Tünde
11 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Meddig érhet el a görög-török határtól Erdoğan szíriai játszmája?

2020-03-02T081739Z 1813537094 RC2KBF9AY2X4 RTRMADP 3 SYRIA-SECUR
2020.03.02. 15:38 Módosítva: 2020.03.02. 16:15

Könnygázt is bevetett a görög határőrség a hétvégén, hogy visszariasszon ötszáz, Törökországból megindult menedékkérőt, miután Recep Tayyip Erdoğan török elnök múlt hét végén bejelentette: nem tartóztatja fel tovább a menekülteket. Vasárnap 17 illegális határátlépőt a görög bíróság 3 és fél év börtönre ítélt, korábban ilyen gyorsan hozott, ennyire komoly büntetés nem volt elképzelhető. Görögország újabb katonai erőket csoportosított a török határhoz és felfüggeszti egy hónapra a menedékkérelmek elbírálását – írta a New York Times.

Láthatóan Görögország arra készül, hogy a rövid szárazföldi határon és a tengeren is újra megjelenhetnek menekültek nagyobb csoportjai – bár a jelzések szerint a török oldalon összegyűlt – a görögök és a New York Times szerint – mintegy 10-13 ezer ember egyelőre még nem közelíti meg a 2015-ös hullámot.

Akkor a csúcson naponta 10 ezer ember jutott át a szerb-magyar határon. Most egész január-februárban 6597 illegális határátlépőt fogtak el. Bár ez is több, mint az elmúlt években, ez alatt az idő alatt 2018-ban 1315, 2019-ben 1534 embert állítottak meg a zöldhatáron – az MTI-nek nyilatkozó Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója szerint.

Úton a menekültek Törökországból

Igaz, a helyzet gyorsan változhat, elvégre Törökországban évek óta több millió, a polgárháború elől elmenekült szíriai él, és Iránon át Afganisztán, vagy akár Banglades felől sem állt meg az elvándorlás/elmenekülés.

Ha valóban megindul nagy mértékben – ez egyelőre csak eshetőség – akkor az óhatatlanul új helyzetet teremthet a magyar határnál, ahol már most érzékelhető a növekedés tavalyhoz képest. A most Röszke közelében megjelentek többsége azonban nem most indult meg Törökországból, hanem hónapokat, akár több évet is Görögországban töltöttek el. Ha újabb hullám jön, az sem feltétlenül a magyar határnál köt ki, hanem a horvát-bosnyák határon, Velika Kladusa felé, bár az út kétségtelenül egyszerűbb Röszke, esetleg a román-magyar határ felé.

Megindulásuk azonban függhet attól is, hogyan alakul az egyezkedés Erdoğan és az EU tagjai között, mert elképzelhető, hogy visszaáll a korábbi helyzet.

A szőnyeg alá söprés eddig még működött

Eddig sem arról volt szó, hogy sikerült megnyugtatóan rendezni a menekültek helyzetét, csupán arról, hogy Törökország az EU-val 2016 márciusában kötött megállapodásában vállalta, hogy útját állja a főként görög szigetekre tartó menedékkérőknek, cserébe pedig az EU korlátozott számban további menekültek befogadását, és azt vállalta, hogy anyagi támogatást nyújt a megfelelő feltételek biztosításához.

EZZEL AZ EU A PROBLÉMÁT VALÓJÁBAN NEM MEGOLDANI, LEGFELJEBB KISSÉ ÁLSÁGOSAN TÖRÖKORSZÁGBAN TARTANI TUDTA, AMÍG ANKARÁNAK EZ MEGÉRTE.

Pénteken még azt mondta a török külügyminiszter, hogy az ország menekültpolitikája nem változik, ám a hajlandóság szombatra látványosan véget ért – bár hivatalosan Törökország nem mondta fel a megállapodást. A török kormány szóvivője azonban szombaton már kijelentette:

„Ha maradni akarnak, maradhatnak, ha menni akarnak, elmehetnek. Csak annyiban változtattunk menekültpolitikánkon, hogy nem akadályozzuk távozásukat.” 

