Putyin: Ha az amerikaiak újabb kubai rakétaválságot akarnak, mi készen állunk

Vlagyimir Putyin az orosz törvényhozás szerdai egyesített ülésén tartott grandiózus beszédében bejelentette:

Az elnök szerint ráadásul Oroszország ráadásul gyorsabban tudna végrehajtani egy nukleáris támadást az Egyesült Államok ellen, mint az USA ellene „Hogy ha számolni akarják a repülési időt, hát számolják.”. Ennek a képességnek a kulcsát Putyin a semleges vizeken is járőröző tengeralattjárókra és felszíni egységekre telepíthető, a hangsebesség kilencszeresével repülő cirkálórakétákban, vagy a víz alatti drón-torpedókban látja.

Putyin „feszült”-nek nevezte az amerikai-orosz viszont, de nem olyan feszültnek, mint a hidegháború egyik mélypontjának tartott kubai rakétaválság idején.

A jelenlegi feszültség nem lehet ok arra, hogy a kubai rakétaválság szintjére srófoljuk fel a konfrontáció szintjét. De ha ezt akarják, oké, mi készen állunk.

A kubai rakétaválság 1962-ben tört ki, miután egy amerikai kémrepülőgép felvételei alapján kiderült, hogy a Szovjetunió nukleáris robbanófejekkel felszerelhető ballisztikus rakétákat telepített az USA partjaitól 200 kilométerre található Kubába – ahol a hatalmat ekkor már Fidel Castro kommunista felkelői gyakorolták. John F. Kennedy amerikai elnök rádióbeszédében szögezte le, hogy a szovjeteket tartja felelősnek egy Kubából induló rakétatámadásért, és légi-tengeri blokád alá vette a szigetországot. Közben amerikai részről megindultak az inváziós előkészületek, de ezzel párhuzamosan a Moszkvával való alkudozás is.

Azonban Putyin kissé félreértelmezi a kubai válság kimenetelét, ugyanis abban a szovjetek hátráltak meg. Ugyan Nyikita Hruscsov eleinte a kardját csörtette, és az amerikai rakéta-haderő Törökországból való kivonását követelte a szovjet bázis leszereléséért cserébe, de végül október 28-án elfogadta Kennedy ajánlatát a blokád megszüntetésére és a kubai inváziótól való tartózkodásra. A két hatalom kölcsönös megsemmisítésével járó nukleáris háború közelsége Moszkvára és Washingtonra is józanítólag hatott, és 1962 a hidegháborúban egy enyhülési periódus kezdetét is jelentette. Ráadásul a szovjet katonai-politikai elit soha nem bocsátotta meg Hruscsovnak a „megalázónak” tartott visszavonulást, a kudarc miatti neheztelés a pártfőtitkár 1964-es megbuktatásában is nagy szerepet játszott.

Az USA és Oroszország közti katonai feszültséget (egy sor politikai és titkosszolgálati konfliktuson túl) az alapozta meg, hogy az Egyesült Államok kilépett a közepes és nagy hatótávolságú rakéták gyártását és hadrendbe állítását korlátozó, 1987-ben tető alá hozott szerződésből (INF), az oroszok pedig egy sor „szuperfegyver” fejlesztését jelentették be. Az amerikai katonai költségvetést rekordmagasságokba duzzasztó Trump amiatt sértődött meg, hogy Oroszország megsérti az INF-ben vállaltakat, Putyin pedig azt rója fel az amerikaiaknak, hogy rakétákat telepít a hagyományos orosz érdekszféra részének tartott Lengyelországba és Romániába. Többen úgy látják, kérdésessé válhat egy új START-szerződés jövője is, ezt 2021-ig kellene megújítani, különben megszűnik. Ebben az esetben 1972 óta először nem lenne jogilag kötelező érvényű korlátozás a világ két legnagyobb nukleáris arzenálja esetében.

(Reuters)

(Borítókép:  Juan Mabromata / AFP)