Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Hogy is van ezekkel a svédországi bűnöző migránshordákkal?

000 I15BO
2017.03.24. 09:36

És látják, mi történt a múlt éjjel Svédországban?

– mondta a nem épp átgondolt kijelentéseiről híres Donald Trump egy februári beszédében. A média aztán szétszedte őt, ami nem volt nehéz, miután kiderült, hogy csupán egy tévéműsor derengett fel neki, majd ezt még tetézte az illetékes csatorna egy kamuszakértővel.

Pedig Svédországban tényleg nincs minden rendben, ha úgy tetszik, tényleg nem problémamentes a bevándorlók beilleszkedése.

Csak épp nagyon nehéz a helyzetet teljesen valósághűen leírni, több okból is.

Az egyik az orosz propaganda.

A svéd külügyi intézet egyik munkatársa épp januárban készített egy tanulmányt, amely részletesen leírta, hogy az oroszok hogyan vívnak információs háborút Svédországban, amelynek fő célja, hogy a közvélemény elbizonytalanításával, kormányellenessé hangolásával minél messzebb sodorják az országot a NATO-csatlakozástól.

Martin Kragh azt írta, ennek sok eleme van, a Sputnik nevű propagandaoldal svéd nyelvű kiadásának elindításától kezdve a hamis dokumentumok terjesztésén át odáig, hogy trollhadseregeket uszítanak újságírókra és értelmiségiekre. Így aztán már azon sem nagyon kell csodálkozni, hogy orosz „újságírók” konkrétan megrendeznének egy olyan jelenetet, amelyekkel a migránsparát szítani lehet. 

Egy cseh–svéd újságírónő januárban nyilatkozta azt, hogy a svédek a tömeges bevándorlás miatt már félnek az utcán, mire megkapta, hogy az orosz propagandát nyomja. Az oroszok pedig visszavágtak, hogy mindig ezzel jönnek a svédek, ha valaki nem a megszokott leckét mondja fel.

A kétes hírű, oroszbarát, esetenként a kamuhírektől sem visszariadó híroldalak – a Breitbart, Sputnik, Russia Today – és persze az extrémen elfogult iszlámellenes webszájtok pedig igyekeznek napirenden tartani a témát akkor is, ha épp nincs történés, hogy a probléma a valóságosnál is ezerszer szörnyűbbnek tűnjön. Ezért ha az ember angolul akar olvasni a témáról, szinte csak ezek az oldalak jönnek szembe.

A másik a svédek PC-kultúrája.

A Trump-balhé kapcsán a National Review című, évtizedek óta létező konzervatív-republikánus lap próbálta összeszedni, mi a helyzet a bevándorlók bűnözésével. Azt írták, hogy Svédországban – ellentétben mondjuk Amerikával vagy Dániával – nincs erre külön adat. Az utolsó olyan tanulmány, amely külön veszi a migrációs hátterű elkövetőket, 2005-ös, és az 1997–2001-es időszakra vonatkozik.

Helyszíni riportsorozatunk

Svédországban októberben jártunk, riportsorozatunkban bemutattuk, hogy miként alakította a politikát a legutóbbi menekültsokk, hogy a mindennapi életben milyen változásokat hozott a bevándorlók áradata, és hogy milyenek az ottani no-go zónák.

Ebből kiderül, hogy a bevándorlók valóban arányukhoz képest jóval nagyobb súllyal szerepelnek a gyanúsítottak közt, főleg az erőszakos bűncselekményeknél. Négyszer nagyobb eséllyel lesznek például gyilkossági ügy, illetve 4,5-szer nagyobb eséllyel szexuális erőszak gyanúsítottjai, mint a svéd születésűek. De frissebb adatok nincsenek. A lap „szürreális tabukról” írt, arról, hogy a tudósok, politikusok nem akarnak tudni az ilyen adatokrólEgy kevéssé Trumpon alapuló, és inkább adatközpontú vita jó kezdet lenne” – összegez a lap. 