Ez már egyértelműen bátorítás volt, ami lendületet adott az országban eddig várakozóknak, függetlenül attól, hogy Törökország tényleg külön buszokkal szállítja-e a határhoz a menekülteket – ahogyan ezt a görög fél állítja – vagy csak a helyközi járatokkal mennek oda.

A görög kormányfő szerint Törökország nem egyszerűen segíti az embercsempészeket, de maga is embercsempésszé vált. Kiriakosz Micotakisz azonban hozzátette, hogy Görögország megvédi az EU külső határait – ami valójában nem különbözik attól, amit 2015-ben a magyar kormány is hangoztatott. 

A pénz most másodlagos

Az EU mentené a menthetőt

Elismerjük, hogy a török kormány komoly kihívásokkal küzd, de amit most látunk, az szerintünk sem válasznak, sem megoldásnak nem alkalmas – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfőn egy brüsszeli sajtótájékoztatón. Ennek ellenére Von der Leyen állítja: az EU ragaszkodik a 2016-os megállapodáshoz.

A Bizottság vezetője az Európai Tanács és az Európai Parlament elnökével együtt kedden A görög-török szárazföldi határhoz látogat Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnökkel együtt, hogy kifejezzék a szolidaritásukat a görög kormány iránt, és a helyszínen mérjék fel, milyen segítségre van szüksége a görög hatóságoknak ahhoz, hogy a menekültáradattal megbirkózzanak.

Janez Lenarčič válságkezelésért felelős uniós biztos pedig Törökországba, a gaziantepi menekülttáborba utazik majd a napokban, ahol az EU és Törökország közti 2016-os menekültügyi megállapodás megőrzéséről és Idlíbből érkező újabb menekültekről is tárgyal majd. Az uniós külügyminiszterek pedig a hét második felében rendkívüli tanácsülést tartanak az ügyben.

A török kormány szóvivője, Fahrettin Altun még csak szavakban sem akarja nyugtatni az EU-t: állítása szerint az utóbbi néhány napban 80 888 menekült lépett ki Törökország felől és ez a szám tovább növekedhet. Ez a meglepően pontos szám jóval magasabb, mint amiről a görög határokon beszámoltak – így most az a furcsa helyzet állt elő, hogy a török fél akár nagyobb számot is mondott, mint amennyi egyelőre valóban útnak indult, a görögök pedig emiatt dezinformációval vádolják a törököket.

Első körben Törökország arról beszélt, hogy az EU nem biztosított annyi pénzt a helyzet kezeléséhez, amennyit ígért, így a terhet nem bírja tovább cipelni a 80 milliós Törökország.

Akár igaz is lehet, hogy az EU pénze nem elég a menekültügy kezeléséhez, de annak, hogy ezekbe a terhekbe éppen most fáradt bele Ankara, más oka van: Törökország egyelőre nem tudta teljes egészében megvalósítani a B-tervet sem, és egyre nyíltabb fegyveres konfliktusba bonyolódik a 2011 óta polgárháborúba zuhant Szíriában a Moszkva támogatását élvező Bassár el-Aszad erőivel.

  • Az A-terv Aszad megbuktatása lett volna. Ezt 2016-ban keresztülhúzta, hogy Oroszország katonai erővel a szíriai rezsim vezetője mellé állt – a Szovjetunió felbomlása óta első ízben megmozgatva az orosz haderőt a volt Szovjetunión kívül.
  • A B-terv lett volna Észak-Szíriában kialakítani egy közvetlen török katonai ellenőrzés alatt álló zónát, ami lehetővé vált azzal, hogy az Egyesült Államok Donald Trump döntése nyomán váratlanul elengedte az Iszlám Állam elleni küzdelemben hatékony segítséget nyújtó kurdok kezét, kivonult a térségből, lehetővé téve a török benyomulást, amire Ankara már korábban is tett kísérletet. (Ezzel bázist teremtett a szíriai befolyás későbbi kiterjesztéséhez, megakadályozta, hogy Észak-Irak után újabb kurd autonómia alakuljon ki, amely esetleg hátországot biztosítva megerősíthette volna a török lakosság 15-20 százalékát adó kurdok törökországi autonómiatörekvéseit. És mindezt az érvet megkoronázhatta azzal, hogy lehetőséget teremt a szíriaiaknak az ellenőrzött területen a hazatelepülésre – más kérdés, hogy ez a legtöbbek esetében földrajzilag és etnikailag is messze esett eredeti otthonától.) 

