Emília
13 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Nem elfoglalni, elpusztítani akarják Aleppót

000 D45TS
2016.07.27. 00:37

Minden olyan városra, ahol elsütnek két aknavetőt, azonnal rásütik a jelzőt, hogy Sztálingrád. Szíriában is volt már egy Sztálingrád, méghozzá a török határ melletti Kobani, melynek 70-80 százalékát elpusztította az Iszlám Állam, de a hősies kurdok megvetették a lábukat az utolsó dombon, majd a derék amerikaiak támogatásával kisöpörték az iszlamista mocskokat a városból, sőt, az egész tartományból (oké, az arab lakossággal együtt, de hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, ugye).

Sajnos Aleppó 2012 óta tartó ostromát nem lehet ilyen frappánsan összefoglalni, nem lehet rá heroikus jelzőket aggatni. Az egyik oldalon állnak Aszad elnök szíriai, libanoni, iráni és orosz terroristái (bizony), a másik oldalon az al-Kaida terroristáival feldúsított szíriai ellenzék. Az ostromba néha becsatlakoznak, majd kiválnak a kurd YPG és az Iszlám Állam harcosai is, néha a szír kormánycsapatokat, néha a szír ellenzéket támadva. Egészen június végéig ostromgyűrű sem létezett, csak csigavonalban csavarodó frontok a megszállt lakónegyedek között, melyeket szisztematikusan leromboltak a bombák és tüzérségi lövedékek.

A meddő vérontásokkal tarkított patthelyzet idén februárban borult fel, amikor az ősz óta tartó orosz támogatásnak köszönhetően sikerült elzárni az ellenzéki területeket az egyik legfontosabb támogatónak számító Törökországhoz vezető korridortól. Az 53 napig tartó szíriai fegyverszünetben azután a harcok szüneteltek, de a szír légierő addig bombázta a város ellenzéki negyedeit, míg csak újra nem kezdődött az egész polgárháború.

Aleppó ostroma június végén kapott új lendületet, ekkor indult kormánypárti offenzíva a város szívét a többi ellenzéki területtel északnyugati irányba összekötő utolsó folyosó, a Castello út elvágására. Az ellenzéki milíciák alagútbombákkal és kamikáze-akciókkal próbálták visszafoglalni az elveszett pozíciókat, de az elkeseredett próbálkozások kudarcot vallottak. A harcokba az Aleppó kurd negyedét tartó YPG is bekapcsolódott, méghozzá a kormány oldalán.

Aleppót nem elfoglalni, elpusztítani akarják

A sorozatos iszlamista ihletésű merényletek miatt a nyugati közvélemény ezek a harcok nem kavarták fel túlságosan, pedig

épp napjaink legsúlyosabb népirtása zajlik.

Erre több jel is utal:

A rezsim és orosz szövetségesei rengeteg olyan fegyvert vetnek be, melyek nagy embertömegek válogatás nélküli lemészárlására szolgálnak. Az orosz Russia Today maga leplezte le a Putyin bombázóira erősített kazettás bombákat, helyi tudósítások pedig naponta számolnak be a szír légierő barkácsfegyvereiről: a csavarokkal és szögekkel megtömött hordóbombák mellett tavaly óta a tengerészetnél felhalmozott, nagy robbanóerejű víziaknákat is elkezdték lehajigálni a házakra, ami egyértelműen a genfi konvenciókba ütköző cselekedet. Arról nem is beszélve, hogy orosz gépek sokszor termit-alapú gyújtóbombákkal szórják meg a célpontjaikat, a 2500 fokon izzó esőt szinte lehetetlen túlélni:

Ahogy arról személyes elbeszélés alapján is beszámoltunk, a hadsereg és az Aszad-rezsim tavaly nyári válsága idején érkezett iráni csapatok tudatosan és tömegével gyilkolják le a civileket. Ez a jelenség a polgárháború kitörése óta tart, és persze nem egyoldalú hiszen az iszlamisták is kegyetlen kivégzésekkel akarják elrettenteni a külföldieket – állítólag egy tíz éves, Aszad zsoldjában szolgáló palesztin fiút is lefejezetek.