Talán ez lassan elindulhat, igaz, ehhez kellett pár sokkélmény is a svédeknek. Nagy balhé lett például abból, hogy a Dagens Nyheter című lap nem merte lehozni, hogy a We Are Sthlm nevű fesztiválon csoportosan zaklattak nőket bevándorló hátterű emberek, nehogy a szélsőjobb malmára hajtsák a vizet.

Aztán ott van Peter Springare svéd rendőr is, aki februárban kiírta a Facebookjára, hogy adott héten csak olyan bűncselekményekkel volt dolga, amiket bevándorlók követtek el.

Tudom, hogy ez nem korrekt politikailag, de nem érdekel

– írta. A poszt most 20 ezer megosztásnál, 51 ezer reakciónál, 7,3 ezer kommentnél tart. Ellene uszítás gyanúja miatt rendeltek el vizsgálatot, ő viszont további posztokkal állt bele az ügybe, és háborút hirdetett a „szélsőbalos újságírók ellen”.

Egy érdekes adalék, hogy a viszonylag ismeretlen Libertarian Republic megpróbált utánajárni a kérdésnek, de nem nagyon talált olyanokat, akik kamerába beszéltek volna. Még a mindent elnyomó svéd tabukultúráról végül nyilatkozó, húsz éve praktizáló pszichológus sem vállalta magát, amikor arról beszélt, hogy Svédországban megbélyegzik, bigottnak nevezik, aki kapargatni meri, hogy a kisebbségek hibásak-e esetleg egy problémáért.

A fenti okok miatt egyébként nincs is nagyon sok értelme a statisztikákat nézegetni. De ha mégis megtesszük, akkor kiderül, hogy a bűnözés nem különösebben kiugró Svédországban. Az Aftonbladet szedett össze erről pár adatsort. 

Eszerint a gyilkosságokat illetően Svédország sehol sincs az amerikai statisztikákhoz képest, Malmö és Stockholm pedig messze elmarad a durvább amerikai városoktól.

Nemi erőszakban ugyanakkor a svédek csúnyán „előzik” az Egyesült Államokat (százezer főre vetítve 60 kontra 28,1), aminek azonban főleg statisztikai módszertani okai vannak: ha valaki azzal sétál be a svéd rendőrségre, hogy a férje az elmúlt egy évben mindennap megerőszakolta, azt 365 ügyként kezelik a statisztikákban. Emellett a svédeknél nem számít olyan durva stigmának az erőszak, mint másutt, így kisebb lehet a látencia.

Az összes élet- és egészségellenes bűncselekmény pedig nem lett több 2011 óta. 

Egy másik adatsor, ami nemzetközi vihart is kavart: miután Nigel Farage brit politikus a nemi erőszak fővárosának nevezte a bevándorlók által kedvelt Malmőt, egy svéd politikus azt mondta, nem nőtt a molesztálások száma. Később azonban módosítania kellett, mert megjöttek a 2016-os adatok, amelyek szerint előző évhez képest Svédországban mégis 13 százalékkal nőtt, 2014-hez képest viszont csökkent az ilyen bűncselekmények száma. Farage mondatait egyébként a brit médiahatóság is vizsgálja.

Szóval a számokkal nincs baj, de hogy valami mégis lehet a levegőben, azt mutatja, hogy a New York Times március elején a Malmői Egyetem bevándorláskutatójával csinált egy interjút, amelyben Henrik Emilsson azt nyilatkozta a bevándorlói bűnözés kapcsán, hogy „van ez a helyzet a nemi erőszakkal. Vannak bizonyítékok, hogy az új menekülteknek szerepük van ebben. De erről nincs hivatalos statisztika.”

Ami persze a propagandának kedvez, hiszen abban a szerepben tudnak tetszelegni, hogy ők azok, akik ki merik mondani az igazságot.

A bandaháborúk bekavarnak

Ráadásul ilyen helyzetben a számok emlegetése csak frusztrálttá teszik az országot, ha közben afgán fiatalok a Facebookon közvetítik, hogy megerőszakolnak egy lányt. Vagy egy 18 éves afgán bevándorló a svéd barátnőjének kérésére megölte annak apját.

De Svédország nem is ezek miatt kerül be a köztudatba lassanként úgy, mint a „migránsbűnözés” fellegvára. 