Északnyugaton azonban ez a B-terv nem teljesült: Idlíb térségét nem sikerült teljesen ellenőrzése alá vonnia a még mindig meglévő dzsihadista milíciák miatt, így Aszad orosz támogatással egyre aktívabban lépett fel, névleg a terroristák, a gyakorlatban sokszor a török erők ellen. Ezzel egy újabb háborús fejezet nyílhat a polgárháborúban megtépázott Szíriában.

Ne csak Ankara szkanderezzen a Kremllel

A NATO-tag Törökország próbált ugyan egyezkedni Oroszországgal, ám az elmúlt években több csavart is megélt orosz-török kapcsolatok láthatóan újabb fordulathoz értek: hétfőn az orosz fél közölte, hogy nem tudják garantálni a török erők biztonságát a térségben. Igaz, már eddig sem garantálták – csütörtökön is több török katona halálát okozó támadás érte a török erőket – ezután jelentették be a törökök, hogy nem tudják tovább feltartóztatni a menekülteket –, amelyek válaszcsapást mértek Aszad hadseregére, a török fél szerint háromszáz katonát megölve.

Eddig azonban mindkét fél kerülte a diplomáciai nyelvben az utalást a közvetlen fegyveres ellentétre – legalábbis azután, hogy 2015 őszén a török légierő lelőtt egy orosz vadászbombázót, ami után csak fél évvel később békült ki Erdoğan és Vlagyimir Putyin orosz elnök.

Kézenfekvő Ankara szempontjából, hogy a NATO-t használja fel nyomásgyakorlásra Oroszországgal szemben, annak érdekében, hogy Idlíbben szabad kezet kapjon. Eltekintve attól, hogy a török katonákat ért támadást elítélte a NATO főtitkára, a nyílt támogatást a NATO-tól és/vagy az EU-tól nem kapta meg az Törökországot félautoriter rendszer felé elvivő Erdoğan, így logikus, hogy előhúzta a migránskártyát Európával szemben – elvégre 2016-ban is bejött.

Ezért is hangoztatja a török fél, nem is teljesen alaptalanul, hogy Idlíbből újabb százezrek jöhetnek el a kiújuló harcok miatt, ami még lehetetlenebbé teszi a menekülthelyzet törökországi kezelését.

Ezt még vissza lehet fogni

A tízezer – Ankara által egyelőre talán eltúlzottan 90 ezresnek mondott – menekültáradat kiengedése jelzi, hogy most nem csupán beszél a lehetőségről, de ízelítőt is ad belőle – ám hangsúlyozottan csak ízelítőt.

Eddig ugyanis a jóval kisebb, de az elmúlt évhez képest növekedést jelentő, a magyar határ közelében ismét megjelent menekülthullám nagy része nem közvetlenül Törökországból, hanem inkább a már korábban Görögországba jutottak köréből indult, most viszont ennek jóval nagyobb löketet adhat Törökország.

Már most érkeznek jelentések Észak-Macedóniában és Bulgáriában megjelent csoportokról – jelezve, hogy a görög-török határon és a török-bolgár határon lévő kerítés önmagában ettől nem jelent védelmet.

(Borítókép: Könygázzal oszlatják a görög határőrök a Törökország felől érkező menekülteket Pazarkule határátkelőnél 2020. március 2-án. Fotó: Leonhard Foeger / Reuters)