A népirtás legalattomosabb formája az, amikor nem közvetlenül gyilkolják le az embereket, hanem az elemi életfeltételektől fosztják meg őket. A szír kormány már megmutatta, hogy kész az éhhalálig legyengíteni egy egész várost, de az Aleppóban maradt 326 ezer lakót több fronton fenyegeti az életveszély: A városi tanács elnöke, Hadzsi Hasszán szerint már csak 2-3 havi élelmiszerkészlet van a raktárakban, a közművek lerombolása miatt alig van áram és ivóvíz (megnéztem a várható időjárást, a hétvégétől masszívan 40 fok felett lesz a hőmérséklet). Emellett pedig a szír és orosz légierő az elmúlt hónapokban lényegében teljesen lerombolta az ellenzéki területek kórházait; a múlt hétvégén négy egészségügyi intézményt semmisítettek meg ápolóstul, orvosostul, újszülöttestül. Hasan Abeed, az egyik, hétvégén lerombolt kórház orvosa azt mondta:

A rezsim az orvosi ellátás tönkretételét háborús fegyverként használja.

Persze Putyin és Aszad sem engedhetik meg maguknak 326 ezer ember halálát, a forgatókönyv borítékolhatóan az lesz, hogy néhány nap múlva megrendült arccal jelentik be, hogy mindent megtesznek azért, hogy a „terroristák” megszállása alatt lévő városba eljusson néhány segélyszállítmány.

Politikai szempontból ugyanis nem az a legjobb, ha az aleppóiak meghalnak, hanem az, ha elmenekülnek. Aszad ugyanis belátta azt, amit a nyugati diplomaták csak informális beszélgetéseken mernek emlegetni:

Szíria megszűnt létezni.

És a legtöbb, amit utolsó elnöke tehet, hogy minél nagyobb és jobban védhető részt kanyarint ki magának. Ahogy azt már a tavalyi népmozgások alapján is lehetett látni, Aszad az ország városi tengelyétől nyugatra lévő területekre akarja gyűjteni az alavita, drúz, keresztény és egyéb kisebbségeket, miközben az ott lakó szunnita arab népesség nagy részét előzi. Ez az etnikai szelekció az orosz stratégáknak is kapóra jön, hiszen a menekültek közvetve Európát veszik majd célba, elmélyítve az amúgy sem egyszerű menekültválságot.

Megbénult az Egyesült Államok

A Nyugat az Európában pusztító terroristák miatt úgy gondolja, hogy a Közel-Kelet főgonosza az Iszlám Állam, és a Kalifátus megsemmisítésével ki lehet húzni a terroristák méregfogát. Pedig 2016 eszelőseinek már nem kell kockázatos utakat vállalnia az iszlamista kiképzőtáborokba, elég ha Európában frusztrálódnak pár hónapig/évig, azután rájönnek, hogy voltaképpen ők a dzsihád katonái (ez a modell illik az orlandói, a nizzai és az ansbachi terroristákra is).

Viszont a szíriai helyzet a Nyugat számára egész egyszerűen kényelmetlen.

  1. Ebben a történetben nincsenek jófiúk. Mivel a polgárháború kezdeteit a nyugati országok gyakorlatilag eltöketlenkedték, ezért a szunnita hatalmak támogatása és a külföldi dzsihadisták beszivárgása miatt a hadra fogható milíciák nagy része iszlamistává vált, az USA teljes kudarcot vallott egy mérsékeltebb kliens-haderő felállításával. Az amerikai kormányzatban hiába vannak tisztában egy csomóan azzal, hogy addig nem lesz vége a polgárháborúnak, amíg Aszad hatalmon van, egy hivatali idejét épp kitöltő elnökségtől már nem lehet erélyes közbelépést várni.
  2. Nem merik befenyíteni az oroszokat. Putyin 2015 nyarán helyesen ismerte fel, hogy Szíriában nagyjából mindent megtehet az amerikaiak lelövésén kívül, ha közben oda-odacsap az Iszlám Államnak is. A múlt héten például egy amerikai és brit kommandósok által használt – épp kiürített – dél-szíriai támaszpontot is megbombáztak, és előszeretettel lövik a mérsékelt Szabad Szír Hadsereg amerikai támogatással harcoló egységeit is.