Hanem a külvárosi bandák miatt.

Akik – miközben az erőszakos bűncselekmények száma összességében csökken – mostanában halomra gyilkolják egymást. A svéd kormány adatai szerint például a halálos lövöldözések száma a 2011-es 17-ről négy év alatt 33-ra nőtt, és akkor ebben nincs benne a brutális 2017-es évkezdés.

A már említett New York Times-interjúban a bevándorláskutató azt mondta, a most előtérbe került „migránsbűnözés” jobbára bevándorlói hátterű – balkáni, afgán, szomáliai – bandaháború, de nincs köze a friss migrációs hullámhoz. Vagy másodgenerációsok az elkövetők, vagy olyanok, akik kiskorukban költöztek Svédországba. Ugyanerről beszélt egy svéd terrorszakértő az Independentnek. 

Ennek semmi köze az extremizmushoz. Ez a drogelosztási területháborúról szól.

Ráadásul sokszor nem is kifejezetten migránsbandákról, hanem klasszikus bűnbandákról van szó, mint a Wolfpack Brotherhood, a Hells Angels vagy a Bandidos, amelyekben persze nagy számban lehetnek a társadalmilag legnehezebb helyzetű rétegből, azaz a bevándorlókból is.

A két nagy gócpont Malmö és a stockholmi Rinkeby környéke. Rinkeby rendőrfőnöke azt nyilatkozta, a bűnözők röhögnek rajtuk, emellett a helyi hatóságok a fegyverrel kapcsolatos törvények szigorítását követelik. Stockholmban eddig idén 17 lövöldözés volt, hét halottal. Malmőben a bandaháborúzás már olyan szintű, hogy január első két hetében öt lövöldözés volt, ebből kettő halálos.

A bandák gránátokat dobálnak egymásra, amiben halt már meg ártatlan is, a helyi rendőrfőnök pedig a sajtóban kért segítséget az emberektől. Azt kérte, hogy merjenek tanúskodni. Azt is mondta, hogy a tagadhatatlanul növekvő erőszak mellett van két bizarr gyilkossági ügyük: a városban két olyan bevándorlót is lelőttek az utóbbi hetekben, akik semmilyen módon nem kötődtek a bandákhoz. Egyikük egy 16 éves fiú, akit egy buszmegállóban gyilkoltak meg. A másik egy fogorvos. Mivel a várost 2009–10-ben egy bevándorlókra vadászó sorozatgyilkos tartotta rettegésben, ez a lehetőség is megfordult most a hatóságok fejében, írja a Local.

A miniszterelnök március elején válságtanácskozást hívott össze a bandalövöldözések miatt, és megnövelt büdzsét ígért a rendőrségnek. A kormány szerdán bejelentette, hogy amerikai mintára indítanak programot, hogy visszatartsák a fiatalokat a lecsúszástól és a bandáktól.

A szakértő nyilatkozók ugyanakkor mindig elmondják, hogy ezek a gyilkosságok célzottak, másrészt nincs Svédországban iszlamista terrorizmus, szóval nincs arról szó, hogy bárki bármikor meghalhat, aki kilép a lakásának ajtaján. Ez persze nem nyugtatja meg azokat, akik azt látják, hogy Göteborgban például mostanában a plázát zárás előtt fiatalok bandái veszik birtokukba, adják-veszik a drogot, és kötnek bele mindenkibe vagy a riválisokba. Vagy hogy a bandák úgy vágnak vissza a tagjaikat letartóztató rendőröknek, hogy véletlenszerűen autókat gyújtogatnak.

A bevándorlók lakta Rinkebyben egyébként épp a Trump-féle szerencsétlen kijelentések utáni napokban tört ki zavargás. Az ott lakók azt mondják, belefáradtak abba, hogy nincs munkájuk, hogy úgy érzik, a politika nem értük, hanem ellenük dolgozik, és ha feszültség van, akkor a megoldás keresése helyett még több rendőrt küldenek a helyszínre a felelősök.
(Borítókép: Jonathan Nackstrand/AFP)