Szavazok, de irtó nagy szarban vagyunk

Hát már hogyne szavaztam volna! De természetesen semmi értelme. Tiszta Monty Python az egész

– az elhúzódó brexit miatt mégis megtartott brit EP-választás londoni belvárosi szavazókörének ügyintézőjében a 20. század legnagyobb hatású angol humorista csapatának hasonlata hirtelen felébresztette a dolgok mögé néző politológust: szerinte Theresa May a jövő héten lemond, mert a konzervatív politikus kormányfői mandátumával végre megelőzi a Munkáspárt legrövidebb ideig szolgáló miniszterelnökét, Gordon Brownt. (A csütörtöki szavazás napján May 2 év 314 napnál tartott, szemben a Tony Blairt 2007-ben követő, 2 év 319 napig jutott Brownnal.)

Van idő beszélgetni, gyéren csordogálnak a szavazók, bár a részvételi aktivitásra ebből nem lehet következtetni, sokan ugyanis levélben szavaznak az Egyesült Királyságban. Délután egyig több szavazókörben is azt mondták, hogy az országos parlamenti választásokon sem szokott nagyobb lenni a tolongás.

„Nem a brexittel kéne már rég foglalkozni, hanem a valódi problémákkal. Tegnap zárták be a British Steelt, közvetlenül négyezer, közvetve további 20 ezer munkahelyet megszüntetve” – mérgelődött egy munkáspárti szimpatizáns. (A cégről lásd keretes írásunkat.) Szerinte ha nem húzták volna ennyit a brexitet, akkor a szénkvóta miatti költségekkel is megbirkózott volna a cég.

Stop Brussels

„Nem szavaztunk az EU elnökére, mégis onnan akarják megmondani, milyen szabályokkal éljünk” – mondta egy építőipari munkás London egyik csöndes, északi negyedében. Ezért számára nem volt kérdés, hogy Nigel Farage Brexit Pártjára szavaz, hogy végre lezavarják már a kilépést. Más kérdés, hogy ez a brit kormány és az EU közötti megállapodástól függene – és attól, hogy a brit parlament azt egyszer végre meg is szavazza –, nem pedig az EU ostorozásából 20 éve remekül megélő politikai fenegyerektől, aki most újra visszaülhet a szerinte semmire sem jó Európai Parlamentbe, a felmérések szerint a 73 brit mandátum harmadát is elhozva.

Azt külön kérdés nélkül is nagyon könnyű megtudni, ki EU- és ki brexitpárti. Theresa May működése ebben tökéletesen összekovácsolta őket, legalábbis annyiban, hogy egyformán nem hisznek neki. Csak épp az EU-pártiak szerint félő, hogy végigbénázva  a hazai porondon az október 31-i legújabb határidőig végül megállapodás nélkül kiesik az ország az EU-ból, a brexitpártiak ellenben attól tartanak, hogy a kormány egyszerűen szabotálja a brexitet.

A legoptimistább EU-pártiak szerint egy második brexitnépszavazás feloldhatná a patthelyzetet. „A politikusok felelőtlensége, hogy azzal hitegették az embereket, hogy az Egyesült Királyság újra naggyá lesz, mint 120 éve. Pedig tudják, hogy ez nem igaz, nem gyarmatosíthatunk újra mindenkit” – hozta vissza a földre az egykori birodalom három óceán mosta partjairól álmodó szavazókat egy középkorú asszony.

Nagy szavak, de szerintem az EU-tagság a békét jelenti. Ez a legfontosabb. Igen, vannak szociális problémák, lehetnek rosszabb időket élő vidékek, de azokat a problémákat az országnak az EU-n belül kellene megoldania.

Valamilyen élet van a brexit után is

„Én először szavaztam, már csak ezért is el akartam jönni” – mondta egy 18 éves egyetemista. Szerinte jó lenne, ha megmaradna az EU, de valószínűleg már nem lehet visszacsinálni a brexitet, annak ellenére, hogy végül is még nem történt meg. „Én az EU-ban hiszek, de egyébként sem tudjuk, mit is hozna valójában a brexit” – mondta az egyébként érthetően részrehajló fiú: anyja olasz, apja olasz–brit, ő maga pedig Franciaországban született, de Londonban töltötte élete nagyobb részét.

Az EP-választáson nem brit EU-s állampolgárok is szavazhatnak, ha az országban élnek (közülük sok százan azonban adminisztratív baki miatt nem tudták leadni szavazatukat). Az osztrák Ingo a parlament közelében lévő szavazóhelyiségből kijőve - miután neki sem sikerült szavaznia - mondta el előre sejthető véleményét: az Egyesült Királyság nyilván sokat fog veszíteni a brexittel, ő például Hollandiába teszi át élelmiszer-termelő cégének központját. „A szegénység egyre nagyobb, a munkanélküliség nőni fog. Persze nyilván lesz élet a brexit után is, csak hát olyan, amilyen.” Azt, hogy a brexit győz a 2016-os népszavazáson, nem gondolta, de szerinte valójában még nyitott kérdés, hogy a kilépés tényleg megtörténik-e. „Az EU még próbál lehetőséget adni, de ha megunja, a britek repülnek.”

„Alig várom, hogy kilépjünk” – mondta egy nyugdíjas asszony Észak-Islington választókerületben. Az EP-választásnak így is látja értelmét, mert a Brexit Pártra szavazva meggyorsítja a kilépést. „És akkor nem kell heti 350 millió fontot költenünk az EU-ra” – ismételte meg a 2016-os kampányban toposszá lett, bár még Nigel Farage által is megtagadott érvet. „May mindent megpróbál a brexitért, de úgy látom, körülötte mindenki ellene dolgozik, félek, októberig nem is fog sikerülni.”

„Szavazok, mert szavazhatok, sok országban ezt nem tehetik meg, meg kell becsülni, hogy beleszólhatunk az ügyeinkbe” – kezdte tudatos állampolgárként egy közép-londoni fiatal nő, hogy aztán őszintére váltson:

Hogy mi lehet a megoldás, azt nem tudja, ő a liberális demokratákra szavazva vigasztalódott, ez az egyetlen párt, amely egyértelműen kiáll az EU-tagság mellett.

A felmérések szerint a Brexit Párt mögött a választásoknak a liberálisok lehetnek a nagy nyertesei. A várható második helyével is 2014-hez képest feltehetően visszaeső  Munkáspárt és különösen a Konzervatív Párt gyengébben szerepelhet, Theresa May nem is hívta fel különösebben a figyelmet az EP-választásra az elmúlt napokban.

Hivatalosan nincs erről szó, de pártjában vannak olyanok, akik szerint az eredmények függvényében hamarosan kormányfőváltás, vagy akár előrehozott választások is jöhetnek. May EP-választás előtt bejelentett új brexitjavaslatait ugyanisminden oldalról támadták, az ellenzék mellett több kemény brexitpárti tory is újból May lemondását követelte.