Ezért az SOS-helyzet ellenére John Kerry amerikai külügyminiszter Szergej Lavrovval való tárgyalásait követően kedden csak annyit jelentett be, "remélhetően" augusztus 1-re közös megoldásokkal fognak előállni.

Alakul az iszlamista szuperfront

Azt sem szabad elfeledni, hogy a szunnita ellenzék mögött is komoly hatalmak állnak, akik túl sokat fektettek már ebbe a háborúba ahhoz, hogy elfogadják Aszad – és vele együtt a síita Irán – győzelmét. Ezért már évekkel ezelőtt megkezdődött az ellenzéki milíciák ütőképesebb frontokba való szervezése, de ha belegondolunk, hogy a Fatah Halab nevű aleppói hadműveleti központ nem kevesebb, mint 50 csoportosulást fogott össze, akkor érthető, hogy ezek hatékonysága messze elmarad egy reguláris hadseregétől.

Ráadásul az idlibi és az aleppói frontok is ördögi körbe szorultak: mivel az amerikaiak nem igazán merik őket támogatni, ezért rászorulnak az ütőképes helyi al-Kaida, az an-Núszra Front támogatására, ami miatt viszont az amerikaiak nem hajlandók őket támogatni.

Ezért most a szíriai dzsihád egyik legelismertebb szakértője, Charles Lister iszlamista vezetőktől származó információi szerint az eddig is pragmatikusságáról ismert an-Núszra több vezetője egy újabb nagy húzásra készülődik:

Otthagyják anyaszervezetüket, az al-Kaidát egy iszlamista egységfront kedvéért.

Ennek már a neve is kiszivárgott: Al-Harakat al-Iszlamíja asz-Szúrija (Szíriai Iszlám Mozgalom). Az afganisztáni központtól való skizma nem lenne túl nagy meglepetés, hiszen 2015-ben a katari emír szabályosan ki akarta őket vásárolni az al-Kaidából, hogy legyen egy valamirevaló szíriai milíciája. És azt sem szabad elfeledni, hogy az an-Núszra alapítói a később Iszlám Államként függetlenedett Iraki al-Kaida ügynökeiként érkeztek a polgárháborús Szíriába, de amikor Hadzsi Bakr mestertervét követően az IS egycsapásra elfoglalta az ország keleti harmadát, akkor inkább a függetlenséget választották.

Részletekért kattintson!
Részletekért kattintson!

A Mozgalommal az iszlamista ellenzék az orosz-amerikai megállapodás alól is kihúzná a szőnyeget, Kerry ugyanis leginkább arról akarja meggyőzni Lavrovot, hogy az oroszok ne en bloc bombázzák az ellenzéket, hanem próbálják meg kipurgálni az an-Núszra terroristáit (ami a szervezet beágyazottságát ismerve szinte lehetetlen).

A Szíriai Iszlám Mozgalom bejelentése a helyi hírek szerint csak órák kérdése, ennek ellenére nem lehet tudni, pontosan milyen szervezetek vesznek részt benne. Viszont az al-Kaida asszimilációjával már nem tűnik sci-finek az Institute for the Study of War török puccs után kiadott prognózisa, amit pár napja még hitetlenkedve toltam félre. A befolyásos kutatóintézet ugyanis arra figyelmeztet, hogy a szíriai iszlamistákat a polgárháború kezdete óta támogató Erdogan az an-Núszrával kötött szövetséggel

  • semlegesítheti az IS hazai fenyegetését
  • szert tehet a kurdok elleni klienshadseregre
  • legalább döntetlenre hozhatja ki a szíriai polgárháborút, és elősegítheti egy szunnita kormányzat létrehozását
  • és ami a legfontosabb: az al-Kaidához való közeledés/távolodás játékával zsarolhatja az Egyesült Államokat.

Bár a minden hájjal megkent Erdoganról van szó, ez így együtt soknak tűnik. A legvalószínűbb, hogy az otthoni válsághelyzettel elfoglalt török elnök megelégszik a szíriai front konszolidálásával, és – Szaúd-Arábiához, Katarhoz és az Emírségekhez hasonlóan - az al-Kaida felkarolása helyett inkább áldását, pénzét és fegyverét adja a terrorszervezet néppártosodásához, és a Szíriai Iszlám Mozgalom létrehozásához.