lehet követni, de néha így sem tud elég gyors lenni az előrejelzés, mivel kell néhány perc az adatok elemzésére. A 2009-es szamoai cunami a rengés után öt perccel elérte a partot, a PTWC pedig tíz perccel ezután adta ki első figyelmeztetését.
Az AP helyszíni jelentése szerint Banda Aceh lakói a hagyományos muszlim csatakiáltással ajkukon pattantak autóikba a földrengés után, hogy magasabb területre meneküljenek.
A Reuters jelentése szerint Acehből nem érkezett hír emelkedő vízszintről vagy szökőár okozta károkról.
A thai katasztrófavédelem figyelmeztette a nyugati partvidéki Andaman tartomány lakóit, hogy hagyják el a partvidéket és húzódjanak magasabban fekvő területekre. (BBC)
Az amerikai meteorológiai szolgálat számításai szerint ha volt cunami, annak első hullámai már magyar idő szerint fél 12-kor partott kellett érjenek Banda Acehban, a földrengés középpontjához legközelebbi indonéz tartomány fővárosában. A táblázat szerint a hullámoknak, ha keletkeztek, már az indiai Nicobar szigetét is el kellett érniük - a szigeten a 2004-es cunami is nagy pusztítást végzett. (A táblázatban az adatok Zulu, azaz a greenwichi világidő szerint vannak megadva.)
A BBC dzsakartai tudósítója szerint az Indonéz fővárosban öt percen át rengett a föld. A földrengéshez legközelebbi tartományban, Acehban egyelőre nem tudott kapcsolatba lépni senkivel.
A magnitudó a földrengéskor a fészekben felszabaduló energia logaritmusával arányos: egy magnitudófokozat növekedés mintegy 32-szeres energia növekedést jelent. Egy 4,5 méretű földrengés kipattanásakor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy kisebb (20 kt-ás, nagasaki méretű) atombomba robbanásakor. Az eddig műszeresen megfigyelt legnagyobb földrengés magnitudója, 9,5 körül volt (Chile, 1960). Ez mintegy 66 000 000 előbbi méretű atombomba energiájával volt egyenértékű.
Ezen a területen gyakoriak a földrengések, legutóbb 2004-ben egy cunami 170 ezer embert ölt meg Aceh tartományban. A cunami az Indiai-óceán teljes medencéjében pusztított, Sri Lankán is legalább harmincötezren, Indiában több mint tizenkétezren vesztették életüket.
Az akkori földrengés középpontja a mostanihoz nagyon közel volt. A mostani rengés a jelentések szerint 33 kilométeres mélységben volt, az óriáscunamit előidéző 30 kilométeres mélységben. A 2004-es földrengést az első jelentések 8,8-es erősségűnek írták le, két hónappal későbbi vizsgálatok szerint 9,0-ás volt. Jelenleg 9,1-es erősségűként tartják nyilván.
A twitteres beszámolók szerint a rengéseket Szingapurban, Thaiföldön, Malajziában és Indiában is érezték.
Cunami riadó nagyobb térképen való megjelenítése
Indonéziában 8,9-es erősségű földrengés volt a Szumátra szigetén lévő Aceh tartománytól délnyugatra. A BBC szerint az Indiai-óceán térségében szökőárriadót rendeltek el. A riasztás a teljes Indiai-óceán területére érvényes, így Indiára és Sri-Lankára is kiterjed. A riasztás fokozata alapján egyelőre még csak figyelik a szökőár kialakulását, tényszerűen még nem állítható, hogy cunami is lesz.